Lélek

Szeress úgy is, ha rossz vagyok

2367

A Biblia tökéletesen megfogalmazza, mi a szeretet, és hogyan kell ehhez viszonyulnunk. Pál Apostol levelében "a szeretet nem szűnik meg soha", és ha hisszük ha nem, ez így van. Minden más elmúlhat és el is múlik, de a szeretet az nem. Valójában hogyan is szeretünk? Az említetteket olvasva látjuk, hogyan kellene a szeretetről vélekedünk, mit is kellene éreznünk, mégis számtalanszor feltételekkel és elvárásokkal szeretünk. Ami nekünk akkor és úgy jó. Elvekben pedig mindenki lehet nagyon okos. 

Gyerekkorunktól kezdve elvárások és feltételek kavalkádjaiban élünk, akkor kapunk sütikét, ha megettük a levest vagy a főzeléket, akkor kedves velünk anyu, ha jó jegyeket vittünk haza, ám ha nem, akkor összedől a világ, alig bírunk hazamenni és szomorúak vagyunk, mert egy jó darabig nem fognak szeretni. Aztán felnövünk és tovább folytatódik minden, a szeretetet jutalomként kapjuk, csak úgy, mint a desszertet. A szeretet nem desszert, nem így kellene lennie, ez az egész dolgot valaki régen elrontotta. Kevesen mondhatják el magukról, hogy gyerekkorukat igazi szeretetben élték le, odafigyeltek rájuk a szülők és ők maguk is megtanultak szeretetet adni. Akinél ez hiányzott, örökre csorba marad a szíve, tudja, hogy valamiért gátak vannak az életében és éveken át barátoktól, szerelmektől várja a megoldást. Tudjuk, hogyan kellene szeretnünk, de nehezen tudjuk kizárni a feltételeket és elvárásokat az életünkből.

Érzelmi vagy értelmi döntés?

Létezik olyan tézis, mely szerint helytelenül, érzelmi alapon döntünk arról, kit szeretünk, pedig mindezt agyban kellene tennünk. Érzelmi alapon választjuk ki kivel szeretkezünk, kivel éljük meg az intimitást, ezért ha érzelmeink csorbulnak, akkor a szeretet is elmúlik. Ez minden típusú emberi kapcsolatra igaz lehet. A szeretet e tézis szerint elsősorban döntés, melyben az, hogy szeretünk valakit nem attól függ, mit érzünk iránta, és nem is attól, hogy az illető hogyan viszonyul hozzánk. Attól élünk szeretetben, ha eldöntjük az agyunkban azt, hogy szeretni fogunk. A hirtelen kiváltott érzelmi hullámok nem adnak tartós szeretetet, ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha mi döntjük el azt. A döntésen alapuló szeretetet végül semmi döntheti meg, szemben az érzelmi szeretettel, melyben mindig a feltételek dominálnak. 

Kimondva és kimondatlanul azt sulykoljuk a másikba, hogy tegyen valamit azért, hogy szeressük, hogy szeressen, és akkor mi is szeretni fogjuk, legyen jó és akkor szeretni fogjuk, vegyen ezt vagy azt és akkor szeretni fogjuk, viselkedjen így vagy úgy és akkor szeretni fogjuk. Ezzel szemben a döntés alapú szeretetben nincsenek feltételek. Mindegy, mit tesz a másik, csak a szeretet van, mégpedig az a fajta, ami alapvetően lételemünk, amivel elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk, a mi saját személyiségünket. Ez így mind nagyon szépen hangzik, de az életben nem mi választjuk meg a családtagjainkat, a kémia és a hormonok döntenek a szerelem és szexualitás érzéseiben, és az a tényező is fennáll, hogy sokan még csak el sem gondolkodnak arról, hogyan kellene szeretniük ahhoz, hogy mindenki kiegyensúlyozottan és harmonikusan éljen. Az is kérdéses, hogy mindenkit így kell-e szeretnünk, mert ha igen, akkor talán nem lenne ordítás a buszokon. Érdekes megközelítése a döntés alapú szeretet mint megoldás a feltétel nélküli szeretet eléréséért, ám hagy némi kívánnivalót maga után. 

Az idő nem gyógyír a bánatra

Müller Péter Szeretetkönyve szerint a szeretet az, ami mindig fennáll, akár a halál után is. Ha valami miatt megpróbálunk valakit megvigasztalni és azt mondjuk, majd az idő begyógyít mindent, akkor valójában azt emeljük ki számára, hogy az idő feledtet mindent. Mindent, azaz a szeretetet is, holott pont ez az, amit nem akarunk elengedni. A szüleink csecsemőkorunk óta bánthatnak minket, mindenhogy, és sajnos sokan teszik is. Évek telnek el, eltávolodunk egymástól, gyűlöljük őket, majd megbékélünk a helyzettel és a sok rossz érzést felváltja valami jó, valami pozitív, amiben azt érezzük, hogy elemi erővel szeretjük őket. Az idő múlásával nem a szeretet szűnik meg bennünk, épp ellenkezőleg, az nyer teret a bánat, a harag, a düh és a bosszú után. A szeretet olyan alapvető dolog az életünkben, ami nélkül képtelenség élni. 

Feltétel nélkül szeretni

Könnyű mondani, ám annál nehezebb a gyakorlatba ültetni azt, hogy elvárások nélkül szeressünk. Az út, amit végigjárunk életünk során előbb-utóbb rákényszerít minket erre, legalábbis érhetnek olyan fájdalmak, és állhatunk olyan nehéz döntések előtt, melyekből önmagunk szabadságát a feltétel nélküli szeretet képessége adhatja meg. Sokan leragadunk ott, hogy kik is vagyunk valójában, képesek vagyunk-e magunkat szeretni, hiszen aki képes önmagát szeretni, az mást is képes szeretni. Meg kell tanulnunk - az önzést félretéve -, hogy hogyan tudjuk megismerni a másikat, melyhez az odafigyelés és a másik megtapasztalása lehet az út. Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy létezik-e valaki az életünkben, aki olyannak szeret, mint amilyenek vagyunk, vajon találunk olyat? Ha igen, ha nem, a válasz mindenképpen elgondolkodtató, mint ahogy az is, hogyan viselkedünk embertársainkkal úgy általában. Aki szeret, az vajon miért szeret és aki nem, azzal mit tegyünk? Üljünk le és vezessük rá őt is a feltétel nélküli szeretet fontosságára vagy hagyjuk, és dolgozzuk fel, hogy nem szeret? Ez utóbbit kell tennünk, mert a szeretetünkbe az is beletartozik, hogy elfogadjuk a másik döntését és tiszteletben tartjuk azt, hogy ő valamiért úgy döntött, nem szeret. Ettől bennünk még nem kell, hogy elmúljon a szeretet. 

A feltétel nélküli szeretetben is vannak fájdalmak, érhet minket csalódás, lehetünk dühösek és minden más emberi reakció ugyanúgy megtörténik velünk. Mindezek megoldásának kulcsa lehet az, ha azt tartjuk szem előtt, miért szeretjük a másikat, és nem abban tipródunk, miért nem tudjuk szeretni őt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások