Közösség

Gyermekkori álmaink

2520

"Noha többnyire remek formában vagyok, tíz daganat növekszik a májamban, és csak néhány hónap maradt hátra az életemből. Három kisgyermek édesapja vagyok (...) sajnálhatnám magam. Magától értetődően a családommal vagyok (...) Az már kevésbé magától értetődő, hogyan tanítsam meg a gyermekeimnek, amit az eljövendő húsz évben tanítottam volna meg nekik." Ezek a sorok vágódtak az elmémbe, amikor kinyitottam Randy Pausch informatika tanár könyvét. Lehetne hatásvadász soroknak nevezni, de a könyvet tovább olvasva rájövünk, nem az.

Az amerikai egyetemek oktatóit gyakran felkérik arra, hogy tartsanak egy utolsó előadást azután, hogy már rég nem tanítanak ott, vagy épp már teljesen mással foglalkoznak. Amolyan összegzése ez az életútjuknak, ilyenkor előadják azt, amit örökül szeretnének hagyni. Amikor Pauscht felkérték erre az előadásra, nem kellett sok fantázia ahhoz, hogy beleélje magát ebbe a szerepbe, hiszen tényleg ez lett az utolsó előadása, mivel gyógyíthatatlan tumorok marcangolták a testét. Előadásának a címe: Hogyan érhetjük el gyermekkori álmainkat? Így lett az utolsó előadásból utolsó tanítás. Persze az egyetemen tartott előadás nem közvetlenül a gyermekeihez szólt, így azt követően megkérte egy barátját, aki ötvenkét óra hanganyagot szerkesztett könyvvé, amit Randy Pausch mondott hangrögzítőre biciklizés közben.

És amint Randy Pausch elkezd beszélni, magába szippant a történet. Látod, hogyan áll a pulpituson, milyen ruhában van, mit gondol, és mit érez. Beszél a becsületről, a tisztességről, a erényről, de legfőképpen az álmainkról. Hogyan érhetjük el azt, amit gyermekként kitaláltunk? Visszanyúl Walt Disney-hez, és előveszi a leginkább neki tetsző mondatot: " Ha valamit el tudsz képzelni, azt meg is tudod valósítani!".

Megemlékezik a szüleiről, elmélkedik apjáról, hogy vajon mit gondolna a mostani cselekedeteiről. A szüleivel való kapcsolatának szeletei arra engednek következtetni, hogy a legfontosabb az, hogy szabadon engedjenek minket a szüleink, hogy engedjenek szárnyalni, engedjék megvalósítani az álmainkat, még ha azok elérhetetlennek is tűnnek első, realista szülői pillantással. Persze kell némi ész is, hogy elérhessük az álmainkat. Sok osztálytársa akart űrhajós lenni, de a kis Randy tudta, hogy szemüvegesek nem lehetnek a NASA-nál szkafanderlakók, hát nem is álmodozott erről. Azt is tudta, hogy egyszer mégis megtapasztalhatja a súlytalanságot, mert a NASA-nak van egy olyan gépe, amiben ezt szimulálják, így azon dolgozott, hogy ezt a gépet kipróbálhassa. Sikerült? Aha.

Az informatikus - akit ugye kockafejűnek mondunk -, hatalmas átéléssel meséli el életét és annak apró örömeit. Megvalósulni látja álmait, és egyáltalán nem kesereg, hogy ennek most itt eljött a vége, hiszen, amit visszanézve látott, szép volt. Valójában a könyv nem arról szól, hogyan érjük el a gyermekkori álmainkat, hanem hogy miként éljük életünket, mert bár leosztották a lapokat, de egyáltalán nem mindegy, miként játsszuk meg azokat. Amerikai álom.

Ehhez a könyvhöz kapcsolódóan a Jaffa Kiadó útjára indítja a Gyerekkori Álmok Klubját Szily Nórával, akivel novembertől decemberig kéthetente híres-érdekes-ismert emberek beszélgetnek arról, mik is voltak az ő gyerekkori álmaik. A Károly körúti Alexandra könyvesbolt kávézójában, november 5-én 19:00 órakor Hujber Ferenc színész és Mester Dóra szexedukátor, a Feldmár Iskolája Nőknek oktatója lesznek a vendégek. A következő beszélgetés november 19-én 19:00 órakor lesz Fejős Éva írónővel és Szendi Gábor pszichológussal beszélget Szily Nóra, az estek háziasszonya.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások