Közösség

Jótékony hétköznapok

2622

Akárhányszor meglátok egy öreg nénikét akinek a szeme tele van kedvességgel, megsajnálom. Pláne akkor, amikor épp virágot vagy kosarat árulnak, mert szívbemarkoló az a gondolat, hogy ő egész nap azért a kétezer forintért áll ott, amiből egy hétig élni fog. Ez persze lelkiismeret furdalással is párosul bennem, hiszen én azt a pénzt, amit a néni magára költ egy hónapban, egy hétvégén vígan elbulizom, gondolkodás nélkül. Többet én nem tudok segíteni, ám a családunkban nagypapám rendszeresen minden évben vásárol a lábbal és szájjal festőktől képeslapokat amiket az évben a távoli rokonainak elküld. Ezentúl pedig karácsonykor egy állatmenhelynek adományoz kisebb összeget.

Válogatás

Talán ez egy kényes kérdés és nem illik leírni, de felvállalom azt, hogy megválogatom, kiknek adok. Ha olyan férfiakkal találkozom akik munkaképesek, ám alkoholtól lecsúszva kéregetnek akkor inkább tartogatom azt amim van. Szinte csak olyanoknak adok pénzt, akik árulnak is valamit, még ha olyat is, amire semmi szükségem. A lényeg számomra az, hogy lássam az akaratot a megélhetésre, hogy még nem adták fel és küzdenek, bárhogy is. Így vettem egy nénitől a Margit-hídon nemrégiben kosarat a zöldségeknek otthonra, és így vásárolok rendszeresen virágokat az aluljárókban a néniktől. 

Lelkiismeret kérdés

A lelkiismeret furdalás komolyan előtérbe kerülhet, ha az adakozásról van szó. Az ahogyan szegényebb embertársaink élnek szívszorongató tud lenni, és ez sajnos vonatkozik a gyerekekre is. (Sajnos találkoztam már olyan nyolc éves gyerekkel, aki addig még soha nem evett narancsot.) Ilyenkor a lelkiismeretünk szólal meg először, hiszen amíg nekünk van mit ennünk és pénzünk is van minimum ötezer a pénztárcánkban, nem okozhat nagy bajt kétszáz forintot másnak adni, mégis ritkán tesszük meg.

Adakozási lehetőségek

Adakozni nem pusztán pénzzel lehet. Elég ha belegondolunk abba, hány szendvicset, pogácsát, gyümölcsöt dobunk ki, és ugyanezt tesszük a kajafutároktól rendelt nem finom ételekkel is, akkor láthatjuk, hogy a szemét helyett talán jobb helyre is kerülhetnének. Ezeket mind odaadhatnánk a hajléktalanoknak, s ez nem légből kapott, mert egyszer a hév megállóban adtam a maradék kajámat oda egy bácsinak, aki nagyon hálás volt érte, kiderült, hogy már legalább négy napja nem evett. Hallottam már olyan párról is, akik karácsonykor a Szabadság téren az étkezési utalványokat adták egy homelessnek, aki hálás volt érte. Az egyik barátnőm pedig rendszeresen hívja a hajléktalan menhely központi számát, ha egy olyan embert talál az utcán, aki szemmel láthatóan fedél nélkül él az utcákon, és magán kívül van. És ezt senki nem kérte tőle, hanem magától, emberbaráti szeretetből teszi. A Fedél nélkül újság pedig egyre jobb és kellemesebb olvasmány, így ha arra szánunk havonta egy kis pénzt, a Corás magazinokon túl is tudunk mit olvasni utazás közben. A használt ruhákat, kabátokat és takarókat amiket már soha többet nem fogunk megtűrni az otthonunkban adhatjuk a Vöröskeresztnek, akik a város különböző helyein hagynak erre a célra óriási dobozokat, de akár egy aluljáróba is elvihetjük és odaadhatjuk egy ottlakónak. Főleg télen jól jönnek ezek. 

Te mikor és hogyan adakozol?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások