Azt hihetnénk, hogy az olajszállító tankereken és az azokból kifolyt olajon, na meg a vadászaton, halászaton kívül semmi komolyabb veszély nem fenyegeti a bálnákat és az óceánokban élő többi állatot, pedig ez nem igaz. A legújabb kutatások, felmérések szerint jelentősen nőtt a zajszennyezés az óceánok bizonyos területein, és ez az érték évtizedről-évtizedre megduplázódott az elmúlt időszakban. 

A zajszennyezés nagy részét a katonai hangradar-rendszerek és a megnövekedett hajóforgalom okozza, de meg kell említeni a víz alatt lévő olaj- és gázmezők felkutatására használt, úgynevezett légágyúkat is. A zajszennyezés mértékét jól érzékelteti, hogy a szárazföldön a maximális zajszint - az előírások szerint - nappal, lakóterületen 45-55 decibel között lehet, éjszaka pedig 35-45 decibel, ehhez képest egy légágyú körülbelül 200-250 decibeles hanghullámokat hoz létre a vízben. Ez az érték még a szárazföldön is hatalmas, gondoljuk bele milyen hatása lehet a vízben, ahol ötször jobban terjed a hang, ráadásul ott nagyrészt olyan állatok élnek, akiknek nálunk sokkal kifinomultabb a hallásuk. Csodáljuk, ha ez rövid úton katasztrófához fog vezetni?! 

Mint tudjuk, a bálnák és a delfinek hangok alapján tájékozódnak a vízben, így kommunikálnak egymással, a bálnák által kibocsátott kis frekvenciájú hangjelek sok-sok kilométerre elhallatszódnak a vízben, de a zajszennyezés miatt akadályokba ütközik a kommunikációjuk, ezért is fordulhatnak elő különös esetek, és viselkedésformák ezen állatok között manapság. Nehezebben tájékozódnak, ezért nehezebben jutnak táplálékhoz is, és a párválasztás sem megy olyan könnyen a megváltozott körülmények között, amely komoly fajfenntartási problémákat okozhat, s ez persze kihat az egész természetre, magával rántva mindent.

A zajszennyezés ellen megpróbált több szervezet is fellépni, mint például a Bálna- és Delfinvédő Társaság és a Nemzetközi Állatjóléti Alap, akiknek eddig sajnos csak annyit sikerült elérniük, hogy korlátozzák a légágyúk használatát az olaj- és a gázmezők felkutatásánál.