Lélek

Édes álmok

2434

Nagyon sokan foglalkoznak az életünkben jelenlévő álmokkal, pszichológusok, orvosok, vajákosok, okkultisták. Nekem a leginkább elgondolkodtató tény a következő: Az alvás görögül „Hypnos”, a halál pedig „Thanatos”, és Hipnos Thanatos öccse volt. Van tehát valami köze az alvásnak és az álomnak a halálhoz. Ami közöttük van, talán az a kóma. Carl Jung kezdetben Sigmund Freud-tól tanulta az elme rejtélyeit. Mindketten kiemelkedő tudósoknak tekinthetők az álomkutatásban és álomfejtésben: Freud az elfojtott események, vágyak kivetülését értelmezte az álmokban, Carl Jung pedig különböző téziseket alkotott az álmok által hordozott szimbólumokról. Okfejtéseik a mai napig alapját képezik a pszichológiai kutatásoknak. Szerintük olyan biztonsági szelepet alkotnak az álmok, aminek révén elfojtott vágyainkat el tudjuk viselni, s az álmok minden egészséges ember alvásperiódusaiban megjelennek. Álmodni létfontosságú: kísérletek során bebizonyosodott, hogy akit rendszeresen felébresztenek, amikor álmodni kezdene, úgy érzi magát, mintha egyáltalán nem is aludt volna. Tipikus alvásmegvonási tüneteket produkál egy idő után ez a kínzás: memóriazavarok jelentkeznek, az illető érzelmileg labilis lesz, ingerlékeny, kimerült, végül egyre súlyosabb testi és pszichológiai tüneteket mutat, legvégső esetben az álom-megvonás a valóságtól való teljes elszakadáshoz, őrülethez vezet. Az álom-megvonás az ókori Kínában, kínzási módszer volt, figyelték a test hőmérsékletét, és amikor érzékelték, hogy az csökken, felébresztették a delikvenst, hogy ne merüljön álomba.

A test és a szellem munkája

Mindenki ismer olyanokat - vagy épp ő maga olyan -, akik nem emlékeznek álmaikra. Jellemzően ezeknek az embereknek a tudattalanját és tudatos elméjét szinte átjárhatatlan fal választja el egymástól. Ők hiába álmodnak, álmaik nem jutnak át ezen a falon, így ébredés után semmire nem emlékeznek. Nem kell aggódni, emiatt nem fenyeget senkit károsodás. Felmérések szerint a legjobb sportolók és a vezető beosztásban dolgozók kevésbé emlékeznek az álmaikra, de ettől függetlenül álmodnak. Egy átlagos alvás során ötször, hétszer álmodik az ember, s mindenki emlékszik az álmaira, akit akkor ébresztenek fel, amikor épp álomban van, még akkor is, ha pár perc elteltével elfelejti azokat. Azt, hogy ki mikor álmodik, abból tudják, hogy figyeljük az agyhullámokat, mert ilyenkor alfa-hullámokat mutat az agy.

Az álmok tartalmát sok tényező befolyásolhatja, tehát függ az adott környezettől, ahol éppen alszunk, a környezeti hatásoktól, a hangoktól, fényektől, amik alvás közben érnek minket, de attól is, hogy aznap vagy a következő nap milyen eseményeken megy keresztül az ember. Az alvási időnket nagyrészt mély alvás teszi ki, ilyenkor olyan álmokat látunk, amelyekre nem emlékszünk ébredés után. Az álmok periodikusan, körülbelül másfél óránként ismétlődnek. Ezért a legpihentetőbb alvásmennyiség az, amelyet másfél órákra lehet osztani. Tehát, ha lehetőséged van négy óra alvásra, pihentetőbb lesz a három órányi alvás, mert ebben két teljes másfél órás periódus van. Az éjszaka során az álmok időtartama egyre hosszabb lesz, és a korábbi álmok elfelejtődnek. Rendszeresen emlékszünk a legutóbbi álmokra, a hajnaliakra, különböző, elménk szerint egyáltalán nem összefüggő álomképekre, de bebizonyosodott, hogy az egy éjszaka során látott összes álomkép történetileg összefügg. Az álomlátó periódust "paradox alvásnak" vagy REM-fázisnak is nevezik, mert ilyenkor a testünk teljesen ellazult, csak a szemgolyók mozognak - valószínűleg az álomképeket követjük ilyenkor a tekintetünkkel.

A csukott szemhéjak mögött mozgó szemek árulják el, hogy mikor álmodik valaki. Ezeket a emlékezetes álomképeket az alvás REM szakaszában éljük át, viszont a mély alvás szakaszában is van álomtevékenység, ennek szerepe főleg a napi élmények feldolgozása, agyunk a "megfelelő fiókba teszi" a velünk történt élményeket, ilyenkor kerül a helyére, amit a nap során megtanultunk, átéltünk. Aki altatókkal alszik, annál ez a fázis kimarad, és mindenki tapasztalta már, aki élt ilyesmivel hogy az altatós alvás után sokkal fáradtabbak, kimerültebbek vagyunk, de sokan a marihuánafogyasztás után is ilyen alvásról számolnak be.

Léteznek az említettnél mélyebb álom-periódusok is, amik kevésbé kutathatók, így leginkább öntudatlan állapotként tekint ezekre a tudomány. Ezoterikus megközelítések szerint az ember ilyenkor elhagyja testét, és távoli dimenziók tájain vándorol. Ami biztos és bizonyított, hogy a testünk ilyenkor gyógyul: beindul az immunrendszer, amelyeknek feladata a hibás, rákos sejtek felismerése és bekebelezése. A szervezet ekkor ellenőrzi energiarendszerét is. Az okkultisták úgy gondolják, hogy amikor álmodunk, lelkünk szabadon léphet a másvilágba, ahol felfoghatja valamely szellem intelmeit, vagy pedig saját képességei jóvoltából beleláthat a jövőbe.

Képek, hangok, színek, illatok

Hasonlóan érzékelünk álmainkban, mint a valóságban: képeket látunk - színeseket, hangokat hallunk, tapintunk, szagolunk, ízlelünk, viszont egyetlen dolog soha nem jelenik meg álmunkban, ez pedig a fájdalom. Ennek oka, hogy az álmainkban érkező ingereket beépítjük magába az álomba, tehát nem ébredünk fel rájuk. Azonban ha a fájdalomra - tehát a veszélyt jelző ingerre - nem ébrednénk fel, meghalnánk. Cselekszünk és beszélünk is álmunkban, bár nem vagyunk tudatunknál. Érdekes, hogy a kétnyelvűek az alvás előtt a legutóbb használt nyelven álmodnak, illetve beszélnek.

Szimbólumok

Jung "kollektív tudattalannak" nevezte azt a tudástömeget, amelyet az emberiség létezése óta felhalmozott, és szerinte az álom során ebből merítünk. Az álomalakok sokszor egyetemesek, minden népnél és minden korban megjelennek, és ugyanazt jelentik, ezeket az ősi álomszimbólumokat "archetípusoknak" nevezte. Ezzel együtt mindenkinek van egy személyes szimbolikája is. Az álom az emberi szellem eszköze ahhoz, hogy tisztába jöjjön a külvilági behatások fajtáival, amelyeken dolgoznia kell. Sokan nem hisznek abban, hogy az álom funkciója túlmutat a szerzett információk tárolásán. Minél mélyebben sikerül megismerni az álmok adatbankjait, annál érzékletesebbek lesznek a magyarázatok, mindamellett egyre egyszerűbbekké és tárgyszerűbbekké is válnak. Egy álmot több megfigyelési szempontból kell vizsgálni, hogy azt teljesen megértsük, bármilyen bonyolult is legyen, s az álomértelmezésnek is különböző céljai vannak.

Ha az ember el akar érni valamit, akkor minden létező információt - így az álmok által közvetítetteket is - figyelembe kell venni. Az álmokon keresztül felismerhetjük a bennünk lévő - esetleg tudatosan elnyomott - félelmet, haragot, szorongást, féltékenységet. Segít tisztába jönni szexuális és spirituális valónkkal, egy álmot követően elgondolkodhatunk annak jelentőségén álomfejtő könyv nélkül is. A következő kérdésekre kell keresni a választ álomképeinkben: Milyennek látom magam? Milyennek látok másokat? Mely dolgok motiválnak? Milyen konfliktusaim vannak? Ébredés után válassz ki egy szimbólumként szerepeltethető képet, és nagyítsd fel, vizsgáld meg, helyezd bele magad újra az álomba! Figyeld meg az érzelmeidet, próbáld meg felfedezni, hogy miért jelent meg az a kép az álmodban.

Az álomnak általában három rétege van. Az egyik a gyerekkor, a múlt, a másik valami a jelenből, a külvilág, a harmadik pedig a belsőd. Az agyunk jobb féltekéjében van az esztétika, ott vannak az érzések, a költészet, onnan jönnek az álmok is. Az álmok kérdése egyszerű. Nincs szükség nagy elméleti okfejtésre ahhoz, hogy mindig úgy tekintsük álmainkat, mintha metaforák lennének. Minden álom metafora. Tehát az álmok a jobb agyféltekében jönnek létre, amely az intuíció székhelye. Alvás közben tudattalanok vagyunk, ilyenkor tudatalattink nagyon tisztán létezik, és fontos információkat közvetíthet. Ezeket eleinte nehezen értjük meg, ám a gyakorlás során egyre inkább képesek leszünk hagyatkozni megérzéseinkre. Az intuíciót a mély biztonságérzetből ismerhetjük fel, tehát van egy olyan érzés bennünk, hogy ez tuti. Fontos, hogy nyitottak és képesek legyünk arra, hogy lemerüljünk önmagunkba, olyasmi ez, mint a meditáció, csak sokkal könnyebb, hiszen minden alvás során adott.

Persze vannak teljesen egyszerű lehetőségek is az álomfejtés terén. Feldmár könyvében olvastam a következőket, az álmokkal kapcsolatban: "Egy James Hillman nevű pszichológus azt mondja, hogy a klasszikus álommal való munka – amilyet például Freud és Jung is végzett – neki egyáltalán nem tetszik. Ő azt mondja, hogy ha mondjuk egy kobra jelenik meg az ember álmában, az valóban egy kobra. A kobra lelke kúszik be ilyenkor az álomba. Azt mondja, hogy ha neki egy kobra jelenne meg az álmában, akkor bemenne a könyvtárba, és tanulmányozná a kobrákat. Megtanulna a kobrákról mindent, amit csak lehetne. Ha lenne egy az állatkertben, akkor azt megnézné, és tanulmányozná. De nemcsak abból a szempontból, hogy ez mit jelent a számára, miért éppen a kobra lelke látogatta meg. Ő nagy megtiszteltetésnek veszi, amikor egy állat belép az álmába. Amikor hallottam őt beszélni, akkor éppen egy jegesmedve jelent meg az álmában, és azután hónapokig tanulmányozta a jegesmedvéket, addig, amíg mindent meg nem tudott róluk. Lehet, hogy más nem történik, de ha az ember így használja az álmait, akkor legalább sokat megtanul a világról." Egyszerű, igaz?

Önismeret

Az álmok kivetíthetnek negatív tapasztalatokat, vágyakat, reményeket is, hisz minden álom olyan, mint egy ablak, amelyen keresztül a tudattalanunkba nyerünk betekintést. Tény, hogy aki sokat foglalkozik álmaival, jóval nagyobb önismeretre tesz szert. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint az álmok figyelmeztetnek minket, arra, ha valamit rosszul csinálunk, segítik fejlődésünket - ezek leginkább a szorongást keltő álmok. Azok, amelyek örömmel töltenek el, amelyekben kényelmesen érezzük magunkat, útmutatóak, helyeslőek. Az okkult hiedelmek szerint az álmok abszolút iránymutatóak, olyannyira, hogy a különböző népcsoportok vezetője, sámánja minden reggel kikérdezte a csoport tagjait az álmokról, és azok jelentése. üzenete szerint cselekedett aznap a közösség. Mind az egyiptomiak, mind a görögök úgy gondolták, hogy a szellemi test az álom idejére elhagyja a fizikai testet, hogy tanuljon, és más síkok lényeivel beszélgessen. Az ébrenléti állapotban a tudatos gondolkodás megszűrné ezeket az információkat, így ebben az időszakban nyílik lehetőségünk az előző életekből származó élmények feldolgozására is.

A tudat szerepe

Az álmok és a tudatalattink kapcsolatából fontos információkat nyerhetünk a kollektív tudatalattiból, de érdemes betartani a fokozatosságot. Eleinte csak azt gyakoroljuk, hogy ébredés után visszaemlékezzünk az álmainkra, esetleg értelmezzük is őket.  Érdemes álomnaplót vezetni, mert segítségével felismerhetjük saját, ismétlődő szimbólumainkat, s később azt is, hogy azok milyen életeseményhez köthetőek, milyen üzenetet hordoznak. Talán a legegyszerűbb módszer, amikor egyszerűen csak akarod, eldöntöd, hogy az álmodban majd tudatodra ébredsz! Ehhez elalvás előtt hasznos pár percig magadban elképzelni, akarni, vagy utasításokat adni a saját tudatodnak, hogy ébredjen öntudatára az egyik álom közben, de ne ébredj fel. Mivel ez nálam elég esetlegesen működött, ezért biztosabb technikát próbáltam alkalmazni. Egy terapeuta tanított meg a tudatos álmodás elérésére, amely módszer elsajátítása után már nem volt szükség éber állapotban tudatosítanom magam, hogy az álmaimban jelen legyen a tudatom. Ez a módszer eléggé elrugaszkodó, de mégis hasznos lehet, ha ezzel akarsz foglalkozni. Kezdetben napközben is figyelmeztesd magad arra, hogy amit épp látsz az csak álom, próbáld meg álomnak látni, ami valóság, ezt az agyad megszokja, és álmodban képes leszel felismerni, hogy tényleg álmodsz.

A haszon

Kezdem azzal a közhellyel, hogy a mindennapi életünket egyre inkább jellemzi a zaklatottság, a feszültség. Az álmok és az azokkal végzett tudatos munka, értelmezés, létfontosságú biztonsági szelepnek, gyógyító technikának tekinthető. Az álmok biztosítják, hogy az ember ne veszítse el a kapcsolatot a belső énjével, a lelkével, a pszichéjével. Az álomfejtő munka és a meditáció között sok az átfedés, és az egyik területen elért tudás bővülése a másik területen is eredményeket jelent. Olyan technika az álomfejtés, amely képessé teszi az embert arra, hogy a tudatosságot és a kreativitást felváltva használja és alkalmazza, akár éber, akár tudattalan állapotban. Az álmok megfejtése, önmagunk egyre jobb ismerete befolyásolja a hétköznapjainkat is. Fejleszti a logikus, racionális oldal és az ösztönös, intuitív oldal közötti viszonyt, tehát az agy jobb és bal féltekéjét harmonizálja. Ez képessé teszi az álmodót, a tudatos álmodót, arra, hogy sikeresnek és kiegyensúlyozottnak érezze magát.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások