Közösség

Hobbiból utáljuk J-Lo fenekét

2346

Egy, a Timesonline oldalán megjelent cikk alapján elgondolkodtunk, vajon mi miért utálunk különböző sztárokat, olyanokat is, akik nem tettek semmit azért, hogy utáljuk őket. Irigységből fröcsögünk a nevük hallatán, vagy mert annyira elaljasult a média, hogy csak rosszakat mondanak róluk, és mi elhisszük?

Utáljuk őket

Az örökösnő Paris Hilton, akiről nemrég punciból kirakott kép készült, irritáló. Nem érdemes tagadni tovább, a csaj semmit nem tesz, csak riszálja magát, kivillant egy nemi szervet, lerészegedve házipornót készít, és kész a tökéletes celeb. Ezt a szót is utáljuk, de tény, hűen kifejezi azokat a hírességeket, akiktől a falnak megyünk, tehetségük pedig semmilyen kreatív dologban nincs. Gyakorlatilag Paris Hiltont nincs miért szeretni. Utáljuk Jennifer Lopezt, mert nagy a feneke, utáljuk Demi Moore-t, mert anyatejjel fröcskölte le Madonna öccsét, nem kedveljük Kiszel Tündét, mert őt most sikk fikázni és alázni. Végiggondolva rá kell döbbennünk, hogy mi tesszük sztárjainkat oda ahol vannak, azért élnek meg a bulvárhírekből, mert mi vagyunk azok, akik csakis a fröcsögő vagy szexes címeket és oldalakat látogatjuk. Mindannyian ezt tesszük, még ha gyűlöljük is a bulvársajtót. A médiát tesszük felelőssé, amiért főműsoridőben sztárokat mutatnak meg emberi vagy az alatti mivoltukban, pedig értünk, a mi figyelmünk lekötéséért teszik. Hisztizünk, hogy ugyan miért kell azt tudnunk egyesekről, hogy épp megműttette a száját vagy a mellét, ha épp azt olvassuk, hogy Horváth Éva lefikázta Marilyn Monroe-t.

Önmérsékletet tanúsítva belátjuk, hogy a bulvár emberi igényből fakadt, az egész abból indult ki, az volt a cél, hogy az irreálisan eszményivé tett hírességeket közelítsék hozzánk, emberközelivé tegyék, hogy lássuk, hogy ők is emberek, mint akárcsak mi, nekik is vannak magánéleti és anyagi problémáik. Míg évtizedekkel ezelőtt úgy beszéltünk a sztárokról, hogy 'de jól játszott ebben meg ebben a filmben, pedig én őt annyira nem szeretem', vagy épp azt mondtuk, 'mekkora volt az az albuma, pedig eddig még csak fel sem figyeltem rá', ma már azt mondjuk, hogy pedofil, vagy szexmániás állat, vagy azt, hogy 'hallottad, hogy mindjárt leesik az orra a kólázástól'? Megkaptuk hát azt, amit akartunk, hozzánk közelinek érezhetjük sztárjainkat, ám ezzel a bulvár közelítéssel együtt olyan celebeket is kineveltünk, akiket már nem a tehetségükért és egyéb képességeikért szeretünk - vagyis inkább utálunk. Ők azok, akik maguk keresik fel a kiadókat és a médiát saját valós vagy kitalált életük pikáns részleteinek kiteregetésével,  -többen úgy tudják, hogy egy ilyen sztárocska tévés megjelenése körülbelül ötvenezer forintra tehető. Ezek a sztárok nem tehetségesek semmiben, nem adnak pluszt az életünkbe, nem gondolkodtatnak el semmin, nem emeljük őket példaképeinkké, pusztán velünk élnek, pedig még csak igényünk sem volt arra, hogy bármit is tudjunk róluk.

Hibás a média?

A bulvár és a pletykamagazinok választást sem adnak nekünk, úgy teregetik ki szinte mindig ugyanazoknak az életét. Mind magyar, mind külföldi viszonylatban ugyanazok a nevek pörögnek, és amikor már nem akarják, hogy bármit is tudjunk róluk, még nekik áll feljebb, holott nem mi kértük ezeket tőlük. A celebek ujjal mutogatnak a sajtóra, a sajtó visszaveri ezt, és megmutatja, mekkora nézettséget vagy olvasottságot produkált egy-egy pikáns falat az életükből, s ez nekik milyen életszínvonal emelkedést eredményezett. Mindenki felmarkolja a maga pénzét, mi pedig kezdjünk az agyunkban élő celebek tárházának megannyi felesleges információjával azt, amit csak akarunk. S mi mit teszünk? Pletykálunk róluk és gyűlölködünk. Ők lettek az egymással való kommunikációnk alapjai, hisz ma már egy idegen emberrel hamarabb értünk szót, ha beszélgetésünket valamelyik celebbel kezdjük. Olyan lett ez, mint a foci vagy az időjárás.

A média és a pletykamagazinok egy része valóban felelős mindezért, hiszen arra bíztatnak minket, hogy a sztárok kinézetét vizslassuk, a testüket mérlegeljük és nem a kedvességüket vagy egyéb humánus oldalukat mutatják meg nekünk. Az egész híresség-magazin kultúra a figyelmünket a külsőségekre és a viselkedésbeli hibákra irányítja, esélyt sem adva a szabad választásnak. Ennélfogva egy parányi testi hibán is fennakadunk, olyanokon is, amiket magunkon észre sem vennénk, és csámcsogunk ezeken hónapokig. A szeretetünk és utálatunk gyorsan változik, sajnos az utálatból szinte soha nem lesz már szeretet. Szerettük Angelina Jolie-t, ő volt az aktuális rosszlány, amíg feleségül nem vette Brad Pittet, azóta nem kedveljük, mert gebe és hepatitises és egyáltalán. Így játszunk mindenkivel, a hírek teszik őket szerethetővé vagy épp ellenkezőleg, nem pedig színészi vagy énekesi képességeik alapján dobozoljuk őket magunkban. És egy újabb gondolatmenet vetődik fel bennem, hogy míg régen festők, szobrászok, s egyéb képzőművészek is sztárok voltak, ma már csak színész, énekes, de leginkább főállású sztár lehet az, aki kifittyent valamelyik szépségversenyből - az okot sajnos nem tudom megfejteni. 

Mit tehetünk?

Megoldás ebben a káoszban talán csak az lehet, ha magunkba nézünk, naponta hányszor kattintunk olyan címekre, amik bulvárgyanúsak, főleg olyanokra, amikben női nemi szervek szerepelnek. Előszeretettel ugrunk a szexes címekre, pedig ha valóban arra vágynánk, nem egy magazin oldalán keresnénk, s ezt mi is jól tudjuk. Mégis megnézzük, elolvassuk, továbbküldjük az infókat, és aztán este akár épp a taxissal beszélgetünk erről, olyanformán, hogy mennyire dühítő az, amit csinál a sztárocska, és hogy ezt megetetik velünk. Megesik, hogy követjük a folytatást is, megnézzük az illetőről készült riportot a tévében és teljesen kiakadunk. Minden egyes ilyen esetben pénzek csörrennek az illetők bankszámláin, ők dörzsölik a kezüket, mi pedig butulunk és nem okolunk az esetekből. Ne felejtsük, a negatív reklám is csak reklám, és az is csak a pénzszerzésre irányul, a mi zsebünkből lesz nagyobb mellük, több a ruhájuk, új az orruk. Éljük inkább a saját életünket.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások