Lélek

Ragadd meg a nőiességet!

2543

A nőiességről, a belső női tulajdonságokról egy olyan nővel beszélgettünk, akinek születésekor nem adatott meg a női lét, mégis erősen jelen volt és lesz mindig az életében. Aki hallott már róla, az tudja ki Angéla, és ezzel együtt azzal is tisztában van, hogy ő hatalmas feladatot kapott az élettől: nőként született férfitestbe. Angéla ezt a feladatot vállalta a társadalom megbélyegzésével együtt, hiszen olyan belső késztetést érzett a női létre, amit nem biztos, hogy mi valaha éreztünk. Mára a legigazibb nővé vált, akit valaha ismertem. 

Megváltoztak a szerepek, a pasik női tulajdonságokat vettek fel a viselkedésükben, a nők ezzel párhuzamosan az élet egyre több terén helyt állnak. A numerológusok a jelenséget azzal magyarázzák, hogy míg az ezres évek egyessel kezdődtek, akkor férfias jegyek uralkodtak, most azonban a kétezres évek kezdetével a nőké lesz a terep. Te hogy látod ezt?

A.: Csak női energiájú pasikat és pasi energiájú nőket látok a világon, és ez a mi hibánk. Az egyik asztrológus barátnőm szerint a Vízöntő évezredét éljük, ami még ezer valahányszáz évig tart majd, és ez az emberbaráti szervezkedést, mindenféle másság humánusabb kezelését fogja elősegíteni.

Azt látom, hogy egyes női tulajdonságok elvesztek vagy sokszor másképp értelmezve használjuk azokat. Egyrészt egyfajta közönségesség dominál, amiből hiányzik a finom nőiesség, másrészt pedig kézzel foghatóan ott van nőiességünk elfojtása más célok érdekében. A nőiességet tanuljuk vagy magunkban hordozzuk?
A.: Mindenki hozza magával az őseitől örökölt nőies jegyeket, melyek vagy erősítik a jellemét, vagy gyengítik. A mai világban a külcsín lett a fontos, csakis külsőségekben tudjuk megnevezni a mai értékrend szerinti női attribútumokat, és a belső tulajdonságokban egyre kevésbé. Ma, 2008-ban annyi helyzetben kell helytállnia egy nőnek, hogy lehetetlenné válik az, hogy belül is nő legyen valaki. Abban biztos vagyok, hogy a szocializálódásunk is meghatározza azt, ki mennyire lehet nő, hiszen ha valaki kemény helyzetben, katonás rendű családban nőtt fel, akkor valószínűleg nehezen tudja magát nőnek érezni. Volt egy barátnőm, akit nem úgy neveltek, hogy a nőies oldalát használhassa a világban. Sokat beszélgettünk arról, milyen legyen, és nehéz volt ez számára, hiszen nem tudta, nem tanulta meg milyen nőnek lenni, mégis intenzív belső késztetést érzett arra, hogy az legyen. Őt az apukája keményen nevelte, és úgy nőtt fel, hogy kínosan ügyelnie kellett arra, ne legyen nő. Felnőttként pedig természetszerűleg vágyott arra, hogy ezt megtapasztalja.

Mindig, minden helyzetben nő vagy?
A.: Alapvetően farmer-pólós, edzőcipős hétköznapokat élek, biciklivel járok, ám pontosan tudom, hogy hol vannak azok a pontok, amikor tudnom kell igazán nőnek lenni. A pasik kilencven százaléka azt a nőt látja nőnek, aki nőiesen öltözik, nőiesen viselkedik, de ennek nem lehet mindig eleget tenni. Értelemszerű, hogy amikor intézkedem, nem magassarkúban teszem.

És ami a belsőt illeti?
A.: Esetemben a nőiesség elég egyszerű, mert kezdetektől fogva nagyon magas szinten mozognak bennem a női energiák. Innen fakad az életem, és emiatt jutottam oda, ahol most vagyok. A nőiesség energiákból áll, ám a hétköznapi ember, aki ösztönösen él, az nem figyel erre. Az Oroszlán jegyében születtem, ami tüzes jegy, és nem tudom, ezzel összefüggésben vagy sem, de bizonyos helyzetekben elkezdek pasi energiákat működtetni. Olyan helyzetbe is csöppentem már, amikor mindez egy pasi mellett jött ki, mert annyira töketlen volt, hogy inkább én csináltam meg mindent. A mostani szerelmem azért fantasztikus, mert zsigerből a nőt hozza ki belőlem. Egymásból azt váltjuk ki, hogy ő őspasiként működik, én pedig ősnőként. A helyzet az, hogy 2008-ban egy nő el tudja látni a pasi szerepét, de legbelül minden nő vágyik arra akár fürdés, akár lefekvés előtt, hogy odabújjon egy pasihoz. Ez egy ősi energia, amit vagy hagyunk megélni, vagy sem. Azt sajnos el tudom képzelni, hogy két gyerek nevelése egyedüli nőként nem biztos, hogy teret ad ezeknek az ősi, női energiáknak.

Az életedben volt előtted meghatározó női példa?
A.: Elég zsigeri és ösztönös ember vagyok. Egyrészt a családomban a mamám tradicionális női alkat, a nővérem is nagyon nőies - ő mindig figyelt a külsejére. Tudom, hogy magamban hordozom mindezt. Másrészt a filmekben találkoztam olyan női idolokkal, akikkel azonosulni tudtam, ilyen Nagy Katalin, Marlene Dietrich, a Kabaréból Sally. Mindegyik kemény, belevaló csaj, aki megharcol a világért.

..és Marilyn Monroe?
A.: Monroe-nak nekem a bugyuta oldala maradt meg, én inkább a kemény, hideg nőkkel tudok azonosulni.

Imádom Dita von Teese-t, ő azt mondta Halloweenkor, hogy az év minden napján beöltözik, így az említett napon nem fog.
A.: Ő akarok lenni, ezt találtam ki magamnak! Kimegyek Londonba, és elhódítom a helyét! Szebb vagyok mint ő!

Mitől lehet teljes egy nő élete?
A.: A nő attól lesz teljes, ha összehoz egy gyereket, családot alapít. Azon, hogy nekem is legyen, már dolgozik az orvostudomány, remélem tíz éven belül erre születik megoldás. Gyerek projektet csak egy pasival fogok tudni végigcsinálni, nem kell még egy csonka család a világba.

Minden női szerep szükséges az életben? Az anya, a szerető, a kislány..
A.: A női szerepek közül mindig dominál valamelyik, helyzettől függően. A pasimmal, amikor épp szerető vagyok, akkor nem vagyok anya, és ez az egészséges. Az a jó, ha valakiben minden női szerep megvan, és ezt a lehető legjobban tudja használni.

A szexualitás építheti egy nőben a női energiákat?
A.: A szexuális kapcsolatok száma egy ideig építi az ember személyiségét, majd egy idő után rombolja, ez a pasikra különösen igaz. Idővel sajnos eltűnik belőlük az izgalom. Egy harmincéves pasiban aki már 74 millió nőt megdugott, nincs semmi izgalom, már nem úgy néz rám, nincs olyan varázs az egészben, amire én mint nő vágynék.

Ez beigazolódott?
A.: Igen.

Manapság a párkapcsolatok szétzilálódtak, mindenki megcsal mindenkit. Ez ma már normálisnak mondható?
A.: Ez nem a normalitás, nem ez az egészséges. Azt gondolom, hogy a kerek egészben jin és jang vannak, akik kiegészítik egymást, ketten. A világunkban minden kettes, anya van és apa, emiatt, ha jön egy harmadik vagy egy negyedik, az csak bajt okoz. Ha két ember már nem tud egymásnak mit nyújtani, akkor lépni kell.

Vannak praktikus szépségápolási tippjeid?
A.: Igen, a botox. Hiszek a 21. század vívmányaiban, nem használom a nagyi patikáját. Arra mindig figyelek, hogy fellépés után - mivel nagyon sminkelem magam - tökéletesen lemossak magamról mindent, mert tudom, hogy nem tesz jót a bőrnek. A hajamra kényes vagyok, nem szárítom, csak megmosom, és magától szárad meg. Nem is fésülöm, mert alapvetően göndör, de sajnos még mindig nem ér a fenekemig, pedig szeretném. Munkán kívül nem használok sem sminket sem hajhabot vagy lakkot.

Mindig ilyen leszel, mint amilyen most vagy?
A.: Most a fiatalosabb énemet élem, de közben látom, hogy egyszer már nem fog jól állni, és ladynek kell lennem, szoknyában és magassarkúban. Amikor reprezentálom magam, akkor mindig erősen nőiesen jelenek meg.

Vallásos vagy?
A.: Rengeteget foglalkoztam spirituális kérdésekkel. Konkrét vallás nincs, amit gyakorlok, de elég erős Isten hitem van. Nekem a nagy szakállas Isten és Jézus eléggé megvan, mert a létemhez hozzátartozik, hogy kell, hogy tudjam, valami ok miatt zajlik úgy az életem, ahogy éppen teszi. Nem tudom előre sosem, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz.

Hiszel a karmában?
A.: A Biblia szerint egy életünk van, mindegy, hogy a kijelölt utat sorsnak vagy karmának hívjuk. Az életünkben van szabad akaratunk, és tulajdonképpen mindegy, hogy bizonyos pontokat milyen úton teszünk meg, a lényeg az, hogy azokra a szigetekre eljussunk. Mehetünk ezzel szemben, választhatjuk olykor az öngyilkosságot is, de az nem megoldása a dolgoknak. Próbálom úgy értelmezni az életemet, hogy amivel dolgom van, azokat úgy éljem meg, hogy lelki békét találjak benne. Hogy tudjam, hogy jól csináltam. Életem nagy konfliktusai abból fakadnak, ha valamit nem csináltam jól, és azt érzem, abból jobbat, többet is ki lehetett volna hozni. Általában ezek miatt vannak érzelmi problémáim.

Hiszel a női megérzésben?
A.: A megérzések mindig ott voltak és lesznek a gyomromban, és ezekre többnyire nem hallgatok. Azt hiszem ez így van jól, hogy nem hisszük azt, hogy mindent tudunk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások