Lélek

Rakd össze magad!

2557

Nagyanyáink idejében nem igazán volt az embereknek idejük arra, hogy magukkal foglalkozzanak; úgy éltek, ahogy a társadalom diktálta, egy percre sem gondolkodtak el azon, kik ők valójában, mit keresnek az élet rengetegében, és nem tették fel a kérdést, vajon mi dolguk az életben. A mi társadalmunk az egóra, az énre épül, s talán annak a temérdek információáramlásnak és a külső megjelenés fontosságának visszacsapása az a bizonyos énkeresés, amit az elmúlt években követelményként alakítottunk ki magunknak. 

Ritka, ha olyan valakivel találkozunk, aki árasztja környezetére a magabiztosságát, sem bizonytalanság, sem kishitűség nincs benne. Sokszor nem is vesszük észre, de azok is önbizalomhiánnyal küzdenek, akik egyáltalán nem tűnnek hiányosnak. Az önbizalomhiánnyal nagyban összefügg önmagunk hiányos ismerete. Ám ahhoz, hogy megismerjük magunkat, hosszú utat kell bejárnunk, és mélyen magunkba kell néznünk. Azokat a tulajdonságainkat, cselekedeteinket amikkel nem vagyunk tisztában, meg kell ismernünk, hogy biztosan mozogjunk a világban. A legfontosabb és legnagyobb kihívás azoknak, akik nem ismerik magukat, az, hogy tisztába kerüljenek azzal milyenek is valójában, és ehhez képest milyen elvárásaik vannak a élet minden területével szemben. Sokszor az, hogy nem vagyunk tisztában képességeinkkel, és teljesen más az elvárásunk magunkkal és másokkal szemben, folyamatos csalódásokat okoz az életünkben. Ekkor csak azt észleljük, hogy az élet már megint csak minket tépáz, már megint így bánt velünk, és inkább másokat hibáztatunk, esetleg az eget szidjuk, és nem értjük, mindez miért pont velünk történik. Legtöbbször ilyenkor azonban csak arról van szó, hogy olyan elvárások közt élünk, amiket valószínűleg nem tudunk teljesíteni. Mielőtt még a végső elkeseredésbe ugranánk, jó tudni, hogy mindezt rajtunk kívülálló okok is kiválthatják, és olykor egészen gyerekkorig vezethető vissza a kishitűség.

Kishitűség, szeretethiány, rossz gyerekkor

A gyerekkorban kialakuló bátortalanság és kishitűség akár egy erős idősebb testvér vagy szülő által is kialakulhat. Az is lehet, hogy tartósan fennálló események sorozata indítja el gyerekként az önbizalomhiányt, ilyen az is, ha a szülők közt állandó konfliktus van, vagy iskolai kudarcokkal kell szembenézni, de elég a külső megjelenés mássága is ahhoz, hogy frusztrált felnőtt váljon az illetőből. Akár serdülőkorban elszenvedett szerelmi pofon is lehet oka a későbbi kisebbségi komplexusnak. Sajnos akad olyan család is, ahol a gyerekek nem szeretetben nőnek fel. Ilyenkor olyan állandó bezártság érzése uralkodhat mind gyerekként mind felnőttként, ami gátolja az embert abban, hogy elfogadja azt, hogy őt egyáltalán lehet szeretni, és bizony ő is képes másokat szeretni. Ez egy hosszú folyamat, és mivel mindennek oka van, így akár a felnőttkori emberi kapcsolatokat is megbélyegezheti a szeretethiány. Ahogy ezeket olvassuk, egyértelmű magyarázatot kapunk arra, miért nem tudunk olyan egyszerűen boldogulni az életben.

Tartós párkapcsolat

Amikor párkapcsolatba keveredünk valakivel, elképesztő önbizalom fröccsöt kapunk, amiben kölcsönösen fürdőzünk egy ideig. Ez csakis akkor lehetséges, ha az érzelmek mindkét oldalról viszonzottak, ez egyfajta csúcsélmény, kivételes állapot, a feltétel nélküli elfogadás kivételes és rövid ideig tartó időszaka. Úgy szeretnek ekkor, mint - jó esetben - gyerekkorunkban szerettek utoljára, egyszerűen örülnek annak, hogy vagyunk.. Aztán jönnek a hétköznapok, együtt eszünk, alszunk, együtt simulunk a világba évekig, majd egyszer csak nincs tovább. Ráébredünk, hogy már nincs dolgunk együtt, és mindenki a maga útjára lép. Azaz lépne, de időközben elhízott, nemigen foglalkozott magával, talán a baráti társaság is egy lett idő közben, így nehezen talál magára az illető. Ekkor gondolják sokan, hogy azonnal egyéjszakákba kell menekülni, és itt megszerezni a csappant önbizalmat- én ebben nem hiszek, hisz nem ezek a pillanatnyi simogatások fogják megadni azt, hogy elhiggyük, vagyunk valakik. Magunkba kell szállnunk, és meg kell tudnunk, kik vagyunk, mi szerez örömöt,  miben vagyunk jók, azaz miben tudunk sikerélményt szerezni. Az is fontos, hogy lássuk, nem mi vagyunk a rosszak, akiket nem lehet szeretni, mert sajnos vannak olyan emberek, akik imádnak másokba beletiporni, hazudni és folyamatos kétségek közt tartani másokat, csak azért, mert ők maguk sérültek. Ilyenkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy hol hibáztunk, mit tanultunk az esetből, mitől lettünk többek. Ez a titok, a béke, a megnyugvás, az elfogadás és az önszeretet egyetlen kulcsa. 

Pénz és nagyváros

Azt hiszem talán a QAF-ban (Fiúk a klubból) hallottam Brian Kinney szájából, hogyha pénzed van, akkor azt csinálhatsz, amit csak akarsz. És igen, sajnos a pénz hiánya is fokozhatja a bennünk élő kishitűséget, hiszen ma, amikor mindenhonnan azt látjuk, hogyan kellene kinéznünk, és ehhez képest mi milyenek vagyunk, ez komoly szorongásokat is okozhat. Ahhoz, hogy változtassunk, pénz kell az akaraterő mellett. Sportolás, ruhák, fodrász, szép cipő, ékszerek kellenek, és ezektől máris jobban érezzük magunkat, csak arra kell vigyáznunk, hogy meg tudjuk ezt tartani. A nagyvárosokban jóval nagyobb arányban fordulnak elő önbizalomhiányos, kishitű emberek, hiszen ők azok, akik nagyobb fába vágják fejszéiket, hisz sokkal nagyobb elvárásoknak kell megfelelniük, mint kisvárosi vagy falusi társaiknak. Teljesen más közegben élnek, mely nem őszinte, és akár súlyos személyiségbeli problémákat is okozhat, ha nem ismerjük magunkat és szinte önerőszakkal akarjuk az életünket sikeresen megoldani. Álszenteskedhetnénk, és mondhatnánk, hogy mindez, a vásárlás, a külső csinosítgatása nem kulcs a magabiztossághoz, pedig tudjuk, hogy de. Segít, de csak rövid távon, kisebb gödörből kihúz, de alapvetően nem változtat meg, ha mocsokul vagyunk, mindegy mi van rajtunk, mocsokul leszünk.

A törekvés a megoldás

Az erőszak sehova nem vezet, pláne az önerőszak, így azzal tehetjük a legtöbbet magunkért, ha nem a céljaink elérésére törekszünk erősen, hanem a belsőnk megismerésére azért, hogy egyes helyzetekben ne legyünk gyávák, ne legyenek felesleges megfelelési kényszereink, és a problémáinkat magunk oldjuk meg, hiszen helyettünk senki nem fog cselekedni. Rengeteg hibát követünk el az életünk során, és ezek mind kellenek ahhoz, hogy érett, magabiztos személyiséggé váljunk. A hibákból fakadó önmarcangolást és megbánást lépjük át, és bocsássunk meg magunknak, különben a saját energiáinkat faljuk fel, melyek akár komoly betegségeket is okozhatnak. El kell számolnunk magunkkal amikor hibát követünk el, de nem szabad abban tipródni. Minden hibánkat és botlásunkat el kell fogadnunk, a magunkénak kell éreznünk, hogy szerethetőnek tartsuk magunkat, mert attól leszünk azok, akik. Azon kell dolgoznunk belül, hogy meglássuk az értékeinket, hogy szeressük és tiszteljük saját magunkat. Ha egyedül nem megy, de a szándék bennünk van, akkor választhatjuk azt is, hogy jógázunk, meditálunk, vagy épp elmegyünk egy önismereti csoportba, és megtudjuk, kik vagyunk valójában, és hogyan éljük őszintén az életünket. Egyet soha ne felejtsünk el: küzdelem és szenvedés nélkül nincs fejlődés!


Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások