Közösség

Add tovább interjú Orsival

2182

Mi a te sztorid az életedben? Mindenkinek van...
Persze. Csak az enyém még várat magára.

Nekünk nagyon bejönnek a cotcot-os munkáid. Minden cikket elolvasol, és úgy illusztrálsz, vagy...?
Mindent, én vagyok az első számú olvasótok. Örülök, ha tetszik, amit láttok, én gyakran érzem úgy, hogy lehetne sokkal jobb is, de egyszerűen nem molyolhatok még ennél is többet vele, mert akkor sosem frissülne az oldal.

Volt olyan cikk a cotcoton, ami nagy hatással volt rád, elgondolkodtatott?
Aham, az, ami a spórolásról szólt :) Pénzkezeléssel hadilábon állok.

Szereted a cotcot-ot? Mit igen? Mit nem?
Szeretem a képi világát :) Tetszik a könnyed hangvétel. És hogy szerkesztőként úgy tekintetek magatokra, mint a közösség egy tagjára, és nem mint atyaúristenére. Persze tudom, hogy valójában nem így van, de jól játszotok :) Jó, hogy a fő cél a közösségépítés. Nem jó, hogy mielőtt elindult az oldal, még több olyan ötlet volt, ami ezt a célt szolgálta volna, és sok nem valósult még meg ezek közül. Az írások közül jobban szeretem a pörgősebb dolgokat: rövid infókat – főleg tech témában – és a tetszik/nemtetszik/mérnemtetszik szavazósdikat, ahol lehet aztán fröcsögni a kommentekben, a hosszabb, lelkizős cikkek nekem még nem mondtak újat. Biztos, mert olyan bölcs vagyok :)

Mennyi idős vagy? És hogyan lettél képszerkesztő?
Kívülről 26, belülről változatlanul úgy tekintek magamra, mint mondjuk 15 évesen. De szerintem ezzel mindenki így van, mármint mindenki nagyjából azt a képet őrzi, ami akkor alakult ki benne, mikor először kezdett magára kívülről tekinteni. Képszerkesztő pedig úgy lettem, hogy erre sodort az élet, nem tudatos döntés volt. Korábban egy másik magazinnál dolgoztam, mint szerkesztő, ott mondjuk egy idő után már jobban élveztem az illusztrálást az írásnál.

Van fétised?
Imádok zabálni :) Úgyhogy a foodfetish az garantáltan megvan. Lássuk csak… imádom a lerobbant gyártelepeket, mindenféle fura szerkezeteket, gázálarcokat. Ez egyfajta industrial-fétis, azt hiszem. Elvégre gyárvárosi gyerek vagyok :) Na jó, te biztos nem ezekre gondoltál, szóval hogy adjunk az erotikának is: nagyon szeretem a sztetoszkóp érintését :) De csak ha hideg! Akkor ez orvos-fétis?

Mi volt a legextrémebb szex, amiben részed volt?
Na ez az, amit nem osztok meg veletek :) Egyébként az extrém szex nem feltétlenül egyenlő a jó szexszel, a sok extrém élmény pedig az olcsóságnak éppúgy lehet a fokmérője, mint a vagányságnak.

Voltál valaha kövér?
Nem, miért, úgy nézek ki? Igazság szerint mázlim van, mert ez idáig a kisujjamat sem kellett mozdítanom a karcsúságért, egészen mostanáig. Egy bizonyos kor felett ez már nem tartható, szóval kénytelen vagyok nekiállni sportolni valamit. Nem is csak a hízás miatt, egyszerűen mindenre a rendszeres mozgás a megoldás. Javít a keringésen, az anyagcserén, az állóképességen - ha mozgok, fele annyi alvás is elég –, az agyam is jobban fog, és úgy általában sokkal kiegyensúlyozottabb és elégedettebb vagyok. Ja és nekem az önfegyelem miatt is fontos, mert abból gyárilag kevés jutott. De mindezek tudatában is hanyagolom…

Tudatos vagy? Testtudat?
Inkább ösztönös. Kis tudatosságot nem ártana magamra szednem. Testtudatosság: a cukorbetegség miatt fokozottan ügyelnem kell az étrendre és a mozgásra, de még messze nem értem el a kívánt szintet… rajta vagyok.

Hogy éled meg a cukorbetegségedet? Nehéz együtt élni ezzel?
Borzasztóan nehezen élem meg, a mai napig nem sikerült elfogadnom. Ehhez az a háttérsztori, hogy az apám, akitől örököltem, két-három éves koromban úgy hagyott magunkra, hogy vissza se nézett. Amúgy orvos és gyerekeket gyógyít, és biztos büszke a praxisára. Az érzelmi háttér ennyi, egyébként pedig azért nehéz, mert hihetetlenül rendszertelen életet élek, de hát minden betegség személyre szabott, tudom, hogy nemhiába kaptam olyasmit a nyakamba, aminek a kezeléséhez a fő kulcs a rendszeresség és a mértékletesség. Külön parafaktor a gyerekvállalás, cukorbetegen veszélyeztetett terhesnek számít az ember lánya, ami még hagyján, de nagyon nem szeretném továbbörökíteni ezt az egészet a gyermekeimnek. Az a tervem, hogy őket születésüktől fogva egy cukormentes(ebb), napi ötszöri étkezésből álló étrendre fogom majd, hogy ne legyen akkora sokk az átállás, ha megöröklik. Én 21 évesen kaptam ezt az arcomba, addig kizárólag édességen éltem, elég nehéz volt elfogadni, hogy nincs több végeérhetetlen nassolás.

Mi volt a legmeghatározóbb rossz élmény az életedben, ami megváltoztatta az addigi gondolkodásodat?
A rossz élményeket igyekszem elengedni, úgyhogy régebbi dolgok nem jutottak most eszembe, volt egy elég kellemetlen esemény nemrég, mikor odáig kísérleteztem a betegséggel, hogy végül kómában vitt be a mentő a kórházba. Ez azért egy kicsit elgondolkodtatott. De mint minden rosszban, ebben is volt jó, megható volt az a törődés, amit a családomtól, barátaimtól, sőt, a kórházi dolgozóktól kaptam, persze miattuk is sajnálom az egészet a legjobban, nem akarom még egyszer így kétségbeejteni a környezetemet. A kórházi kitérő még arra is jó volt, hogy a sok rémtörténettel szemben, amik a magyar egészségügyről keringenek, tudjak valami pozitív példával is szolgálni, én a két hét alatt csak azt láttam, hogy végtelen türelemmel és odaadással ápolnak mindenkit, rettenetes körülmények között, iszonyúan leterhelten. Minden elismerésem az egészségügyi dolgozóké.

Mi lenne az álommelód?
Zenész. Nagyon régen zongoráztam, és azóta, hogy abbahagytam, semmi másra nem vágyom, csak hogy újra elkezdhessem. Visszatekintve az életemre, ez volt a legjobb dolog, amivel valaha foglalkoztam. Timivel megbeszéltük, mivel ő meg hegedült sokáig, hogy aki előbb újrakezdi, kérhet valamit a másiktól. (Timi, hogy állsz? :)) A tanítás is álommeló, bár nem tudom, hogy elvállalnám-e, mert óriási feladatnak tartom, szerintem a tanár felelőssége az emberek életében legalább akkora, mint mondjuk az orvosoké, vagy teszem azt, a vallási vezetőké. Nem tudom, mennyien tanítanak felelősségük tudatában, én kevés ilyennel találkoztam eddig. Egy jó tanár a gyerek személyiségfejlődésére, egész életpályájára hatással lehet, persze ugyanúgy a rossz is… Mindenesetre szerintem gyönyörű hivatás. Visszatérve még a felelősségre, igazából egyik munkát sem helyezném előbbre a másiknál e tekintetben, hiszen a villanyszerelő éppúgy befolyással lehet emberek életére, mint mondjuk az, aki élelmet állít elő, vagy épp az újságíró, akitől tájékozódunk, vagy aaaaőőő... postás, aki a fontos küldeményeket kézbesíti :) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindent felelősségünk tudatában kellene tennünk, úgy az egy majdnem tökéletes világ volna.

Mi az első álomkép, ha azt mondom: tökéletes párkapcsolat?
Hm. A tökéletes párkapcsolat két olyan emberből áll, akik kölcsönösen inspirálják egymást. Kiegészítik egymást, de nem függenek egymástól. Igénylik egymás társaságát, de nem korlátozzák egymás szabadságát. Fontos, hogy mindketten önálló egyénként tekintsenek önmagukra és a társukra, ezt azért mondom, mert csajok szeretnek abba a hibába esni, hogy egy idő után a másikon keresztül élik csak az életüket… ilyenkor hajlamosak rátelepedni a pasijukra, és máris kész a baj. Az álomkapcsolatban hasonló értékrenddel rendelkezik a két fél, ebből kifolyólag hasonló céljaik is vannak, amelyekért együtt, egymást segítve küzdenek. Az izgalom hosszú együttlét után sem vész ki a kapcsolatból, nem felejtenek el játszani és nevetni, játék alatt pedig nem azt a fajta szerelmi játszmát értem, amikor egymás érzelmeit semmibe véve táncolunk egymás idegein. Hisznek és bíznak egymásban, szeretik egymás családját és barátait. Ez már elég álomszerűen hangzik.

Kedvenc elfoglaltságod - az alváson kívül?
Az ébrenlét :) Szeretek nagyokat enni, nagyokat inni és még nagyobbakat mulatni – javíthatatlan hedonista vagyok. Imádom a zenét, a táncot, a nevetést a barátokkal, nagyon szeretem a természetet, mert hihetetlenül feltölt, imádok úszni, de csak tiszta vizű tóban, szeretek izzadni a forró napsütésben, szeretek moziba menni egyedül, és aminek a legtöbb szabadidőt szentelem, az az olvasás. Kedvenc elfoglaltságként egyiket sem emelném ki, mivel nehezen döntök, így semmiből sincs kedvenc, minden másért élvezek. Alváshoz visszatérve, álmodni is nagyon szeretek. Ja igen, és imádom kifigyelni az embereket, mikor azt hiszik, hogy senki nem nézi őket. De a legjobban azt szeretem nézni, mikor valaki valamit nagyon elmélyülten csinál, amikor annyira összpontosít egy dologra, hogy érzem a feszült figyelmet a levegőben.

Mit nem szeretnek benned? És mit igen?
Ez fordított sorrendben udvariasabb lenne, nem? :) Amúgy nagyon jó kérdés, mert ezen soha életemben nem gondolkoztam még el, úgyhogy csak tippelni tudok: amit leginkább szerethetnek bennem, az az őszinteség, hogy nem kertelek, ha valamit ki kell mondani, hogy igazságos vagyok, mert mindig minden helyzetet precízen kielemzek, aztán az, hogy szeretek nevetni, szórakozni, és hogy van önkritikám. Amit tuti nem szeretnek bennem, hogy eléggé magamnak való vagyok, zárkózott, nehezen kiismerhető (bár ez nekem a legrosszabb), néha képtelenség hatni rám, és rettenetesen késős vagyok, szóval ilyen szempontból sajnos teljesen megbízhatatlan. Meg amit előbb előnyként mondtam, hogy nem tudok kertelni, éppúgy hátrány is, néha túlságosan egyenes vagyok, amiből bántódás lehet, sokszor érzem úgy utólag, hogy ííí, de pokróc stílusban közöltem ezt vagy azt. De mivel érdekelt az igazság, ezért megkérdeztem a barátaimat is, akik körülbelül ugyanezeket mondták, plusz még azt, hogy szeretik bennem az önállóságot és a függetlenséget, ugyanakkor néha túlságosan is önálló és független vagyok :) Szeretik a humoromat, az életszeretetemet, és hogy jó hallgatóság vagyok, de nem szeretik, hogy olykor negatív vagyok, hogy nem vigyázok az egészségemre, és hogy időnként nyers a modorom.

Ugyan ezt nem kérdezted, de ha már engem így kiveséztünk, elmondom azt is, mi az, amit én szeretek/nemszeretek egy emberben :) Imádom a humort, a találékonyságot, a segítőkészséget. Nem szeretem a sekélyességet és az álszenteskedést, de amire igazán ugrok, az az erőszakosság. 

Te kitől kérdezel?
Szerintem Lillától!

Timi kérdezte Sinyát

Sinya kérdezte Hencit

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások