Lélek

Egyedül jó

2275

Egy japánokról készült dokumentumfilmben láttam, hogy a metróban hogyan szállnak fel az emberek. Annyian szeretnének utazni, hogy szó szerint betolják őket a szerelvényekbe, hogy az el tudjon indulni. A tömegtől függetlenül sűrűn jár a metró, rengetegen vannak. Vizsgálatok kimutatták, hogy amikor felszállunk egy tömegközlekedési eszközre, megkeressük azt az optimális távolságot, ami a lehető legkevésbé zavar minket. Ahogy megtelik a hely emberekkel, folyamatosan felezzük a távolságokat, majd feszengés lesz rajtunk úrrá, és türelmetlenül várjuk, hogy leszálljunk. Mindeközben mindennel elfoglaljuk magunkat, csakhogy ne figyeljünk arra, mennyi idegen vesz minket körül, s mennyi mindenkivel érintkezünk, hiszen zenét hallgatunk, könyvet vagy újságot olvasunk, s akad, hogy a telefonunkat babráljuk. Az egyedüllét olykor menekülésnek, olykor kényszernek, olykor pedig beteljesületlen kívánságnak tűnik.

Luxus igény

A legnagyobb luxus, ha manapság azt tehetjük, amit szeretnénk. Ha épp úgy esik, egy fotelban elolvasunk egy könyvet, vagy séta közben megnézzük, hogyan esik le a fáról egy levél. Amikor a pillanatban vagyunk, talán valami másra vágyunk, és csak később tudjuk értékelni azokat a perceket, amiket egyedül tölthettünk annak élve, ami éppen jött. Telnek az évek, és sokszor nem tudjuk megélni azt, amiben vagyunk. Az egyetemi évek alatt felnőttek akarunk lenni, bulizunk, sokat lógunk, és délután alszunk. Miénk az egész nyár, és csak kicsit dolgozunk. Aztán munkába állunk, egész nap gürizünk, vége a délutáni alvásoknak, állandó nyüzsgésben vagyunk, és igyekszünk minden felmerülő problémát megoldani, megbeszélni, közben mindenütt helytállni, pénzt keresni, társaságba járni, párkapcsolatot építeni és közben arra gondolunk, milyen jó is volt otthon lenni a nyári szünetben, milyen jó volt egyedül vonatozni, olvasgatni, nyugiban lenni. Arra vágyunk, hogy ha majd gyerekünk lesz, talán részünk lesz a nyugalomban és otthon lehetünk, azonban a valóság az, hogy egy nyugodt pillanatunk nem lesz, csak ábrándozunk majd arról, milyen jó volt munkába menet egy könyvet olvasni vagy zenét hallgatva a Dunát nézni egyedül.

Egyedüllét vagy magány?

Akkor, amikor nem mi választjuk az egyedüllétet, csak úgy alakul, hogy egyedül kell lennünk, akár traumaként is megélhetjük azt. A szakítások után a legnehezebb újból egyedül lennünk, ám fontos különbséget tennünk a magány és az egyedüllét között. Magányosak akkor vagyunk, ha a vágyott szeretetet nem kapjuk meg, azaz valamit hiányolunk, valami után sóvárgunk amit egy másik személyhez kötünk. Ettől a magány fájdalmas, és akkor a legrosszabb, amikor van mellettünk valaki, mégis tartósan azt érezzük, magányosak vagyunk, mert valami hiányzik. Az egyedüllét ezzel szemben az igazi szabadságot adja meg, önállósággal és függetlenséggel párosul. Ebben az állapotban csodálatos érzések kavarognak bennünk, élvezzük az individualitást és közben a világgal való egyesülést is. A tény, hogy magunk rendelkezünk magunk felett és nem kell alkalmazkodnunk senkihez, felszabadító. Az egyedüllét örömével az is társul, hogy elszakadtunk mindenkitől, és olyas fajta örömet érzünk belül, ami a mások iránti szeretettel párosul. Ekkor az egyedül lét megerősíti a személyiséget.

Egyedül kell lennünk

Napunk nagy hányadát kollégáinkkal töltjük, hazamegyünk és partnerünk vagy szüleink várnak otthon, este találkozunk a barátainkkal, ám mindez egy idő után megterhelő. Úgy tűnhet, nem vagyunk soha egyedül, pedig végiggondolva kiderül, hogy bizonyos tevékenységeket egyedül szeretünk végezni. Az intim dolgaink (a vécézés, az önkielégítés) ide sorolhatóak, ezeken kívül egyedül szeretünk olvasni, olykor elkalandozunk gondolatainkban amit nem mindig osztunk meg másokkal, valójában ekkor egyedül vagyunk. Sokan egyedül szeretnek utazni, akár csak buszon vagy villamoson, ilyenkor elszeparálják magukat másoktól kütyükkel vagy könyvvel, de van, hogy egyedül kávézgatnánk a bágyadó napsütésben egy teraszon. Egyedül lennünk akkor kell, ha igényünk van rá, akár párkapcsolatban is. Egyesek szerint legalább napi 2-3 óra egyedüllét szükséges ahhoz, hogy ne veszítsük el magunkat egy kapcsolatban és ne rendeljük alá magunkat a másiknak.

Te mikor vagy egyedül? Szeretsz egyedül lenni? Egyedül vagy magányosan élsz? Volt már abban részed, hogy kapcsolatban magányos voltál?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások