Közösség

Élet mozgássérülten

2601

Ex-nem mozgássérült vagyok, aki egy műtéti baleset következtében lebénult még 2 éve. Akkor a pesti orvosok semmi reményt nem adtak, hogy valaha járni fogok, de végül is sikerült. Rehabilitációra járok még ma is, habár már inkább welness-fitness-nek érzem. Öt hónap tolószék, egy hónap járókeret, négy hónap két botos, illetve két hónap egy botos járás után azt hiszem megérdemelten dobtam el az utolsó botomat is...:-) ez idő alatt sokat voltam mozgássérült és nem mozgássérült társaságban is. Igaz, járókerettel nem mentem sehova, csak amikor már 2 bottal tudtam közlekedni, de így is sokat tapasztaltam emberiességből. Ezeket gondoltam megosztani veletek. Már csak azért is, mert voltam mindkét oldalon.

Higgyétek el, ahogy az ember egy kicsit más szemmel nézi a környezetét, mindjárt sok olyan problémát talál, ami neki nem kunszt, de esetleg egy mozgássérült embernek igen... Kezdve a vásárlással, ügyintézés, padka, parkolás, emberi reakciók, BKV...

Tömeg, vásárlás. Van egy alapvető probléma azzal, ha egy mozgássérült ember tömegbe megy. Mondjuk úgy, nem veszik észre vagy átnéznek rajta. Rosszabb esetben szánakozva nézik. Konkrétan én sem tudom mindig, hogy mi a jó reakció, de a szánakozás biztos nem. A túlzott segítség sem. Csak nézzük őket ugyanolyan embernek, mint amilyenek Mi magunk is vagyunk és úgy is álljunk hozzájuk. Nekem pozitív tapasztalat volt az, amikor a postán előre akartak engedni botos koromban azért, hogy ne álljak annyit.

Vásárlás. A legtöbb boltba egy kerekesszékes nem is tud bemenni a lépcsőket nem is említem, mert kicsi vagy mert képtelenség beférnie a próbafülkébe. Sok helyen szék sincs, ahol le lehet ülni, és mondjuk nadrágot próbálni. Vagy esetleg az eladó kinéz. Ezek ellen nem lehet védekezni, maximum az ember nem mutatja ki, hogy rosszul esik neki.

Párkapcsolat. Na, igen...Ez egy érdekes téma. Sok pozitív példát láttam, kerekesszékes nő és egészséges férfi boldog, harmonikus kapcsolatát, illetve fordítva is. Azok az emberek, akik sérült vagy beteg emberekkel kezdenek, mindig kicsit többek a szememben. Tudjátok, a legtöbb ember nem lát túl azon, hogy ez az ember más, és mondjuk csak egy bicegőt lát, akit esetleg sajnál is. Holott tudom-személyes tapasztalat-hogy a más embereknek nagyon nagy az érzelmi világuk, nagyon tudnak szeretni, elfogadóbbak a hibákkal szemben és attól még, hogy mások, ugyanúgy szórakoztatóak, humorosak, kedvesek mint az egészséges társaik, sőt... (Persze felvetődhet a kérdés, hogy bizonyos funkciók hogy működnek, de a legtöbb ember, akit erről megkérdeztem, pozitív dolgokat mesélt)

A sérült emberek megtanulnak magukon és a világ kis dolgain is nevetni, és nem akadnak fent minden apróságon (Jaj, elfogyott a kedvenc körömlakkom, most mi lesz, mindjárt sííírok...) Most nem akarok reklámot csinálni se magamnak, se másnak, csak szeretném, hogyha szóba elegyedünk egy kicsit bicegős, sérült, vagy más, vagy kerekesszékes emberrel, akkor ne csak a négy kereket lássuk, meg a testi hibáit, mert elég sok esetben bebizonyosodott, hogy tudnak meglepetést okozni az egészséges társaiknak. :-) persze, aláírom, hogy egy testi fogyatékossal lehetnek nehézségek az élet bizonyos területein (nem lehet bemenni akármelyik étterembe pl) de ezek apróságok. Ha két lélek egymásra talál, és őszintén szereti egymást, akkor oly mindegy, hogy most pár km-rel odébb kell menni egy étterem miatt, vagy sem...


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások