Test

Fogdosni kötelező

2199

Talán a legkijózanítóbb és legfélelmetesebb szavaink egyike a rák. Minket nőket a mellrák az, ami leginkább félelemmel és aggodalommal tölt el. Olyan sok rémes történetet, illetve meseszerű sztorit hallani a daganatról, hogy kötelességünknek érezzük, hogy tisztázzuk ezt a borzalmat, legalább magunk között.

Tények, esélyek

A mellrák népbetegség, nincs ezen mit szépíteni. Adatok szerint Magyarországon évente közel ötezer megbetegedést diagnosztizálnak, némileg csökkenő tendencia ez, az évezred elején még hétezer körüli volt a szám. Amerikában ezzel szemben három percenként állapítanak meg emlődaganatot az orvosok, ezen daganatok közel egyharmada jóindulatú, azaz fibrómák és lipomák. Leginkább civilizációs betegségként jellemezhetjük a mellrákot is. A hajlamosító tényezők mellett - ami körülbelül tíz százalék -, nagy szerepet játszanak a finomított szénhidrátok, a zsírok, a túlsúly, a kevés zöldség fogyasztás, a mozgásszegény életmód, az alkohol fogyasztás és a késői gyermekvállalás. Természetesen ezeknek a rizikófaktoroknak a csökkentése áldásos lehet a megelőzésben. Amerikában már bőséges tapasztalat van a gyógyszeres megelőzés területén is. Ezek az eljárások általában hormonális úton hatnak: kiküszöbölik, illetve módosítják a szervezetben termelődő női nemi hormonok hatását. 

A legalaposabban tesztelt szer a tamoxifen, ami közel negyven százalékkal csökkenti az emlőrák kialakulásának a veszélyét. Természetesen a legkönnyebben elérhető és leghatékonyabb megelőzés a emlőszűrés. Húsz éves kor felett ajánlott minden menstruációt követően megvizsgálni a melleket, ehhez nagyszerű segédanyagokat lehet találni itt. A mammográfiás emlőszűrést - az emlőrákból fakadó halálozási arány jelentősen csökkentése miatt - több országban, köztük hazánkban is nemzeti szintű program keretében vezették be. A műszeres vizsgálattal fölfedezhetők az egy centiméternél kisebb átmérőjű daganatok, amelyek esetében kilencven százalékos a gyógyulás esélye. A leginkább, illetve a leghatékonyabban gyógyítható rák az emlőben keletkező. Az esetek nyolcvanöt százalékában járnak sikerrel a műtéti eltávolítások, a sugár- illetve a kemoterápia.

Lehetőségek

Számtalan happy enddel végződő történetet lehet olvasni, hallani, de nekem egy nagyon közeli élményem van a mellrákkal, amit szeretnék megosztani veletek. Mindig is szkeptikusnak neveltek, így amikor egy közeli hozzátartozómnál diagnosztizálták az emlőrákot, azonnal egy külföldi klinikára küldtem. Nem ment. Rábízta magát a sorsra. Kiműtötték a csomót a melléből, elment az első kemoterápiára. Öt kemót és huszonöt besugárzást írtak elő számára. Az első kezelést követően három héttel kihullott a haja, nem viselte nehezen, de persze sokkolták a tapasztalatok. Mindezek után a holisztikus gyógymódok felé fordult. Teljes méregtelenítés, léböjt, gyógyteák, természetgyógyász. Három hét után következett volna a második adag a kemoterápiából, nos ő úgy döntött nem megy el. Természetesen a család megijedt, de én valahogy éreztem ,hogy nem lesz gond. A kórházból nem keresték, senki, még a kezelőorvosa sem firtatta, hogy miért nem jelent meg. A következő héten elment teljes test CT-re, amelynek az eredménye negatív lett. Sőt a vérképe is rendben volt. Konkrétan egy hónap alatt gyógyult meg, testtudattal.

Óriás jelentősége van annak, hogy időben tudomásra jusson az esetleges megbetegedés, mivel ebben az esetben szinte biztos a gyógyulás. Igen, az, bármennyire is félelmetesen hangzik az a három betű összeolvasva, hogy rák. A műszeres vizsgálattal fölfedezhetők az egy centiméternél kisebb átmérőjű daganatok, amelyek esetében kilencven százalékos a gyógyulás esélye. A leginkább, illetve a leghatékonyabban gyógyítható rák az emlőben keletkező. Az esetek nyolcvanöt százalékában járnak sikerrel a műtéti eltávolítások, a sugár- illetve a kemoterápia. figyelemfelkeltőnek kell lenni, ha a következőt tapasztaljátok: a mellben újonnan tapintható csomók vagy keményedések bukkannak fel, a mell méretetek korábban nem tapasztalt növekedésnek indul, piros, el nem múló foltok jelennek meg rajta, gyakran behúzódik a mellbimbód, esetleg a mellbimbón furcsán elváltozik a bőr, illetve áttetsző vagy véres váladék távozik belőle.

Terápia

A drasztikusnak nevezhető kemikáliákon alapuló gyógyítás mellett mindenképpen figyelmet érdemelnek az alternatív gyógymódok. A legfontosabb az életmód és szemléletváltás, amennyiben meg akarjuk előzni a tumor kialakulását, vagy gyógyulni szeretnénk. Érdemes elgondolkodni - és valaki meg is tette - azon, hogy miért a kemót és a sugárzást helyezik előtérbe a természetes gyógyítás helyett. Számtalan étrend van, különböző gyógynövények, kiegészítők, amelyek segítenek a gyógyulásban. Ezeket azért nem soroljuk fel, mert ahány rák, annyi fazon. Mindenkinek magának kell felfedeznie a gyógyulás útját. Egy eredményt mégis kiemelnék, vagyis kettőt. A vörös szőlőlé természetes összetevői megvédik az emberi emlősejteket a DNS-károsodástól. Laboratóriumi körülmények között kémcsőben humán emlősejteket benzopirénnel kezeltek, ami egy erős környezetszennyező, rákkeltő anyag. Viszont ha korábban a szőlőből nyert kivonattal kezelték a sejteket, az megakadályozta, hogy a rákkeltő anyag kötődjön az egészséges sejtek örökítőanyagához. Ez persze a megelőzésben játszik óriási szerepet. A sok antioxidánst tartalmazó élelmiszerek csökkenthetik a rák kialakulásának kockázatát. A vörös szőlőből készült gyümölcslé rengeteg antocianint tartalmaz, amely egy erős természetes antioxidáns vegyület, ez adja a gyümölcslé jellegzetes mélybíbor színét. A szőlőlé a szakemberek szerint a már kialakult betegség lefolyását is képes lassítani azáltal, hogy mérsékli a daganatos sejtek osztódási ütemét. Mellesleg az összes vörös színű, mély lila bogyós gyümlcs rengeteg antioxidáns tartalmaz. Szóval bogyógyűjtésre fel!

A test és lélek kapcsolata

És végül nézzük, mit mond a pszichológus, Szendi Gábor a mellrák pszichológiai vonatkozásáról."A mell a nőiség és az anyaság szimbóluma. A mellnek egyszerre van szexuális és esztétikai jelentése, s ez olykor teljesen meghatározza a nő önértékelését. Napjaink drasztikus mellplasztikai műtétei jelzik, hogy sokaknak semmi sem drága, anyagi és egészségkockázati szempontból sem, ha az uralkodó divatnak megfelelő mellformát kaphatnak cserébe. Ennek során persze elvész a mell eredeti és természetes jelentése és funkciója, hiszen a duzzadó, feszes mellek a termékenységet és az utód felnevelésének képességét jelezték. Ahogy az egyéni szexualitás szolgáltatássá vált, a vonzó külsőnek piaci értéke lett, a mell is árucikké vált, olyan értéknövelő tényezővé, amely megnöveli az egyén "eladhatóságát" a társadalmi színtéren. A mell ugyanakkor az anyaság szimbóluma is, hiszen az újszülött első pozitív tapasztalata a világból a meleg és tápláló mell. Mivel az újszülött és fiatal csecsemő még nem képes a világot személyek és tárgyak rendezett halmazának észlelni, hanem csak testi és szervi benyomásai és foltlátása van, ezért a pszichológia azt gondolja, hogy a csecsemő számára sokáig a mell jelenti a biztonságérzetet és jólétet a világban, s csak később terjed át ez az érzés az anyára mint személyre, amikor hét-nyolc hónapos korban kialakul a személyállandóság, vagyis az a felismerés a baba lelkében, hogy neki egy és csakis egy mamája van. Mindezekért a mell elvesztésétől való félelem rendkívül erős a nőkben, olyannyira erős, hogy ez a félelem okozza sokszor a legnagyobb bajt.

Egy vizsgálatban mellrákos nőket kérdeztek meg arról, mennyi idő telt el az első gyanús jelek és az orvoshoz fordulás között.Az átlag várakozási idő hat hónap volt, de voltak olyanok, akik évek múlva fordultak csak orvoshoz, amikor már késő volt. Feltették azt a kérdést is, miért nem fordultak időben orvoshoz? A válasz általában az volt, hogy reménykedtek, hogy majd elmúlik. Sok nő fél észrevenni a mellében kialakult elváltozásokat, mert ez nagyfokú szorongást okoz, ezért kerülik az önvizsgálatot. Ha véletlen mégis találnak valamit, igyekeznek elfelejteni, s reménykedve gondolnak arra, talán rosszul tapintották, talán majd menstruáció után elmúlik. A szorongás így elkerülhető, de ennek olykor a mell elvesztése az ára. Régi tapasztalat, hogy amitől félünk, azt nem széles ívben elkerülnünk kell, hanem közel mennünk hozzá, minél jobban megismernünk, mert a dolgok közelről nem olyan félelmetesek. Ha tudjuk, hogy a legtöbb csomó a mellben jóindulatú, ha tudjuk, hogy a mellrák nem a semmiből jön, és hogy az idejében felfedezett rosszindulatú daganat maradéktalanul eltávolítható, akkor sokkal inkább azon leszünk, hogy elejét vegyük a dolgoknak, mintsem hogy a szerencsére bízzuk sorsunkat." És empirikus alapokon nyugvó bizonyítékként álljon itt a következő eset, amit szintén Szendi írt le.

A Krebiozen-sztori

Az eset 1957-ben történt a Kaliforniai Egyetem kórházának onkológiai osztályán. Hősünk Mr. Wright, aki limfoszarkómában szenvedett, s teste tele volt narancs nagyságú daganatokkal. Már mindent végigpróbáltak rajta, hasztalan. Minden orvosi számítás szerint három napja volt az életből. Oxigénsátor alatt feküdt, már csak katéteren keresztül lehetett táplálni. Minderre fittyet hányva Mr. Wright makacsul élni akart, erről nem lehetett sehogy sem lebeszélni. Haldoklása utolsó napjai egybeestek egy gyógyszerkísérlet kezdetével. Akkoriban a Krebiozenhez nagy reményeket fűztek. Mikor Mr. Wright fülébe jutott a hír, hogy a híres Krebiozent éppen azon az osztályon próbálják ki, ahol ő is fekszik, könyörögni kezdett, hogy ő is kaphasson a szerből. Az orvosoknak nem volt szívük megtagadni a haldokló kérését, s Mr. Wright kapott egy Krebiozen-injekciót. Hétfőn, mikor a gyógyszervizsgálatot vezető orvos bement a kórházba, döbbenten pillantotta meg a folyosón sétálgató Mr. Wrightot, amint éppen lelkesen társalog betegtársaival. Daganatainak mérete a hétvége alatt a felére csökkent.

Az orvos hirtelen azt gondolta, megtalálták a csodaszert. Ám amikor a többi beteg állapotát ellenőrizte, azoknál semmi pozitív változást nem talált. Mr. Wright azért kapta tovább a szert, és a halál tornácáról visszatérő férfi tíz nap múlva saját kisrepülőgépén távozott otthonába. Mr. Wright két hónapon át tökéletes egészségnek örvendett, ám ekkor a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a klinikai vizsgálatok szerint a Krebiozen hatástalan a rák gyógyításában. Mr. Wright súlyos depresszióba zuhant, és testében a daganatok szinte azonnal kifejlődtek. Visszakerült a kórházba. Ekkor az orvos azt mondta reményvesztett betegének, hogy a korábbi Krebiozen-szállítmány a szállítás során hatóanyagában károsodott, de most már van egy új, kétszer hatékonyabb Krebiozen. Mr. Wrightot új remény töltötte el. Pár napig váratták, hogy a hatás fokozódjon, s az „új, még erősebb” szertől Mr. Wright megint szárnyakat kapott és hazarepült. Sajnos hamarosan bejelentették, hogy a Krebiozen hatástalan, és Mr. Wright pár napon belül meghalt.

Tanulság?

Az idők során több száz „csodás” gyógyulást írtak le, ki ilyen diétára, ki olyan meditációra gyógyult meg. Amikor kutatók arra voltak kíváncsiak, van-e valami közös a történetekben, egyetlen közös szálra bukkantak: a gyógyulásba vetett erős hitre. A csoda azonban nem önthető mindenki számára elérhető receptbe. Természetesen nem akarjuk azt sugalmazni, hogy vesse el bárki is az orvosi kezelést, csak a kiegészítő terápiákat is tartsuk szem előtt, a pszichoterápiát sem kihagyva.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások