Lélek

Kezdjük újra!

2399

Azt, hogy felmelegítve mi jó, mindenki tudja: a töltött káposzta, de legyen is elég ennyi a gasztronómiából. Újabb vitát szító témán agyalunk, mégpedig azon, hogy érdemes-e kibékülni az exszel, és újrakezdeni? Van, aki még harmadszor is visszatáncol, és vannak, akik egyszer sem hajlandóak. Amit én megtanultam, hogy ha valami egyszer elromlott, megszakadt, akkor annak oka volt. Ha pedig egy csontról már lerágtam a húst, akkor nem fogom újra szopogatni. Ehhez tartottam magam életem eddig eltelt részében. Persze nem mindegy, hogy két ember miért szakít.

Okok

Vannak olyan élethelyzetek, amelyek egy kapcsolat bomlását eredményezhetik, lehet ez egy betegség, anyagi problémák, munkahelyi stressz, bármi, ami kiválthat egyfajta elhidegülést és bomlást. Amennyiben külső tényezők miatt szakítottatok, amiket nem tudtatok együtt megoldani, akkor elképzelhető, hogy egy rövidebb-hosszabb szünet után más szemmel, érettebben tudjátok kezelni a dolgaitokat és újra sikerül a te és ő helyett, mi-t alkotni. Semmiképpen ne gondold azt, hogy egy notórius hazudozó megváltozik, hogy egy agresszív disznóból kezes bárány lesz, és azt se hidd, hogy a csapodár, óriási szabadsághajhász a szoknyádra fog telepedni. Szóval vannak típusok, akikbe ha belebotlottál és elszakadtál, nem kell újra kötődni hozzájuk, mert nem fognak megváltozni. Ilyenek és kész, ha elsőre, a szenvedélyes szerelem rózsaszín gőzén keresztül sem tudtad elviselni, akkor ez később sem fog menni. 

Van olyan, hogy a korból adódik a szakítás, egyszerűen még mindkét fél túl fiatal az igazi megtalálásához, túl tapasztalatlan ahhoz, hogy éljenek a nagy lehetőséggel, és ezért kénytelenek szakítani. Aztán évekig tombolnak külön-külön, majd rájönnek, hogy régi szerelmüknél nincs jobb, mert ő a tökéletes társ, hiszen vele minden működött, csak az időzítéssel voltak gondok. Ilyenkor felnőtt, legalábbis felnőttebb fejjel újra lehet kezdeni, és nagy valószínűséggel működni is fog. Persze ez nem garantálja, hogy valami más nem fog elromlani megint, amit előre nem is lehet sejteni, hiszen minden életkornak megvannak a maga buktatói. 

Egy barátnőm így nyilatkozott erről, aki már háromszori felforraláson is túl volt, és megfordult a fejében, hogy negyedszerre is megpróbálja: „ Én se hittem soha, hogy másodszorra és igen, harmadszorra is bele fogok vágni egy kapcsolatba ugyanazzal az emberrel, hiszen előtte az ex pasijaimmal még beszélgetni, összefutni sem szerettem, nemhogy újrakezdeni azt, ami már amúgy is halálra volt ítélve. Aztán jött valaki, akivel érdemes volt újra és újra próbálkozni, és minden egyes kapcsolatunk jobb volt az előzőnél, közben okosabbak és tapasztaltabbak lettünk a külön töltött idő alatt. Persze még harmadszorra sem voltunk elég tapasztaltak, okosak, mert hiába nem követtük el ugyanazokat a hibákat, elkövettünk újakat, másokat, így harmadszorra is vége lett, a nagy szerelemből szoros barátság lett. Persze sosem tudhatjuk, hogy nem lesz-e negyedik felvonás a darabunkban.” A történet csak azt akarja bizonyítani, hogy bármennyire is lehetetlennek tűnik, néha jól sülhet el a felmelegítés, még ha nem is maradunk örökkön-örökké együtt, mint a mesékben. Tapasztalatokkal lehetünk gazdagabbak, amelyek segítenek, hogy a következő emberrel minden jobban működjön.

Félrelép

Ez a kifejezés nagyon furcsa. Mostanában sokat gondolkodom rajta, mert a környezetemben megszaporodtak a botlások. Félrelép. Tehát megy tovább az úton csak épp megbotlik? Megbocsátható? Vagy hogy van ez? Sokaknál akkor következik be a szakítás, amikor az egyik fél megcsalja, megbántja, megalázza, porrá tiporja a másikat. Szerintem érthető az a reakció, hogy ilyenkor az ember szedi a kis cuccait és elénekli, hogy "Vége van ennek nagyon, kicsi csillag", majd tovább áll. A sértett fél apróra összemegy, az önbizalma nullával lesz egyenlő. Telnek a hetek, a sértő lehet, hogy megbánást tanúsít, a megcsalt nem lép tovább - hiszen nincs bizalma - és ilyenkor lehet, hogy visszamegy. Megbocsát... névleg, a felszínen, de bent ott gennyesedik a tüske, és soha többet nem fog hinni, bízni, csak a maró féltékenység marad. És bizony sokan vagyunk azon a véleményen, hogy aki egyszer megcsinált mást mellettünk, az bizony máskor sem fog tragédiákat átélni, ha félremegy. Ilyenkor a legfontosabb a lehető legalaposabban kibeszélni a dolgot, nem hagyni titkokat, kételyeket, semmit sem.

A félrelépés sokszor csak a kapcsolat kinyilatkoztatása, azt mutatja meg, azt bizonyítja, hogy már nem működik a dolog, ha képesek vagyunk társunkkal ezt megtenni. Sokszor azért nem uralkodunk a harmadik fél iránt táplált vágyon, mert már nem lángolunk úgy a másik iránt, ilyen vagy olyan okokból elmúlt a szerelem. Lehet, hogy a szakítás a kitudódott megcsalás miatt következik be, de sokszor ez csak ürügy, és a valódi okok sokkal mélyebben vannak. Sokaknak szükségeltetik a szakításhoz a mérhetetlen düh, amire jó ok a félrelépés, így talán könnyebb elfelejteni a másikat, hiszen úgysem volt méltó hozzánk, ha ezt művelte.

Ne feledjük, ott van a másik pólus is, van hogy egy átbulizott éjszaka után reggel valahol teljesen máshol ébredünk... Ezeket a kis botlásokat sokan könnyen elnézik már párjaiknak, hiszen világunk egyre szabadabb, egyre kevesebb a korlát, és sajnos a hűség már nem olyan nagy becsben tartott érték. Meg persze könnyen bocsátunk meg olyan vétkeket, amelyeket mi magunk is elkövettünk már életünk során, nem is egyszer. Számos esetben, ha szakításhoz vezet a megcsalás, akkor a külön töltött idő alatt csitul a fájdalom, és képesek vagyunk megbocsátani, amely elengedhetetlen feltétel az újrakezdéshez, hogy újra bízni tudjunk. Ha nincs bizalom, értelmetlen az egész, hiszen nem élhetünk állandó rettegésben újra régi párunk oldalán, hogy mikor is teszi meg velünk újra, mikor támad megint hátba minket. Mindez leírva tökéletes, csak van, hogy a szív vagy az ész a bizalom hiányától függetlenül érzi, hogy maradnia kell, mert még van valami, amit meg kell élnie. Ha hiszünk a karmában, be kell látnunk, semmi nem történik csak úgy, vannak tapasztalatok, élmények, amiken át kell esnünk, és talán egy kicsi esély van arra, hogy a csapodár szerelmünk ráébred egy reggel, hogy aki mellett ébredt, na azzal akarja leélni az életét.

Érdemes? Nem érdemes?

Nos, ezt szituációk ismerete nélkül képtelenség eldönteni. Mondhatnám, hogy mindenki maga döntse el, de mindenképpen érdemes megfelelő távolságba kerülni a másik féltől egy időre, - nem hívogatni, nem találkozgatni -, ha valóban reális döntést akarunk hozni, ami az érzelmi töltetet tekintve, szinte lehetetlen. Ha sérelmeket élt át valaki egy a kapcsolatban, akkor egyértelmű, hogy tüske marad benne. Kezdhetik újra, de valahogy mindig újra és újra előjönnek a régi sérelmek. Egy kis apró szikra és robbanhat is a bomba... vagy nem. Te melegítesz?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások