Lélek

Mitévő legyek...?

2184

… a legbizonytalanabb állatfajta. Én is fajtatársuk vagyok, de csak átmenetileg, biztatom magam. Ülök egy levélen, hintáztat a szél. Összedörzsölöm a két első lábamat. Mibe fogjak, hova kapjak? Nem a teendők borítnak el, hanem a kérdés terhe, hogy mi legyek? 

Felnőtt, persze. Ez a rész kipipálva. Viselkedésemet az adott élethelyzethez igazítom, igyekszem megismerni és fejleszteni önmagam, szeretek nevetni. Dolgozom, szép párkapcsolatban élek, vannak barátaim, szerető családom. Igen ám, de mi legyen életem sója? Nem hiszek abban, hogy ez a szerelem, a gyerek vagy a munka. Ezek az élet kellékei, kellenek hozzá, hogy az ember a saját csodáját kiénekelhesse magából. Mint a magyar népmesés madár a virágokat. Alkotni, magunkból adni. Nem a világhírért, nem is feltétlenül a megélhetésért. Nem is mindig másoknak. Hanem azért, hogy amikor az ember kiürül, átmelegíthesse a gondolat, hogy van, ami csak az övé. Ha rám dől a ház, ha véget ér egy barátság vagy egy szerelem, vigasztalást találhassak magamban. A kívülről jövő dolgok átmenetileg hoznak enyhülést, jó borozni, táncolni, moziba menni.. Az igazi felemelő érzés az, ha a magam örömére alkothatok. Rajzolok valamit egy pólóra, televarrom flitterrel, írok egy mesét. Próbálkozom.

Élet-művész

Szerencsés az, akinek a hobbija a munkája? Igen, hiszen azt csinálja, amit szeret, főállásban. Csakhogy akkor találnia kell egy új hobbit, amiben kikapcsolódhat. Le a kalappal az előtt, aki nem csömörlik meg folyamatos alkotástól, hiszen nem véletlenül ragasztják a művészre a bolond címkét. Egész nap ködben jár, csudi víziói vannak, egy gondolattal teremt, de nem tudja hogy téliszalámit májusban is árulnak, vagy hogy a vízfogyasztását köbméterben mérik. Aztán elapad az ötletfolyam, bezár a múzsacsókbolt, a művész kiég. A kivétel az, akinek az alkotás varázsát az erős személyisége köti a való élethez.
Van, aki a hivatásában éli ki magát (nem, ez nem ugyanaz, mint a munka). Vannak hivatásos gyógyítók, tanárok, állatgondozók, lelkészek, szakácsok, akik mióta az eszüket tudják, a hivatásukra készülnek. Akik nem elvesznek az örvényben, hanem kiteljesednek. A kivételesek. Azt már tudom, hogy nem akarok főállású csuditeremtő lenni, meghagyom a kötetlen agyrobbanást a munka utáni szabadidőmre. Nincs kedvem az időm húsz százalékát alkotásra költeni, a maradék nyolcvanat pedig önpromócióra, kedvező kapcsolatokat kialakítani, érdekprogamokat szervezni. 

Gondolkodom, tehát…

… még mindig nem tudom, mit szeretnék kihozni magamból. De a fénye a készülő dolognak itt feszül bennem, melegít az akarat. Nehéz türelmesen várni, nézni, hol adódik olyan helyzet, amelyhez hozzátehetek. Mikor jön? Meg fogom látni? Honnan tudom, hogy ez az? Ki tudom hozni magamból a kihozhatót?
Sok a kérdés, a választ majd az élet adja. Addig is mit csináljak? Írok erről. Nektek, magamnak.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások