Lélek

Gondolkodunk vagy szaporodunk?

2266

Az elmúlt hónapokban többször felmerült a gyerektéma mifelénk. Nagy port kavart a Gyerek nélkül című írásunk, amelyben próbáltunk személyes indokokat, lokális problémákat diagnosztizálni, ami miatt egy nő úgy dönthet, hogy nem akar utódot. A hozzászólások, a reakciók, arra ösztökéltek, hogy még alaposabban megvizsgáljuk ezt a témát, így most azokat a globális okokat fogjuk felsorolni, elemezni, ami mindenkit érint. Téged is, aki lehet, hogy hat gyereket szeretne. Szomorú, de tény, hogy legtöbben olyan problémákat mérlegelünk gyerekvállalás előtt, amik húsz-harminc éve még elképzelhetetlenek voltak. Eleve elképzelhetetlen volt, hogy egy természetes ösztönt az emberi rothasztó erő esetleg felülírjon.

Elveszett természet

Globális problémák. Amennyiben ezt a kifejezést hallja valaki, mindenki a környezetszennyezésre, az ózonpajzs elvékonyodására - mostanában nincs róla szó, de tény, hogy folyamatban van -, a szemétügy, az ivóvíz- és élelmiszerhiány jut eszébe. És máris legyintünk! Ugyan már, itt a Kárpát-medencében, minket nem érhet baj, hiszen rengeteg az ivóvíz forrásunk, a zöld területünk, kevés gyárunk van, szóval nálunk tiszta a levegő. És valóban, ha nem élne a közel tízmillió magyar állampolgárból kétmillió a szmoggal teli fővárosban, legyinthetnénk is. Vagy mégsem? Nem bizony. Gondoljunk a ciánszennyezésre, ami a Tiszát érte és tömeges halpusztuláshoz vezetett, ezáltal a az édesvízi halak ára növekedett. Vagy gondoljunk a minden évben óriási problémákat okozó aszályra, az Alföld elsivatagosodására. Hol fogunk búzát, kukoricát termelni? Mi lesz az alapvető élelmiszerekkel? Mennyibe fognak kerülni? A globális felmelegedésből adódó klímaváltozás, az óriási természeti katasztrófák, az időjárás olyan változása, ami ellehetetleníti a (gabona)termelést mind aggasztó jelei egy kibontakozó ökológiai katasztrófának. Előrejelzések és az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az Alföld, a Duna–Tisza köze, valamint a Homokhátság fokozatosan elsivatagosodik, így ott is más terményeket, főként szárazságtűrő növényeket kell honosítani, mint például a gyapot -na, azt edd meg! -, az almaültetvényeket pedig narancsföldekre cserélhetjük.

Néhány hete lementem az ábécébe, hogy vegyek rizst, étolajat, mert épp kifogyott, és kellett a vacsihoz. Megdöbbentem, az étolaj - sima, jól ismert, egyliteres - hétszáz forintba került - egy-két hónapja ez fele ennyi volt-, míg egy kiló "B"-jelű fényezetlen rizs háromszázhatvan forintba - amit korábban száz forint alatt meg lehetett szerezni. Hogy hol az összefüggés? A környezetszennyezés, a gazdasági érdekek, a termőföldek kihasználása hogy bioüzemanyagot tudjanak gyártani, bizony hatással vannak az én vacsorámra is. És a tiedre is. Néhány hónapja felröppent a hír, hogy a rizs ára emelkedik, sőt, komoly hiány mutatkozik belőle. Az utóbbi években rohamosan nő a biodízel üzemanyag előállítása, ami nemcsak hogy növeli az üvegházhatást, hanem élelmiszerválságot is okoz, hiszen az eddig élelmezésre használt termőföldek innentől kezdve az üzemanyag előállításának szolgálatába lettek állítva. Teljesen mindegy, hogy a Föld melyik részén élsz, rizsfogyasztó vagy vagy sem, hatását mindenképpen tapasztalod - közvetve vagy közvetlenül. A hazai napraforgóföldek is egyre inkább a biodízelhez szükséges alapanyagokat állítják elő, így nem kell csodálkozni, ha az étolaj lassan megvehetetlen luxusélelmiszer lesz.

Nyilván értitek a gondolatmenet kezdő sorait, hogy hogyan jutunk el a rizstől a gyermekvállalásig. Élelmiszerválság közeledik. A pozitív változásban kevésbé reménykedhetünk, mint abban, hogy bizony lesznek olyan fontos termények, amelyekhez nem fogunk hozzájutni, bár az egészséges táplálkozásunk szerves részét képezik. Minden génmanipulált, vegykezelt lesz. Nem találunk szinte semmit, ami természetes. Már most rengeteget kell keresgélni az üzletek polcain, hogy egy liter valódi tejhez hozzájussunk! Elgondolkodtató, hogy gyermekeink tíz, húsz év múlva mit fognak megenni, és vajon túlélik-e? Fogalmunk sincs róla, hosszú távon milyen hatással van az emberi szervezetre a tökéletes húsízű granulátum, a zacskós leves, az ételszínezékek, a tartósítószerek, a génmanipulált cuccokról nem is beszélve.

Bár nagyon keveset lehet tudni arról, hogy ez utóbbiaknak milyen hatása van az emberi szervezetre, egészségre, azt viszont már tudjuk az elmúlt tíz év tapasztalataiból, hogy nagyon sok ismeretlen betegség jelent meg, amik esetleg a génmanipulált terményekkel hozhatók összefüggésbe. Ilyen a toxicitás, a mérgező hatás. A génkombinációk, amelyek a táplálékainkban megtalálhatóak, bejutnak a szervezetünkbe, és ott olyan hatásokat válthatnak, ki, mint a mérgek termelése, az allergia, az ételre való érzékenység. Mivel olyan fehérjék vannak jelen ezekben a növényekben, amelyek az emberi szervezet számára ismeretlenek, ezért érzékenyen reagálunk rájuk. Sokféle antibiotikummal kezelt növény is ott figyel a GM piacon, ezért azokkal szemben is ellenállóbbak leszünk, tehát egy jó kis bakteriális fertőzés esetén, ha antibiotikumot ír fel a háziorvosunk, egyáltalán nem biztos, hogy reagálni is fog rá a szervezetünk, illetve baktériumaink. Komor a kép, de mégis elgondolkodtatja és feszültté teszi az embert ez is, ha arra gondol, hogy utódot nemz: lehet így felelősségteljesen szülni egyáltalán, hogy tudod mérgekkel lesz körülvéve a gyereked? 

De nem csak a kaja a kérdés. Mi úgy éltük le gyermekkorunkat, hogy márciustól októberig napon voltunk, legfeljebb délben kentek be minket kettes fabulonnal. Most meg hétszázas faktor mellett gubbasztanak a gyerekek az árnyékban. Veszélyes lett a nap. Veszélyes a levegő és a víz is sok helyen. Hogy lesz felhőtlen gyerekkora valakinek, ha nem tapasztalhatja meg a természetközeliséget, ha természeti elemeink, az őselemek a veszélyt hordozzák számára?

Hit, szeretet, gyűlölet

Tavasszal borzasztóan sokkolt az a kaposvári eset, amikor tizenéves fiúk megölték a barátjukat. Minden nyomós indok és érv nélkül - már ha lehet egyáltalán oka egy másik ember elvételének. Aztán jöttek sorra a tanárverések, a gyermekbűnözésről szóló hírek. Már azon lepődünk meg, ha nem úgy néz ki a híradó váza, hogy a benzinárak nőnek, az egyik oldal anyázza a másikat, egy középiskolában lelőttek tizenhárom gyermeket, holnap is esni fog. Értékeket elvesztett generáció nő fel éppen.  Nincs vallás, nincsenek erkölcsök, a család védelmező szerepe elveszett valahol, nincs előre, nincs hátra csak a kétségbeesés. Az a generáció, akinek a gondolatai a szaporodás, a családalapítás körül forog, kétségbeesetten keresi a támpontokat, ami arra ösztökélhetné, hogy igen, gyereket akarok!

Globálisan elmondható, hogy a hatvanas évektől kezdve tendenciózusan hullottak szét a családok. A mai harmincasok szüleinek hatvan-hetven százaléka elvált, és a mostani statisztikák sem festenek szebb jövőképet. Alig volt néhány osztálytársam iskoláséveim alatt, aki ne csonka családban tengődött volna, olyan példát - akaratlanul - magába szívva, ami egyáltalán nem hat ösztökélően a gyereknemzésre. Nincs biztonság. Vagy bevállaljuk az esetleges gyerektelenséget, vagy azt, hogy bármikor egyedüli szülővé válhatunk, mert a felelősségvállalás a nullához közelít, nincsenek stabil párkapcsolatok, nincsenek szilárdan, sok lábon álló családok. Vagy csak nagyon kevés...

Gazdagság

Míg anyáink pont tettek rá, hogy épp hány évesek voltak, hogy volt-e már diplomájuk, egzisztenciájuk, hitelmentes vityillójuk, addig mi egyfolytában görcsölünk, hogy ezt meg azt a sulit még be kell fejezni, kell egy nagyobb lakás, kell egy ... toronyóra lánccal. Az elvárások önmagunkkal és persze másokkal szemben is óriásiak, és bár kinyílt a világ, lehetőségink sokkal rosszabbak, nehezebben kivitelezhetőek az álmaink. Manapság egy felnőtt, felelősségteljesen gondolkodó nő, nem szül habokra, nem szül azzal a gondolattal, hogy majd csak lesz valami. Nem, egy felelősségteljes nő agyal. Egyfolytában őrlődik, gondolkodik, szépen lassan megöregszik, és még mindig csak agyal, hogy most mit csináljon, hogy jó legyen.

A gazdaság ma egyáltalán nem mutat jó képet, a globális hitelválság biztosan elér minket is, a magyarországi helyzetet talán nem is kell elemezni, hiszen benne élünk. Nincsenek már nagyra törő álmaink, nem hisszük, hogy záros határidőn belül úgy fogunk élni, mintha csak egy tiszta levegőjű, svájci kisvárosban lennénk. Tisztában vagyunk vele, hogy egyre nehezebb lesz, egyre súlyosbodik a teher, és egyre kevesebb elkülöníthető pénzünk lesz a pelenkára, így sokan bele sem merünk vágni. Mert mi lesz, ha nem lesz a gyereknek külön szobája, mi lesz, ha nem tudjuk neki megadni mindazt, ami az álmainkba él, mi lesz, ha nem tudunk elmenni nyaralni, mi lesz, mi lesz, mi lesz?

Globális okok a meddőségre

Összességében elmondható, hogy ezt a világot, melyben élünk és szerves részét képezzük, mi teremtettük élhetetlenné. Az emberi beavatkozás a természet rendjébe, a környezetkárosítás sosem látott katasztrófákat okoz. Aláaknáztuk a gazdasági fejlődést, és veszélybe sodortuk az emberi faj túlélését. Kapálózunk, próbálunk egyik napról a másikra élni, lehetőleg a legjobban. Erre a világra - bármennyire is komoran hangozzék ez- gyermeket hozni, óriási felelősség. Sőt, megkockáztatom - bár tisztában vagyok vel, hogy sokan megköveznének ezért a gondolatért - egyenesen felelőtlenség!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások