Lélek

Megvalósítani önmagad

2408

Honnan jöttél, miért élsz most, és merre mész? Ha épp jól vagyunk, könnyedén tudunk válaszolni. Viszont ha beüt a krach, elhagytak, megcsaltak, kirúgtak, kihasználtak, akkor a létünk kerül veszélybe, és kétségbe vonjuk az egésznek az értelmét. Hogy kinek hogyan alakul az élete, sok mindentől függ. Fontosak a gének, a kultúra amiben leledzünk, a családunk, a neveltetés, a szeretet amit a családban kapunk vagy nem kapunk, és az élmények. Mindezek viszont csak annyiban befolyásolják a sorsunkat, hogy mit kezdünk a tapasztalatokkal, hogyan hasznosítjuk a lehetőségeinket. „Az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk azt, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk. Ennek egy magasabb értelme is van, hiszen ez viszi tovább a társadalmat és az emberiséget.” (Csikszentmihályi Mihály)

Az önmegvalósítás mindenkinek alapvető célja. Annyi minden benne van ebben a szóban. A kiteljesedés, a helyünk megtalálása a világban, az, hogy azt csinálhassuk, amihez a legjobban értünk, és amit szeretünk. A létező lehetőségeink aktualizálása. A tökéletességre hivatott élet magvalósítása, ami csak akkor következhet be, ha önmagunkat megismerve és elfogadva, megszeretve, teljesnek érezzük magunkat. A piramis csúcsán áll az önmegvalósítás.

Maslow piramisa a mindennapi életünket mutatja meg az élelemszerzéstől kezdve a tanulási vágyon át egészen önmagunk megvalósításáig, ami a vége lehet feladatuknak. Talán ez az élet értelme. De mi történik akkor, ha úgy érezzük, hogy ez megtörtént? Vége a létünk értelmes voltának? Nyilván nem, mivel mindig kellenek új célok, új tervek, új melók. Életünk során ez számtalanszor változik, más az önmegvalósítás lényege húsz és más negyven évesen. Közte meg van a káosz, a sok-sok mellékúttal teletűzdelt fő csapás, amelyek bejárása során sikerülhet az önmegvalósítás.

Életünket rengeteg szemszögből szemléljük. Általános gondolat, hogy ha a magánéletünk rendben van, akkor általában a szakmai is megy, vagy ha valamelyik hibádzik, a másik oldalon is elkezdenek gyűlni a fekete fellegek. Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy másoktól tesszük függővé a saját boldogságunkat. Mennyi pénzünk van, milyen az otthonunk, megfelelünk-e az elvárásoknak, a média által hibásan sugalmazott, értelmezett valóságnak. Az önmegvalósítás tág értelemben a létező lehetőségeink aktualizálása. A tökéletességre hivatott erkölcsi élet megvalósítása. A felvilágosodás után egyre inkább szekularizált értelemben a vallási függéseket elszakító, önmagát a Teremtőtől, annak törvényeitől szabadon és autonóm módon kifejező ember programja lett. A XX. század második felében rendkívüli népszerű lelkiségi jelszó volt. Helyes értelemben az önmegvalósítás az Istentől kapott meghívás és küldetés valóra váltása az önszeretetben. Tehát a lényeg önmagunk szeretete.

Szeretet és őszinteség

Maslow-hoz visszatérve nézzük, szerinte melyek az önmegvalósító személyek fő ismérvei! Hatékonyan és pontosan észlelik a valóságot: nem magyarázod meg a bizonyítványodat és másét sem, nem kell elméleteket gyártani, hanem őszintén kell kommunikálni, ezek jó stratégiák az önmegvalósításhoz. Elfogadóak önmagukkal, más emberekkel és a természettel kapcsolatban: szereted magad azért amilyen vagy és elfogadod, hogy más más lehet, ha neked az nem tetszik, az sem baj, de akkor nem kell vele foglalkozni tovább. Spontánok gondolataikban és érzelmeikben, természetesek és mesterkéletlenek: őszinteség, nem kompenzálunk, nem viselkedünk másként, mint ahogy az valóságos lenne tőlünk. Talán ezt a legnehezebb véghez vinni, mert mindenki kompenzál valamit. Vannak akik a gyerekkori sérüléseiket, vannak akik az önbizalomhiányukat. Problémaközpontúak, az örök filozófiai kérdések foglalkoztatják őket, és keresik a magyarázatot, amelyek életszakaszokhoz alkalmazkodva sokszor nagyon változóak. Függetlenek és autonómok, ha szükségleteik kielégítéséről van szó, vagyis biztonságban érzik magukat anyagilag, materiálisan, megteremtik a szükségleteiket. Állandóan készek a hétköznapi események friss látásmódjára, nem gyöpösödnek be, nyitottak és kommunikatívak, érdeklődőek, mernek kérdezni és bevallani a nem tudásukat. Gyakran tapasztalják az áramlat-érzést, a természettel való egység érzését, ami túllép időn és téren, elfogadják a mindenek felett álló erőt. Az egész emberiséggel azonosulnak - demokratikusak és tisztelnek másokat. Mély kapcsolatokat létesítenek, de csak néhány emberrel, mert a kevesebb több. A tevékenységek folyamatát önmagáért méltányolják, vagyis élvezik a pillanatot, akár mondhatnám azt is, hogy carpe diem. Humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú, nem rasszisták, nem csinálnak viccet a másik nevéből, alkatából, az egyénen nem múló tulajdonságokból. Kreativitásuk és találékonyságuk gyermeki és friss. Belső függetlenségüket őrzik attól a kultúrától, melyben élnek. Elég erősek, függetlenek, és saját meglátásaik által irányítottak ahhoz, hogy néha szeszélyesnek, indulatosnak, sőt akár könyörtelennek tűnjenek, vállalják önmagukat, a véleményüket.

Önértékelés, elfogadás

A fent felsorolt ismérvekhez nélkülözhetetlen a helyes önértékelés és az elfogadás. Rogers szerint az éntudat kialakulásával egy időben megjelenik a pozitív értékelés szükséglete is. A másoktól kapott pozitív értékelés két fajtáját különítette el: a feltétel nélküli -, és a feltételhez kötött pozitív értékelést. A feltétel nélküli pozitív értékelés eredendően semmiféle feltétel teljesítéséhez nem kötött, ilyenkor önmagunk létezéséért szeretnek bennünket (példa lehet az anya szeretete a csecsemő iránt). A feltételhez kötött pozitív értékelés  a gyakoribb az életünkben, ekkor már valamilyen feltételnek eleget kell tennünk, ha el akarjuk nyerni mások tetszését, szeretetét. A feltételhez kötött pozitív értékelés fogalma összekapcsolódik az értékfeltétel és a feltételhez kötött pozitív önértékelés fogalmával. Az értékfeltétel esetében arról van szó, hogy cselekedeteinket úgy alakítjuk, hogy azok megfeleljenek valamilyen előzetesen feltett értéknek, elvárásnak, ezt teljesítve elnyerhetjük mások pozitív értékelését. Az értékfeltétel ezért kényszerítő erővel bír, arra késztet bennünket, hogy teljesítsük, amit elvárnak tőlünk. A feltételhez kötött önértékelés pedig arra lesz hatással, hogy viselkedésünket az önmagunkkal szemben támasztott értékfeltételeknek megfelelően alakítsuk. És hogy mi vezethet az egészséges önértékeléshez? Minden bizonnyal a megismerés, az önismeret fejlődése mellett annak megtapasztalása, hogy a negatív élményeket, élethelyzeteket képesek vagyunk legyőzni.

Szabadság

Szerencsére minden pillanatban megváltoztathatjuk az egész életünket, és ez jó. Ez a szabadság. Tényleg azt teszel, amit te akarsz. És ez nem önzőség, de kockázattal jár. Minden pillanat az a pillanat, amikor megváltoztathatunk mindent, ami nem jó, ami boldogtalanná tesz. A boldogságért meg kell harcolni, nincs mese, persze áldásként is tekinthetünk rá - mert az -, de küzdelmek árán is elérhető, csak észnél kell lennünk, figyelni kell és nyitottnak lenni, félelmek nélkül. És ha szívünk szerint cselekszünk és a végén visszatekintünk, mert mindenki visszatekint a legvégén, akkor lehet, hogy el tudjuk mondani, éltél a hétköznapi csodák által adott lehetőségekkel, hogy a talentumodat kihasználva örökül hagytad a világodat. Ez most egy kicsit Coelhósan hangzik, tudom, de ez van. Te miben látod az életed értelmét? Mi az, ami akadályoz? Miben teljesedsz ki?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások