Közösség

Aludni, bármi áron

2262

Annalies Verbeke 1976-ban született belga írónő, aki Aludj! című kisregényével szerzett a kuriózumok iránt fogékony olvasók körében hírnevet. A mű megrázó, elgondolkodtató, ráeszmélő, megváltoztató hatással bír. A határ az alvás és az ébrenlét között nagyon vékony, úgy, mint a jó és rossz, vagy a hideg és meleg között. Nem véletlenül ezeket a példákat hoztam fel, hiszen Annalies Verbeke kortárs kisregénye éppen ezeket a hétköznapi, ugyanakkor igen erős ellentétpárokat feszegeti.

A mű valójában emberi kapcsolatok rendszerét tárja fel a mély barátságtól a kihasználáson át a szülő iránt érzett vonzalomtól az egyszerű szexuális kapcsolatokig. Ez a sok fajta érzésvilág ugyanakkor nem egy belsőséges, vidám életutat mutat be, hanem ezek alapján erősödik fel a két főszereplő magányos volta. Ekkor azonban felvetődik a kérdés, hogy valójában miről, avagy kiről is szól a regény? 

Maya és Benoit jelleme a két kulcspont a cselekményben. Mindketten komoly álmatlanságban szenvednek, életük az örökös éjszakai züllöttség mámorában telik, idővel csak az alkohol és a szex marad számukra. Ebben az értelmezésben a mű középpontjában a magány, és az előle menekülő ember képe áll. Ez a kép azonban igen sokrétű. A magányos embernek, úgy, mint a társasnak vannak fizikai és lelki tartalmai.

Fizikai tartalomra gondolok, ha a főhősök külső adottságait, tér-és időválasztásukat vesszük figyelembe. Ilyenek például a Benoit által képviselt idős, igénytelen férfi, valamint Maya öngyilkosság utáni ábrázata, a nagykeretes szemüveggel, leborotvált hajjal. Ezek mindinkább felerősítik a kínzó egyedüllétet. A külső megformáltsághoz párosul az éjszaka, és az erkölcstelen helyszínek is, melyek épp olyan visszataszítóak, mint Maya és Benoit. Csodálkozni azonban nincs okunk, hiszen az ilyen emberek csak ilyen helyeken érzik jól magukat. Ott, ahol nem lényeg, hogy kivel, miért vagy itt, és mit csinálsz. Hiszen az éjszaka elrejt, a bár pedig felszabadít. Az álmatlan embereknek az éjszaka a kibontakozás lehetősége, mert nappal normálisan kell viselkedniük. A fizikai tartalmakkal szorosan összefüggésbe hozható a belső, lelki tartalom, hiszen minden külsőség a lélek kimutatása. Az öregedés, a ráncok, a lélek korántsem halhatatlan lényét mutatják meg, míg a kopasz haj, az őrület, a világból való kirohanás, a lélek megsemmisítésére tett próbálkozás példája. A magányhoz, pedig szabad asszociáció útján rendelhetjük a sírást, az álmodozást, az önmagunk emésztését és hibáztatását. Mindezek miatt az élet már élvezhetetlenné válik, ezért ki akarunk törni belőle, menekülni akarunk előle, és már nem akarjuk élni.

A regény két, az élet által sokszor kipróbált embert örökít meg. Az elválás, majd az egymást keresés, végül az újabb összetalálkozás története bemutatja, hogy mennyire vagyunk ráutalva egymásra, mennyire tud hiányozni az, aki egy kicsit is olyan, mint mi. Maya és Benoit „meséje” egy szeletet ad az érzelmek tortájából. Ez a szelet különösen az alvásból való kirekesztettség fogalmával ismertet meg minket, melynek egyetlen parancsa van: aludj!

Zárszóként mindenki megkérdezi, hogy tetszett-e a regény? Nem. Mégpedig azért, mert nem tartom világhírű alkotásnak, továbbá bennem olyan gondolatokat gerjesztett, amiktől egy napra én is Maya helyzetébe kerültem. A hatás nem maradt el, csak a milyensége kérdéses. Olvassátok, borzongjatok! A könyv a jelenkor Kiadónál jelent meg 2007-ben. Nem mondhatja senki, hogy nem rólunk és nekünk szól, egy napot rászánhatunk, míg elolvassuk.

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások