Közösség

Madonna koncerten voltunk

2248

Madonna augusztus 23-án Cardiffból indult útnak a Sticky and Sweet turnéjára, amit egészen december 21-ig követhetünk szerte a világon. Így belegondolva elképesztő teljesítmény, hogy ötvenévesen két- háromnaponta más városban énekel. A bécsi koncert előtt szombaton és vasárnap Párizsban lépett fel, Bécs után a montenegrói Budvában - a tizenegyezer lakosú városkában -  mutatja meg, miért kell őt szeretnünk még mindig. 

Háttérinfók

A Sticky and Sweet turnét Jamie King álmodta meg, aki 1996 óta dolgozik együtt Madonnával, s aki Christina Aguilera Back to the Basic turnéját is rendezte. A két vokálos lány közül Donna DeLory nem énekel már a dívával, most csak a teltebb Niki Richards erősíti az énekesnőt. A koncert során látható ruhák - amik inkább fehérneműnek tűnnek -, Givenchy, Yves Saint Laurent, Tom Ford, Stella McCartney, Miu Miu, Moschino és Cavalli produktumok. Előzenekarként Robynt, Benny Benassit, Paul Oakenfoldot és Bob Sinclairt láthatja a közönség a tizenhét európai, harminc észak-amerikai és tíz dél-amerikai helyszínen. 

Madonna Bécsben

A bécsi Duna-szigeten több mint ötvenezer ember sétált végig a hídon, ahonnan már messziről látszódott a színpad két végén világító M betű. A tömeg úgy hömpölygött, mint egy teltházas Sziget fesztiválos estén, a koncertjeggyel a bécsi tömegközlekedés ingyenes volt még a koncert után pár órával is, a metró megállótól könnyen elérhető távolságra fekszik a sziget. Az ellenőrzésen átesve igazi fesztivál hangulat várt, sátrakban árulták Madonna Hard Candy album ereklyéit, és sátrakból rendelhettünk volna alkoholt, ha lett volna. (A kínálat minimális volt, a sörön, Red Bullon, kólán kívül állítólag volt bacardi-kóla de az nagyon hamar elfogyott.) A tömegben nehezen lehetett olyan helyet találni, ahonnan láthattunk is valamit, sajnos a színpad és a kivetítők is túl alacsonyra kerültek.

Kattints a képekért

A díva negyed tízkor lépett színpadra Robyn után. A turné képeiből jól ismert M betűs széken terpesztve a Candy shoppal nyitott, ekkor egy ember a közelünkben vagy a sokktól vagy valamilyen drogtól, azonnal el is ájult. Kisebb felfordulást sem okozott mindez, magához térve kicsit arrébb folytatta a tombolást. A lelátók roskadásig teltek, a fényeket és a hangtechnikát tökéletesre tervezték ennyi ember számára is. 

A Confessions Tour is okozott meglepetést az album után, ám ez a koncert a mixekre erősített,  minden dalt bootlegben vagy remixben hallhattuk. Amíg a Confessions turnén az album dalai domináltak, a Sticky and Sweet turnén a régi Madonnák turbózott verzióit élvezhettük. Az öt tematizált blokkból álló show legelején megjelent Britney a videón, a Human Nature alatt pedig belenyögött a kamerába: It's Britney bitch. A popdíva a show első részét a Vogue-gal - a 4 minutes alapjaira énekelve - zárta.

Megszoktuk már, hogy minden blokkot egy mixes-táncos mondanivalóval dúsított videójelenettel indít, eközben átöltözik, a közönség pedig tombol, mi lesz a következő. Egy újabb átvezető videót láthattunk, a Die Another Day mixelt verziója alatt futó bokszoló Madonna ismerős volt egy Vogue magazinból, majd az Into the Groove dallal folytatva megnyugtatott mindenkit, ez a koncert nem a Hard Candy albumról fog szólni. Madonna kiválóan csempészte az új album zenéit a régiek közé, így imádni valóvá váltak az addig nem kedvelt dalok is, így lett a Heartbeat és a She' not me a kedvencem - ez utóbbinál csak mint ahogy azt már tőle megszoktuk, megcsókolt egy menyasszonyt a színpadon. Nem Madonna lenne, ha nem provokálna. A Borderline-nál sajnos megtapasztalhattuk azt, amit eddig is sejtettünk: hamiskás és olykor pontatlan hangjával okozott némi zavart a közönségben.

A harmadik blokkot a Eurythmics Here Comes The Rain Again és Madonna Rain mixe nyitotta, mely aztán egy latin buliba, vagy inkább roma lakodalomba torkollt. A Live Earth-ön Gogol Bordellóval előadott La Isla Bonita verzióját láthattuk a turnén is (ez a Lela Pala Tute nótában végződik), mellesleg Maddie cigánylányként ropta a táncot, többedmagával. Az első meglepetés ekkor érte a tömeget, egy román népdalt is eljátszott az a roma zenekar, akik a dívával együttműködtek ebben a jelenetben. A You must love me alá a cigányprímás húzta az alapot, és ezzel sajnos vége lett a lakodalomnak. 

Világmegváltás katarzissal

A Confessions turnén a popdíva egy Swarovski keresztre feszítve elénekelte a Live to tellt, amivel kiverte a biztosítékot, ám a világmegváltó gondolatokat, mégha hatásvadász módon is, de ügyesen közvetítette a világ felé. Amerikában választások folynak, így Madonna nem leplezte, kire fog szavazni, a Get stupid (About saving the planet) átvezető videón többször is felbukkant Obama háborús jelenetekkel, Bonóval és Teréz anyával együtt. Az utolsó téma e köré épült, így a 4 minutes, Timbalandet és Justin Timberlake-et cseppet sem hiányolva csendült fel. Ekkor már nem volt ember, aki az ötvenezres tömegben ne táncolt volna. A koncert tetőpontja ekkor következett, megszólalt egy '92-ből ismert taktus, ami Felix Don' you want me című -a kilencvenes éveket meghatározó- house számából volt ismerős, mely egy azóta feldolgozott verzióval párosult (Meck feat. Dino Lenny: Feels like home Dirty South and TV rock remix), és Madonna minderre elénekelte a Like a prayert. 

Ez talán tökéletesebb volt, mint a Confessions turnén látott Erotica/You thrill me mixe. Elképzelhető, hogy ez a megszokott profizmus okozta azt a kiábrándító jelenetet, amit közvetlenül e remekmű után kaptunk a Ray of lighttal - sajnos Madonna két hangnemmel feljebb énekelt, mint ahogyan kellett volna, s e baki komolyan fülsértő volt. A végére besegítettek a vokálosok, azaz Niki Richards fejezte be a dalt, aki igyekezett menteni az énekesnőt. A show a Give it to me-vel zárult, mely David Guettás basszust kapott, és ezzel vége lett a kétórás bulinak.

A szerencsétlenül kialakított színpad és küzdőtér miatt a táncosokból és a háttérmunkából nem sokat láthattunk, ám találkoztam olyannal, aki a koncert alatt talán két percre látta Madonnát a színpadon. Abban biztosak lehetünk, hogy erről a turnéról egy tökéletes dvd anyagot kapunk majd, talán Jonas Akerlund rendezésében, melyet bizonyára jobban élvezhetünk majd mind képi világában, mind hanganyagát tekintve, mint élőben. Mindettől függetlenül kihagyhatatlan, úgy nem lehet meghalni, hogy nem volt az ember Madonna koncerten.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások