Lélek

Szakítós csajok

2483

A szerelmi csalódásnál is rosszabb az, ha egy barátság bomlik fel. Érzelmileg s lelkileg megrázóbb, ha a legjobb barátnőnket veszítjük el, mint a szerelmünket, bár az elvesztést mindkét esetben ugyanúgy dolgozza fel a szervezetünk. Először a harag, később a szomorúság, aztán gyász érzései uralkodnak, majd végül elfogadjuk a történteket. A kedvenc tárgyakon kívül valóban a lelkünk egy részét hagyhatjuk az exbarátnőknél.

A baráti szakítások az élet elengedhetetlen részei, hiszen minden életszakaszunkra jut egy legjobb barátnő, és ritka az, aki megmarad sok-sok éven át. Ez mindig is így volt, még nagyanyáinkkal is. Ahogy változik az életmódunk, úgy változnak a körülöttünk lévő emberek, hiszen két embert a barátságban a közös értékrendszer tart össze. Mi nők képtelenek vagyunk legjobb barinő nélkül élni, legalább egy biztosan van, de akad, hogy kettőt is beszerzünk. Az általános iskolai legjobb barátnőm még a garatmandula műtétemre is bejött, sülve-főve együtt lógtunk. Később ez egycsapásra megszakadt, hiszen csak és kizárólag a sulis dolgok tartottak minket össze. Később a gimiben újabb legjobb barátnőm lett, de hamar rájöttem, hogy unalmas és semmitmondó, majd dobtam egy másik legjobb barinőért, aki tartósan megmaradt. Sajnos vele is inkább a gimis ügyek tartottak össze, ám már akkor feltűnt egy nem a sulinkba járó csaj, aki azóta is a legjobb barátom. Kemény tizenegy éve. A mai napig gyakran apró dolgokon is összeveszünk, de vérre menően, mert mindkettőnk szenvedélyes ember. Eddig mindent kibírt a kapcsolatunk, és tudom, hogy ki is fog, mert annyi minden rossz és jó történt, amiben kitartottunk egymás mellett, hogy bármi jön a jövőben, tudom, hogy azzal is megbirkózunk majd.

A barátnők az életünkben folyamatosan változnak, főiskolákon, egyetemeken, munkahelyeken ugyanígy folytatjuk a sort, mindig lesz egy legjobb barátnőnk, akivel pasizunk, bulizunk, nevetgélünk, együtt kávézunk, de ahogy véget ér egy életszakasz, megváltozik életünk helyszíne, megszűnik a barátság is. Sokszor nem is ismerjük igazán a másikat, csak buliból vagyunk együtt huzamosabb ideig, aztán kilépünk egymás életéből, gyakran fájóan. Ha szerencsések vagyunk mégis lesz egy valaki, aki valóban igazi barátnak mondható, aki iránt többnyire feltétel nélküli szeretetet érzünk, és elfogadjuk olyannak, amilyen. Ha mégsem, akkor úgy van rendjén, hogy elveszítjük, elvégre nem egy közös élet vagy otthon, vagy gyerekek tartanak minket össze, hanem a szerelem.

Az, hogy egy ember, aki minden nap benne volt az életünkben, mindent tudott rólunk, többet, mint amennyit talán tudatni akartunk vele és hirtelen megszűnik számunkra, nagyon nagy veszteségként élünk meg. És ez teljesen normális.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások