Mi ez?

Mi ez? Méz

2416

A méz finom és egészséges, kenhetjük kenyérre, ízesíthetjük vele teánkat, és a mézes sütiknek is szinte végtelen a sora. Kapható akácméz, napraforgó-, vegyes-, hárs- vagy éppen repceméz is, a sor elég hosszú. De mi is a méz története, hogyan is készítik a méhek, és pontosan miért is jó ez nekünk?

Történelem

A mai mézelő méhfajták olyan nyolc és harminc millió éve alakultak ki, így viszonylag fiatal fajról beszélünk. A mézfogyasztás viszont régebbi múltra tekint vissza, mint gondolnánk. A legkorábbi bizonyítékok között van az a Spanyolországban felfedezett tizenhatezer éves sziklarajz, amely egy lányt ábrázol mézgyűjtés közben. Az ember olyan nyolc-, kilencezer évvel ezelőtt tért át a gyűjtögetésről a termelésre, valószínűleg ekkortól kezdve már a mézet sem gyűjtögetve szerezte be. Egy másik érdekes bizonyíték arra, hogy a méz régóta fontos szerepet tölt be az emberi táplálkozásban és konyhaművészetben az az, hogy mézes süteményeket már a piramisokban is találtak.

Írásos emlékeink is már egész korai időkből vannak a mézzel kapcsolatban: az asszírok ékírásos kőtábláin találhatunk mézes gyógyszeres recepteket, de már az Ószövetség oldalai is taglalták a méhtartás és a mézgyűjtés módszereit. A hazai méztörténetet megnézve mielőtt a magyarok a Kárpát-medencébe értek volna, az itt élők már akkor méhészkedtek, amelyet a honfoglaló magyarok eltanultak az itt élőktől. Az erről szóló első írásos emlék 1370-ből való, amelyben királyi méhészetet említenek.

A cukorgyártás és a mesterséges édesítőszerek megjelenése előtt a méz volt az egyetlen anyag, amely megédesítette az emberek mindennapjait. Régebben a méhek által előállított méz fogyasztása mellett a méhviaszt is felhasználták az emberek, hiszen azzal világítottak. A méhviasz egyébként a lépsejtek légmentes lezárására szolgál, funkciója az, hogy meggátolja a méz romlását.

Így készül a méz

Mindenki megtanulta már általános iskolában biológia órán, hogy a virágok azért illatoznak, hogy ezzel vonzzák magukhoz a méheket, akik élelemgyűjtés közben akaratlanul is elvégzik a virágok beporzását.

A méheknek a virágpor fehérjeforrást jelent, ezért gyűjtögetik olyan szorgalmasan virágról-virágra szállva.  A virágok nektármirigyei termelik a nektárt. A nektár illata magához vonzza a méheket, a méhek pedig a nektárcseppekből készítik a mézet A begyűjtött nektárt a méhek a kaptárba viszik, ahol a dolgozóknak egy másik fontos csoportja segít, hogy a nagy mennyiségű víz minél hamarabb elpárologjon belőle. Ha nem párologtatnák el a nedvességet, akkor az anyag nagyon hamar megerjedne, megromlana. Fáradhatatlan és szorgos szárnycsapásokkal terelik ki a páradús levegőt a kaptárból a benn dolgozó méhek.

A nektárt és a félkész mézet a méhecskék mozgatják is, ennek során olyan enzimek kerülnek bele a méh garatmirigyéből, amelyek az összetett cukrot egyszerű cukorrá bontják. Szállítás közben pedig a nem oda való anyagokat, szennyeződéseket is eltávolítják a méhecskék, amelyek a kiválasztórendszerükbe kerülnek.

Amikor a méz elérte a megközelítőleg tizennyolc százalékos víztartalmat, a méhek egy viaszos réteggel zárják el a levegőtől, megakadályozva ezzel a romlást. A méhek általában szakadatlanul dolgoznak, és jóval több mézet állítanak elő, mint amennyire a tél átvészeléséhez szükségük van, ilyenkor jön az ember, és leszüreteli, elveszi a felesleget.

A méz hasznos

Az édesítőszerek megjelenésével a mézfogyasztás csökkent, de az utóbbi időben újra előtérbe került, hiszen újra felismerték sajnálatosan elfeledett pozitív hatásait. A méznek körülbelül hetvenféle gyógy- és fiziológiai hatása ismert ma már.

A méz hasznos és egészséges, de fontos a mézfogyasztásnál ügyelni arra, hogy régiónkból származó mézet együnk, mert az biztosan olyan virágok porából készült, amelyekkel már kapcsolatba kerültünk korábban. Ha távolról, egzotikus területről származó mézet fogyasztunk, az esetleges allergiás reakciókat válthat ki, hiszen olyan anyaggal kerülünk kapcsolatba, amellyel azelőtt még soha, így könnyen sokkolhatjuk bele szervezetünket.

A méz összetételét tekintve nyolcvanegy százalékban monoszacharid cukorból áll, így kitűnő szénhidrát forrás, száz gramm mézben körülbelül háromszáz kalória van. A fennmaradó húsz százalék víz. A monoszacharid és a víz mellett aminosavakat, fehérjéket és egyéb bioaktív anyagokat is tartalmaz, természetesen számos vitaminnal együtt, mint például a C- és öt fajta B-vitamin, de vas és magnézium is található benne.

A sok vitamin és ásványi anyag jótékony hatásán kívül a méz megköti a szabadgyököket a szervezetben, így kitűnően alkalmas a felső légúti megbetegedések kezelésére. Ezen túlmenően alkalmas az immungyengeségek csökkentésére, valamint a szívbetegségek, gyomorhurut, légcsőhurutok kezelésére, továbbá sebek, vágások, horzsolások és égési sérülések gyógyítására is, s ne feledjük, baktériumölő hatása influenza esetén nélkülözhetetlen.

A fogyasztásra alkalmas méz mellett van még egy csomó anyag, amely a méz készítése során keletkezik. Ilyen anyag a méhpempő is, amely a dolgozó méhek hormonváladéka. A méhpempő fehéjrekoncentrátum. A királynőt kizárólag ezzel etetik, ennek köszönhetően él sokkal tovább alattvalóinál, és ennek hatására képes óriási számú reprodukcióra élete során. Teljesítményfokozó hatása miatt az emberek már a kezdetektől fogva fogyasztják.

A méhpempőn kívül van még egy méhméreg nevű anyag is, amelynek szintén jelentős egészségügyi hatásai vannak. A méhméreg a méhek vérében található, általában méhszúrással kerül az ember szervezetében, többekből ez allergiás reakciót vált ki. Ezt az anyagot a gyógykezelés során akupunktúrásan vagy krémbe keverve dörzsölik a bőrbe. Kezelnek vele például reumát, ízületi gyulladást, szív- és ideghártya gyulladást is. Fontos, hogy a méhméreggel tilos kezelni a fejet és a hasat, valamint érzékenység, méhméregallergia esetén használata egyértelműen tilos.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások