Közösség

Öko, de mégsem – Passzív házak

2529

Nemrégiben kezembe került egy építészeti magazin tematikus, zöld építészetről szóló száma. Nem vagyok egy mérnök típus, szóval a műszaki maszlagot csak mértékkel értem meg, de azért érdekelni kezdett, mai magyar építészetünk (építőművészetünk) miben járul hozzá a környezet megóvásához. Műszaki berkekben nem jártas ember nem is gondolná, hogy a környezettudatos építészet mennyi különleges, és egyre népszerűbb alternatívát kínál a hagyományos építészet kitaposott útnak mondható, ám unalmas és nem különösebben környezetbarát eljárásaival szemben. Az egyik ilyen alternatívát passzív háznak hívják. Ez keltette fel olyannyira az érdeklődésemet, hogy kicsit utánaolvastam máshol is, mik is az előnyei, a hátrányai, s valóban a „zöld jelenségek” táborát erősíti-e? 

A passzív házak egyik nyilvánvaló előnye az alacsony energiafogyasztásban rejlik. Az ilyen jellegű építészet fő törekvése a minél alacsonyabb hőveszteséget produkáló ház létrehozása. Magyar fejjel gondolkodva szinte felfoghatatlan, hogy ennek érdekében a passzív házakat húsz-negyven centi vastag szigetelőanyaggal látják el, szemben az általunk megszokott öt cm-rel. Az így elkészülő épület tehát energiáját nem hagyományos úton nyeri, hanem az ember által leadott hőt, saját hőjét és a Föld energiáit hasznosítja. (Legszembetűnőbb különbség a hagyományos tégla- és a passzív házak között, hogy utóbbinak nincs kéménye, így tüzelésből adódó káros anyagokat nem bocsát ki.)

Tehát, van nekünk egy cirka negyven centi vastagon szigetelt falunk. Ehhez járul még a nem hagyományos nyílászárók tömkelege. Nem hagyományos, ugyanis háromrétegű üvegből áll mind az ajtó, mind az ablak, hogy a levegő ne szökjön ki, és ne az utcát fűtsük. De ha még ez nem lenne elég, az ajtókat-ablakokat beépítéskor többszörösen szuperbiztosra szigetelik. Természetesen a nyílászárók megfelelő tájolása sem elhanyagolható szempont, ha a hő megtartása, illetve napenergia-felhasználás a fő szempontunk. Sajnos szellőztetésre már kevesebb lehetőség van, hiszen az mindennél nagyobb hőveszteséggel jár. Erre is akad megoldás, mégpedig kis ventilátorok (úgynevezett földkollektorok) személyében, melyek a talajból nyerik ki számunkra a megfelelő hőmérsékletű, friss, pollentől mentesített, tiszta levegőt.

A passzív házakat más néven tizenöt literes házaknak is hívják, hiszen a fent felsorolt technológiáknak köszönhetően felfűtésükhöz évente tizenöt liter olaj elegendő. Talán kicsit emberközelibb, ha úgy írom, egy harminc négyzetméteres szoba ideális hőmérséklete passzív házban tíz darab teamécsessel elérhető. Ami, hát, több mint jó. Egy éve lakom albérletben, előtte inkább kollégiumlakó voltam, így a havi rezsifizetés súlya nem nehezedett a vállamra. Mióta azonban saját kis kuckómért én magam vagyok a felelős, kicsit jobban látom, hogy egy egészen pici lakás fenntartása is komoly terheket ró az emberre. Akkor is, ha keres, akkor pedig még inkább, ha nem. Elég, ha csak azt nézem, hogy például az én egy évre visszatekintő albérletes pályafutásom alatt a gázárak körülbelül négyszer emelkedtek. Szóval mindezt tekintetbe véve a tíz teamécsessel való fűtés lehetősége igencsak kecsegtetően hangzik.

Amiért azonban nincsen rózsa tövis nélkül, a passzív ház technológiának is sántítania kell valahol. Nekem például az a legelső szembeötlő furcsaság, hogy nem lehet ablakot nyitni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy skatulyában éljem le az életemet, egy olyan lukban, ahol soha nem borzolhatja föl a hajamat a szobán átfutó szellő. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Kétségkívül környezetbarát, de akkor is furcsa – rossz értelemben. Ami viszont a legkevésbé sem környezetbarát, az éppen a ház lényegének alappillére, a húsz-negyven centi vastag szigetelés. Ennek a komoly szigetelésnek az előállítása nem mondható környezetkímélő folyamatnak, ahogyan a beépített energia eléréséhez vezető út sem az. A harmadik negatívum pedig az, hogy a házhoz felhasznált anyagok zöme bontás esetén nem újrahasznosítható. Nem tudom, hogy van ez a hagyományos ház bontásánál összegyűlő építési törmelékkel, de úgy gondolom, a sittel, faanyaggal sok mindent lehet kezdeni, míg állítólag az itt keletkező hulladék nem használható már fel másra.

Szóval öko, de mégsem. Próbálkozik, de még nincs ott. Érdekes szegmense a történetnek, hogy a mai zöld építészet a régi népi építészet alapjaihoz, jeles képviselőihez is visszanyúlik, nevesül, szívesen használja a vályog, nád, kő, fa alapanyagokat a tégla helyett. Habár a hőveszteség gondolom utóbbi esetekben magasabb, és árvíz esetén egy tiszai vályogház nem biztos, hogy ötösre vizsgázik, de az biztos, hogy a fa és a nád kitermelése, a kő fejtése és a vályog előállítása nem feltétlen párosul környezetszennyezéssel.

Amíg eldöntjük, melyik típus mellé tesszük le a voksunkat, addig se próbálkozzunk egy átlagos pesti bérlakás, vagy egy magyar építőművészetben fellelhető ház tíz darab teamécsessel való felfűtésével, mert a nagy magyar teleket ismerve az súlyos végtagfagyásokkal járhat. Inkább rakjunk vastag párnát a két ablaktábla közé, futtassuk be borostyánnal, vadszőlővel a homlokzatunkat, hogy szigeteljen, „széltereljen”. Néha pedig öleljünk meg egy fát.

Felhasznált irodalom: Atrium – Építészet, belsőépítészet, design. 2008/5;
www.satsorbau.hu – Mi is az a passzív ház?;
http://epiteszforum.hu – Aktív ember – passzív ház.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások