Divat

Négyszáz oldal reklám

2193

Minden hónapban két női magazint veszek meg évek óta, ezeken kívül inkább online olvasok azokról a témákról, amelyek érdekelnek, mert itt lehet tematikusan keresni, és vannak valódi cikkek, míg a nyomtatott magazinok egyre több hirdetést tartalmaznak, s az írások kezdenek háttrébe szorulni. Sajnos. Pedig olyan jó érzés elmenni az újságoshoz, megvenni a magazint, és komótosan átböngészni az egészet, csak a hömpölygő hirdetésáradat kezdi elrontani az egész mókát - bár még mindig jobb a helyzet ezen a téren itthon, mint külföldön. Legalábbis részben.

Néhány napja kaptunk pár külföldi magazint, és például a Harper's Bazaar-t végiglapozva meg voltunk döbbenve. Már itthon is megszokott, hogy egy magazin első két, maximum három oldala hirdetés - csak  utána kezdődik a valódi tartalom -, de ez a Bazaar esetében az első százötven oldalra terjed ki. Egy-egy márkának egymás után akár három dupla oldalas hirdetése is ott figyel, bár meg kell hagyni, állati dögös képek ezek. Kapásból több dolog jut eszünkbe ezeket nézve, például az, hogy van még mit tanulnia itthon a stylistoknak, fotósoknak, az egész divatkommunikációnak, s van még mit tanulni a fogyasztóknak is a tekintetben, hogy elvárjuk a szépet, igényeset, hogy ne a karajdarabot tolják az arcunkba hirdetés gyanánt. Tartalom tehát a reklám is itt valamiféleképpen, szöveg nélkül közvetíti az aktuális divatot, a követendő mintákat, de akkor is nagyon gáz, hogy képesek öt dollárt elkérni egy olyan újságért, amelyben mégis csak három darab cikket találunk össze vissza, no meg tonnányi hirdetést.

Persze ott vannak a gyönyörű divatösszeállítások, amik persze egyszerű promóciós anyagok látványos formába öntve, de megihlettek annyira, hogy most New York-i kapcsolatot keressünk, hogy hozzon nekünk OLYAN kabátot. Félreértés ne essék, természetesen  értjük, hogy egy divatmagazin nem működhet a márkák nélkül, és teljesen normális, hogy ilyen-olyan divatházak darabjait ajánlgatják nekünk a hasábjain, de hogy a négyszáz oldalba nem férnek tartalmas, velős írásos anyagok, az azért erős hiányérzetet hagy maga mögött...

Az interneten legalább a böngészőnkben be tudjuk állítani a hirdetések blokkolását, így csak a tartalom marad,de ezt egy nyomtatott magazin esetében nem tehetjük meg, maximum idegből kitépkedjük két perc alatt az összes hirdetést, és akkor az oldalak harminc százaléka lesz a kezünkben - és szintén marad egyfajta hiányérzet. A másik megoldás, hogy egyáltalán meg sem vesszük őket, de a nyomtatásban megjelenő magazinokat egyenlőre nem száműzhetjük az életünkből - én például nem is szeretném, mert az egészen más világ, szaga van, tapintása van, impozáns, kézzel fogható. Most akkor hogy van ez? Van jövőjük ezeknek a magazinoknak?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások