Lélek

Népbetegség az irigység?

2393

Miért vagyunk irigyek? Miért nem tudunk örülni mások sikereinek, sokszor még a szeretteinkének sem? A bölcsek szerint az az igazi barát, aki képes őszintén örülni sikereinknek irigység és féltékenység nélkül. Ha zavar minket, hogy a barátunk jobb állást kapott, szép ruhákat vett, vagy épp felemelték a fizetését, akkor nem vagyunk a valódi barátai? A sikerrel sajnos együtt jár mindez, sőt, valamiért odáig jutottunk, hogy bűn jó dolgokról beszélni, és csak a rossz az, amire a környezetünk vevő. Az lehetetlen, hogy mindannyian irigyek és féltékenyek lennénk, feltehetően az alap tulajdonságaink a külső tényezők hatására erősödnek illetve gyengülnek. Az állandó versenyhelyzet, a bizonytalan anyagi lét mind okozhatják azt, hogy már a barátaink sikereinek sem tudunk egyöntetűen örülni.

Versenyhelyzet

A kapitalizmus és az Európai Unióhoz való csatlakozás az életünk minden terén versenyhelyzetet idézett elő. Olyan világban élünk, ahol a népszerűség és siker, a munkánk és a pénztárcánk mutatják meg kik vagyunk, holott ez nem így van. Jobbnak kell lennünk mindenkinél, hogy több pénzt keressünk, hogy elismertek legyünk és karriert építsünk, akár a könyöklős módszert választva. Küzdünk ezerrel a jobb létért és több pénzért, és minden apró kudarcot nehezen viselünk. Szép lenne az élet, ha mindenhol egyenlőség lenne, azaz mindenki ugyanannyit keresne, ugyanolyan értékű házakban élnénk, sőt a legjobb az lenne, ha már születésünkkor egyforma esélyeket kapnánk, ugyanolyan anyagi háttérrel, és mindenki kezdjen az életével amit akar. Akkor fair lenne az élet. Egy Nagy-Britanniában készült kutatás szerint pontosan arra vagyunk a legirigyebbek, ha valaki ugyanolyan kezdéssel és ugyanolyan társadalmi osztályból indult az életnek, mint mi, és sikeres lett az életben. Ezt képtelenek vagyunk elviselni, melynek legfőbb oka a reális önértékelés hiánya. A versenyhelyzetet a saját magunkról kialakított hibás önkép miatt nem bírjuk elviselni.

Önértékelési bajok

Amikor mások teljesítményék lebecsüljük, magunkát pedig túlértékeljük, hibásan értékelünk. Ez abban az esetben okoz gondot, ha versenyhelyzetben nem érjük el a várt eredményt, mer csalódottak leszünk, és azt érezzük, hogy a világ ellenünk van. Nem a tehetséget és a hozzáértést értékeli, hanem valami mást, amit oknak mondunk azért, hogy nem teljesítettünk úgy, ahogyan mi magunk szerettünk volna. Ebből születik meg a frusztrált ember, aki úgy érzi, nem ismerik el képességeit. Ez az elismerés természetesen anyagiakban, hatalomban, egzisztenciában mérhető, ezek bősége jelenti a sikert magát. Erre a többség érzelmi alapon reagál, és erre alapul a népünkre jellemző érzelmi gondolkodás. Mindez összességében irigységhez, sokszor pedig gyűlölethez vezet.

Irigység vagy féltékenység?

Feltehetően nem a véletlen műve az, hogy az irigységre nyelvünkben számos mondás keletkezett. Zsigereinkben élnek a rossz, alacsony rezgésű energiák, mint féltékenység, harag, düh és irigység, melyek utat kapva szabadon vándorolnak az arra fogékonyak közt. Saját magunk árán is képesek vagyunk tönkretenni irigységünk tárgyát, sajnos anélkül,hogy az illető bármiben kárt okozott volna nekünk. Elég ha szexibb ruha van rajta, ha jobb a haja, ha menőbb ruhái vannak, vagy épp jobb a pasija. Irigyek vagyunk, ha jó a kocsija, és jó állása van, sőt akkor is irigyek vagyunk, ha szeretteinket boldognak látjuk. Összességében ha a másiknak jobb vagy pusztán jobbnak tartjuk magunknál valami miatt, máris irigyek vagyunk. Az irigység sokszor a féltékenység egy formája. Aki féltékeny, azt szeretné, hogy partnere rá szenteljen több figyelmet, az irigy ember azonban teljesen ki akarja zárni egy harmadik ember jelenlétét. A birtoklási vágy miatt akár teljesen kisajátítunk másokat, kizárjuk azt, hogy bárki mással érintkezzen az illető. A féltékenység eme formája saját önértékelésünkkel hozható kapcsolatba, mert fontos számunkra mások véleménye, és a partnerünk azt igazolja, hogy más ember is van olyan értékes számára, mint mi magunk, az kétségeket ébreszt bennünk, elbizonytalanít. Így egyenes út vezet az irigységhez és a féltékenységhez.

Az állami felelőtlen osztogatás-fosztogatás sajnos az egész társadalomra rányomja bélyegét. A hétköznapokban megjelenő irigység kézzel fogható, elég ha csak arra gondolunk, hogy egyes emberek semmi munkával mennyi vagyonra tesznek szert. Ennek tudata, és az, hogy nem látjuk a jövőnket, mert minden bizonytalan, ami pont elég ahhoz, hogy mások jó sorsának ne örüljünk, még akkor is, ha az közel áll hozzánk. A mohóságunk, önző viselkedésünk szüleménye az irigység, így a legjobban akkor tudunk megszabadulni tőle, ha az önzésünkön túlteszünk, és felnőttesen ráébredünk, a világ nem körülöttünk forog. Ha valakinek jobb állása lett, vagy szebb az autója, azért megküzdött, megdolgozott, s ha vagyunk olyan szerencsések, hogy örömét velünk osztja meg, akkor alantasak vagyunk, ha az önzésünk uralkodásának teret adunk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások