Divat

Vidék kontra Pest

2278

A főváros és a vidék között hatalmas különbségek vannak minden téren, ezt a saját bőrömön tapasztaltam - mikor négy éve felköltöztem Pestre- és tapasztalom még a mai napig is. Sok mindent érinthetnénk gondolkodásban, viselkedésben, van ami a fővárosban jobb, van, ami vidéken, a sok közül egyet kiemelve azonban most az öltözködésről és a divatról beszélek. A Street Fashion kommentjeiben is érzékelhető, hogy ami Pesten már általános, hétköznapi és elfogadott viselet, az az ország más részein még különlegesnek, furcsának és sokszor botrányosnak számít. Ami itt menő, az vidéken borzalmas és ez fordítva is tökéletesen igaz. Sajnos.

Saját magamon, a saját öltözködésemen vettem észre, hogy hatalmas átalakuláson ment keresztül az itt töltött, itt élt évek alatt. Budapesten átlagosnak számítanak a szerelések, amelyeket magamra öltök, de ha hétvégén ugyanezekben megjelenek Békéscsabán, kiröhögnek, mutogatnak és megszólnak - mások a trendek, mást tartanak divatosnak, no és persze más a kínálat, mások a lehetőségek.

Persze Pest és a külföldi nagyvárosok között is ugyanilyen szakadék tátong. Pestre később érnek el a ugyanazok hullámok, amelyek külföldön már elcsendesültek, és ez a vidék-Pest témára is igaz. Hiába olvassuk a divatmagazinokban ugyanazokat a cikkeket, hiába látjuk ugyanazokat a trendeket, ha nem tudjuk megvenni őket, ha nem olyan a kínálat.

Békéscsabát tudom felhozni példának, mert én ott nőttem fel, és tizennyolc éves koromig ott is vásároltam, kivéve azt az évi két-három alkalmat, mikor egy-egy napra feljöttünk shoppingolni a barátőimmel. Istenem, mennyire élveztük a nagy márkákat, a nagy választékot és a rengeteg üzletet, azt se tudtuk hova rohanjunk! Békéscsabán hét éve nyitott meg a Csaba Center, aki pesti az meg sem érti, hogy mekkora szám volt ez. Végre a Vihar-sarokban is lett egy pláza! Kezdetben persze a sétáló utcai boltok költöztek be, majd az ő helyüket lassan átvették a ruházati üzletláncok boltjai. Megnyitott például a Jeans Club, a New Yorker, a Retro, a C&A, a Kenvelo és még sok más üzlet, persze a választék még most is jóval kisebb, mint itt Pesten, de a változás érzékelhető volt. A változások és a nagy márkák ellenére otthon még mindig kétkedve néznek azokra, akik esőben gumicsizmát húznak az utcára, akik kalapot nyomnak a fejükre vagy valami újító szerelést viselnek.

A nagy márkák hatalmas kínálatukkal és olcsó áraikkal könnyedén megélnek, lehetőséget teremtve arra, hogy az ottaniak is a legutolsó trendek szerint öltözzenek, de mi van az egyedi dolgokkal? Az egyedi termékeket kínáló tervezők, üzletek még Pesten is nehezen törnek be, nehezen találják meg azt a kis szegmenst a több millió emberből, akik pont olyan termékekre vágynak, mint amelyeket ők kínálnak. Ha a fővárosban ilyen nehéz a helyzet, akkor hogyan élhetnének egy kevesebb, mint százezer lakosú városban ezek a tervezők, hogyan fizetnék ki ott az emberek az egyediség és a minőség csereértékét? Sehogy, így nem is próbálkoznak vele, ezért a vidéknek maradnak az olcsó tömegmárkák olcsó tömegcikkekkel, amelyek folyton szembejönnek velünk az utcán.

Persze nincs messze a főváros, és sokan - ahogy régen én is tettem - feljárnak ide vásárolni, de ez is nehéz ügy. Pár itt töltött nap nem segít a tisztánlátásban, a kínálatot is lehetetlen felmérni. Én például már egy éve laktam Pesten mikor felfedeztem a Váci utcai H&M-et, amelynek ugye teljesen más a kínálata, mint a bevásárlóközpontokban találhatóaknak, és akkor még nem beszéltünk a kis, félreeső utcák kincsesbányáiról...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások