Divat

Lollipop Factory

2545

Kezdetben partyflyereken találkozhattunk a nevükkel, később jöttek a ruhák, és végül a bolt is megszületett. Ha valaki Lollipop ruhában van, azonnak felismered.

Beszélgetés E.Klárival és B.Albival

Mikor alakultatok?
Maga a ruhatervezés 2005-ben indult hivatalosan, előtte csak hobbiból csináltunk ruhákat, de  ha beleszámoljuk a buli szervezést is, akkor már 6 éve vagyunk. 

Maga a zene hatott ösztönzően erre?
Az, hogy mi mozgunk zenei vonalon is, nekünk jelenleg már csak egy plusz, de volt ösztönző hatása, persze. Egy-egy darabot készítettünk saját használatra leginkább a bulikra, majd a Retrock-ban kezdték el árulni a cuccainkat. Még nincs egy éve, és  jött a lehetőség, hogy nyithatnánk egy kis boltot, itt a Váci utcában, és azonnal megragadtuk a lehetőséget.

Mindannyian elektronikus zenét hallgattok?
Elég széles skálán hallgatunk zenét, de mikor bulikat szervezünk, akkor szinte csak  az elektronikus zenéről lehet szó. Most a bulik a Mono-ban vannak szerdánként, amúgy meg hétvégenként saját szervezésű party-t már egyre kevesebbet vállalunk, ellenben egyre többet vendég szerepelünk más szervező/dj csapatoknál. Nyáron még ritkábban, mert akkor sok a fesztivál, pang egész Budapest.

Fiúk vagy lányok vásárolnak nálatok inkább?
Mostanra ez nagyjából kezd kiegyenlítődni, mivel egyre több a fiúcuccunk. Bár még mindig a lányoknak csinálunk több teljesen egydarabos holmit.

Korosztály?
Tinédzsertől negyvenig bezáróan, de betévednek akár idősebbek is, akik szintén vásárolnak, bár lehet, hogy nem a legvadabb darabokat. Bár értek már minket meglepetések...

Céltudatosan keresnek titeket vagy csak úgy beesnek?
Érdekes, hogy a múltkor bejött egy angol nő egy angol divatblogtól, és elmondta, olvasott a neten a boltról, és ha már Magyarországon járt, mindenképpen meg akarta nézni. Tegnap volt itt egy francia csoport, ők szintén céltudatosan jöttek, mert előtte szerdán voltak a bulinkban. A turisták nagy része persze csak beesik, inkább a magyarok azok, akik direkt hozzánk jönnek, akik már tudják, hogy van ez a bolt. És persze vannak, akik itt járkálnak a környéken folyton, és az egyetemre mennek, ők is beesnek néha, de nem igazán tartoznak a célközönségünkhöz, a Corvinusosok nem az a társaság, akik nálunk szívesen felöltöznének. Ők inkább csak nézelődni szoktak.

Nézz be a boltba!

Ha jól tudjuk, honlapotok nincs, csak a Myspace oldalon keresztül adtok hírt magatokról? Mennyire tudatos ez?
Csak Myspace oldalunk van, igen, és ez mindenképp tudatos, mert a Myspacen tudod gyűjteni az ismerőseidet, ott nagyon jól lehet promotálni  a dolgaid, kapod a visszajelzéseket, viszont ugyanúgy lehet designolni, mint egy honlapot, semmivel nem kevesebb, mint egy website. Van még a pufff.hu, de az inkább a bulioldal, ahol bulikat ajánlunk, képeket nézegetünk,  a zenékről  írogatunk szűken haverok, ismerősök, barátok. Bár az oldal szünetel, Sakal jóvoltából épp megújul, csak kicsit lassan. (nevet)

Internetes értékesítés?
Nagyon sokan hiányolják, főleg a külföldiek, akik itt vásárolnak. Szeretnénk erre is létrehozni majd egy site-ot , de most nincs rá idő, azt azért tudatosabban össze kellene rakni. Biztosan lesz internetes értékesítés, mert nagy rá az igény. Addig  marad a hagyományos vonal.

A vidékkel, hogy tudtok kapcsolatot tartani?
Pécsett, Szombathelyen és Gyöngyösön van egy-egy bolt, ahol megtalálhatóak vagyunk. Ennek nagyon  örülünk.  Vannak már a boltosok elmondása szerint visszajáró vásárlók, akik minket keresnek, ezek jó visszajelzések. Győrbe is szeretnénk vinni, de még nem találtuk meg a boltot.  

Anglia vagy mindenfelé?
Mindenfelé. Először Berlinben lehetett külföldön kapni ruháinkat, ahol még egy party-val egybekötött divatbemutatót is szerveztek nekünk.  Jelenleg  Angliában Londonban és Brightonban vannak egy-egy darabjaink,  ez nem jelenti az egész palettát. Utóbbi helyen  voltunk kinn egy vásáron a nyár elején, ahova a szervező  Red Mutha nevű tervező/boltos brigád  hívott meg, és ez nagyon jó promóció volt. Ez egy Wamphoz hasonlatos dolog, de csupán kétszer van egy évben, s egy templomban rendezik. Na, ott aztán mindenféle dolgot lehetett látni! 
Több bolt is jelezte mindenfelől, hogy forgalmazná a ruháinkat. Az igazság az, hogy eddig nem igazán volt elég ruhánk, amiből kiszolgálhattuk volna a külföldi boltokat, most pedig, hogy már majdnem van annyi, kezdünk rájönni, hogy kevesen vagyunk ennyi feladatra. 

Örültök neki, hogy főleg külföldi vásárlóitok vannak?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ennek is örülünk. Magyar vásárlónk is egyre több van, de sokan még mindig nem tudnak a boltról, és a Retrock-ba mennek a ruháinkért. Viszont többször is előfordult már, hogy más hazai városokból  eljöttek direkt hozzánk. Ez számunkra is meglepő volt, és természetesen nagyon jól esett.

Inkább kifele szeretnétek spriccelni?
Nem, mindenfelé szeretünk spriccelni. A külföldiek egyszerűen csak nyitottabbak ránk. Itthon egyenlőre  kevesebben tudnak minket öltözködési alternatívaként elképzelni.

Nagyon meghatározott a stílus tehát a zene és a szubkultúra miatt, de van benne valami, ami magyar? Mennyire ad a zene egyenes utat?
Mi magyar emberek vagyunk, ez mindenképp! Ráadásul önálló személyiségjegyekkel, melyek erősen visszatükröződnek a ruháinkról, semmint a zenei hatások.(szóval pl.: soha nem iratoztunk fel egy ruhadarabunkat sem, hogy electroclash, vagy discopunk, nincsenek zenekaros felsőink sem, stb..) Mindig törekszünk arra, hogy egyediek, ne sablonszerűek vagy unalmasak legyenek a cuccok, hisz épp ez a lényeg, bár vannak visszatérő ruhadarabok is, de ez már a boltunk miatt kell. Amikor pl. az UV printeket csináltuk, akkor még nem lehetett kapni a nagyáruházakban ilyeneket, most, hogy lehet, egyre óvatosabban, vagy még játékosabban bánunk ezekkel a dolgokkal.  Sokan azt gondolják, hogy mi egy nu-rave bolt vagyunk, holott ez nem igaz..      
Ugyanakkor sokkal inkább a kortárs zenei előadókat követjük nyomon, mintsem ruhatervező kortársainkat. Szóval mind az, amit hoztunk magunkkal, amit magunkba szív(t)unk, az valamelyest kijön a ruhák külalakján, még mindig olyanokat kreálunk, amiket mi magunk is felhúznánk...

Végeztetek bármiféle divattal kapcsolatos képzést, iskolát?
Nem, nem végeztünk semmiféle divatiskolát. Klári gyerekkora óta varr, Kváron képző tagozatra járt, még középsuliba. Ez a grafikák szempontjából érdekes, amiket egyébként közösen készítünk . A szakmai részek (varrás, szitázás, szabás, modellezés) elsajátítása autodidakta módon történt,  és a sokéves kísérletezés, utána járás által. Nagy segítség (volt), hogy van a családban varrónő, nyugdíjas főszabász és kötős kisiparos, textiltervező iparművész (jobbról-balról).

A ruhákat varrónők vagy ti magatok varrjátok?
A ruhákat mi kivitelezzük, a saját elképzeléseink alapján.  Amiket hamar elvisznek, jobban dicsérnek, vagy ami nekünk nagyon tetszik, azt persze már kiviteleztetjük. Egyre stabilabb a bedolgozói kör, bár ezt is nehéz volt kialakítani, az esetek nagy részében nem tudták hozni azt a minőséget összeállításkor, ami a mi nívónknak megfelelt volna. Sok ötlet azonban még így sem valósul meg.

Van valami nagyon rátok jellemző szabás?
Szerintünk nincs, de mégis karakteresek a ruháink..

Hány darab készül egy-egy ruhából?
Ez még azon belül is változó, hogy alapvetően mindegyikből elég kevés készül.

Az anyagokat honnan szerzitek?
Naháát, ez egy külön tortúra. Javarészt Budapestről, s szeretjük előnybe részesíteni a magyar textilgyártó műhelyeket. Bár sajnos elég kevés van..
Eléggé interaktív közösség vagytok ti, volt már arra példa, hogy bárki megkeresett titeket azzal, hogy szívesen részt venne a munkában, hogy tervezne esetleg?
Igen, volt már rá több példa, itthonról, s külföldről is, de nem tudt(u)nk még ilyen lehetőséget kihasználni, pont azért mert még sok saját ötlet is megvalósításra vár...

A többi egyedi tervezővel és bolttal milyen viszonyotok van?
Nagyjából mindenki ismeri egymást ebben a körben, kit jobban, kit kevésbé. A Retrock-kal nagyon jó viszonyunk van, mert személyes barátság fűz minket össze, ami bolt független.

Nektek is vannak saját divatbemutatóitok...
Igen, persze. Még májusban volt az A38-on egy elég nagy szabású, ami a születésnapi bulink volt. Minden évben van divatbemutatónk, ami az éves Lollipop szülinapi bulival egybekötött megmozdulásunk.

Végigsöpört a híre a városon a nyári Szigetes sztorinak, hogy Roisin Murphy kért tőletek ruhákat. Hogy is volt ez?
Tyúú, igen épp lehajtottuk a huszonnyolcadik , napi Szigetporfertőtleitő pálinkát, mikor az egyik szervező szigetes munkatárson látta meg R.M. egy pulcsinkat a nagyszínpad backstage- ben, amit szeretett volna magáénak tudni azonnal, ami nem sikerült neki, mert kedves barátunk nem volt hajlandó odaadni. Érdeklődött utána, milyen felső ez, kik csinálják, stb. ,s a  pulcsihordó barátunk elmondta, hogy mellesleg itt kinn árulunk a Szigeten. S mivel R.M. nem tudott kisétálni válogatni, küldtek valakit hozzánk, hogy rakjunk össze egy 'csomagot', amit bevinnének neki, s választana belőlük, ami tetszik. Ez megtörtént, összeszedtünk, elküldtünk neki úgy tizenkét-tizenöt holmit, majd alig erre jött a telefon, hogy rohanjunk, mert  Roisin az öltözőjében vár minket, találkozni  akar velünk, és szeretné az összes ruhát. Kb. itt fogtuk fel, hogy mi is történik velünk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások