Modern párkapcsolat - szeretőség

Manapság a szeretői státusz alatt nem csak a megcsalásra és a szerelmi háromszögekre gondolhatunk, két teljesen független és szabad ember is lehet szerető. Ilyen esetben én azt értem a szeretőség alatt, amikor kimondva vagy kimondatlanul két ember nem jár, nincsenek hivatalosan együtt, csak rendszeresen időt töltenek el egymással. Nem biztos, hogy csak az ágyban töltik ezt az időt, talán kiállításokra vagy bulizni mennek együtt, közös programokat szerveznek, de egyikük sem kéri számon a másikon, hogy merre járt a külön töltött idő alatt. Ez a fajta szeretői viszony természetes, hogy takar érzelmeket is és nem csak a rendszeres összebújásokról szól, valamiért kötődsz a másikhoz, valamiért fontos ő neked, valami dolgotok van együtt az életben. Persze ez a cél nem olyan tisztán körvonalazható, mint egy normális kapcsolatban, de tény, hogy van cél és ok, még ha szerelem nincs is.

Ez a lazább viszony úgy tűnik manapság jobban megfelel a kor párjainak, mintha sokan nem mernének felelősségteljes párkapcsolatba kezdeni, elköteleződni, a szabadságból egy kicsit is lejjebb adni - ez azonban csalóka. Hangoztathatjuk, hogy nincs szükségünk egy valódi és teljes párkapcsolat minden nyűgjére és bajára, egyszerűen csak az előnyeit akarjuk élvezni a viszonynak. Mint azonban könnyen kiderülhet, sajnos a szeretőségnek sem csak pozitív oldalai vannak, általában akkor jönnek a problémák, amikor komolyabb érzelmek is szóba kerülnek, akármelyik fél részéről is, ezek pedig jönnek. Ha más nem, hát a birtoklási vágy.

Nagy baj lehet velünk és párkapcsolatokról alkotott képünkkel is, ha már a szeretőinkkel is vitázunk, ha a szeretőink is fájdalmat okoznak. A szeretőségnek nem a boldog együtt töltött időről, röpke randevúkról és átbeszélgetett éjszakákról kellene szólnia?! A veszekedés, a gondok és a bajok általában megmaradnak a hivatalos barátnőnek/barátnak, vagyis annak a mumusnak, amit ezzel kerülni próbálunk. Valahogy ez így természetes, már ha a szeretőség lehet egyáltalán természetes. A párkapcsolatok bonyolultak, párunktól tudjuk mit várhatunk, de a szeretőnkkel nem olyan tiszta a viszony, nem olyan jól értelmezhetőek a szabályok és a határok, hivatalos barátunknak pedig elszámolással tartozunk, majdnem mindenről.

A negatívumok és a pozitívumok tehát mindkettőhöz hozzátartoznak. A szeretők sokszor érthetik félre egymást, hogy valójában ki és mit vár a kapcsolattól, kinek mennyire fontos a másik. Tény, hogy veszélyes, de annál izgalmasabb ez a játék, amennyiben függetlenek tudunk maradni érzelmileg. Nekünk nőknek ez azért nem megy olyan könnyen, valahogy mindig totálisan belegabalyodunk a dologba, aztán csakis magunkra lehetünk dühösek az események alakulásáért, olykor legszívesebben a fejünket vernénk a falba, hogy tényleg ennyire vakok voltunk?! A férfiak nem bonyolódnak olyan könnyen bele az ilyenekbe, szerencséseknek, de akár sekélyeseknek is tarthatnánk őket ezért. A tény az, hogy a nők és a férfiak totál különbözőek, ezért természetes, hogy máshogyan élik meg az ilyenfajta viszonyt is.

A szeretőség, mint legnépszerűbb párkapcsolati forma?

A szeretői viszony sajnos lassan természetessé válik, hiszen ha körbenézek a környezetemben a mai fiatalok között egy boldog párkapcsolatot sem látok. Nem csoda tehát, ha sokan mellékutakra fanyalodnak megromlott kapcsolatuk miatt. Kinek-kinek megvan a maga gondja, de általában rohanó világunk az oka, a párnak nem jut ideje egymásra. A-val is ezért romlott meg a kapcsolatunk, nem volt ideje rám, de T és B kapcsolatának is ez tett be, és számos pár szenved ettől még a körülöttem, nem csoda tehát, hogy a szeretőség népszerűbb kapcsolati forma mostanában, mint egy tisztázott párkapcsolati viszony. Szeretőnk nem vár el különösebb dolgokat tőlünk, nem igényel annyi törődést, nem kell mosni rá, nem kell elszámolni neki az időnkkel, nem tartozunk felelősséggel érte, és ő sem értünk. Szabadok vagyunk, de ugyanakkor van mellettünk valaki, akivel összebújhatunk, akivel megnézhetjük azt a jó kiállítást, aki csillapítja magányunkat, sőt akár meg is szünteti azt. Mi kellene ennél több? Kell-e ennél több? Ez tökéletesen kielégíti a mai ember igényeit, vagy csak megalkuvásból megyünk bele, mert ez is jobb, mint a semmi?

Szeretőből szerelem?  Vagy le lettünk cserélve?

Mikor lépi át a szeretőség egy valódi kapcsolat határát? Ki tudja, mindenesetre annyi biztos, hogy elég vékony fal választja el ezt a kettőt egymástól. Hova fajul egy szeretői kapcsolat, ha már a szeretőnk tapos a legjobban a lelkünkbe, ő aláz porrá, mi romolhatott el? Neki nem az lenne a dolga, hogy boldoggá tegyen, hogy figyeljen ránk, hogy kényeztessen minket minden formában? Gondolkoztam, és arra jutottam, két oka lehet, ha szeretőnk már enyhén szólva nem olyan figyelmes és odaadó, mint előtte - vagy beújított egy újat a helyünkre, mert már unalmassá váltunk számára, vagy éppen az ellenpólus, hogy már-már kezd többet érezni irántad, mint amit egy szerető iránt illene, esetleg a szidalmakkal ezt szeretné kompenzálni hazudva ezzel saját magának is!?

Furcsa, hogy hiába nem táplálunk szerelmet titkos viszonyunk alanya iránt, mégis legalább annyira tudnak fájni a szavai, mintha a nagy szerelmünk bántana meg. Ha lecserélnek az egyszerű, megszakad a kapcsolat, és nincs többé, kicsit talán szenvedünk, de hamar túllépünk rajta. A második eset már lényegesen nehezebb ügy.

Tiszta hülyék vagyunk mi nők, azt hisszük lazára vettük a sráccal folytatott viszonyt, és ha nem vagyunk belé szerelmesek, akkor nem is sérülhetünk, ám a sérülés esélye majdnem ugyanolyan magas, mintha szerelmünkről lenne szó, hiszen az érzelmek itt is jelen vannak. Ami tovább növeli a viszony bonyolultságát, az a taktikázás. A szeretőnkkel nem olyan bensőséges a kapcsolatunk, nem lehetünk vele olyan őszinték, nem hisztizhetünk és őrjönghetünk egy-egy szava hallatán, mint ahogyan ugyanezt hivatalos párunkkal megtehetjük. Hiszen a szerető feladata, hogy boldoggá tegye titkos imádottját, egy hiszti semmiképpen sem fér bele. Szeretőddel nem beszélhetsz őszintén és nyíltam a fennálló viszonyról, érzésekről, mert nem hallja meg azokat, nem akarja meghallani, egyszerűbb így neki. Ez a magatartás is csak védekezés, kényelmetlen érzésekről úgy beszélni, hogy már fennáll valamiféle kapcsolat, és nem tudjuk a másik egy szinttel feljebb akar-e lépni vagy esetleg lelépni vágyik.

Ki az, aki szívesen alulmaradna egy ilyen játékban? Senki. Mélyebb érzelmek belekeverésével senki nem akarja kockáztatni a viszonylag jól működő viszonyt, ezért inkább elnyomjuk az érzéseinket, mintha így nem is léteznének, de ettől függetlenül ugyanúgy tombolnak a háttérben. Továbbá azt is próbáljuk érzékeltetni a másik féllel, hogy felette állunk, bár ő belegabalyodott az érzelmek hálójába, mi érzelmi síkon még mindig képes vagyunk külső szemlélőként tekinteni a kapcsolatra. Ezzel csak saját magunknak hazudunk, érzelmileg nem vagyunk őszinték még magunkhoz sem, bár meg kell hagyni erre védekezésképpen nem csak mi nők vagyunk képesek. Az örökös ki függ jobban a másiktól harc teljesen felemésztheti az elején igenis boldog és laza kapcsolatot.

A szerető elméleteket gyárt, amelyeket bár logikusnak tűnő, de elég silány érvekkel támasztják alá a viszony okát és az illető és saját viselkedését. Ez egyfajta hárítás, a szeretők sokszor esnek ebbe a hibába, számtalan esetben bizonygatják maguknak érzelmi függetlenségüket, amely a legtöbb esetben már réges-régen nem áll fenn. Egyik vagy mindkét szerető fél annyira bebeszélte magának érzelmi szabadságát, hogy elhiszi, bármit megtehet, bárhogy viselkedhet, úgyis eléri, amit szeretne. A férfiak általában el is érik, az érzelmek miatt. Hiszen a nő  hiába nem szerelmes szeretőjébe, szinte vakon vezethető, mert mi nők a legkisebb érzelmi kötelékbe is két kézzel kapaszkodunk, főleg ha barátunkkal rossz a viszonyunk vagy egyáltalán nem is létezik az a barát. A nőnek is van fegyvere, a testi vággyal ő is uralkodhat a férfin, de azt hiszem az érzelmi kötelék nagyobb sérüléseket tud okozni. Így történhet meg, hogy ami egy felhőtlen szeretői viszonynak indult kínokat, fájdalmat, szenvedést és szomorúságot okoz, de ezt csakis saját magunknak köszönhetjük, hiszen mi hagytuk, hogy megtegyék velünk, mi mentünk bele a játékba, nem más. Bármilyen idillinek is tűnik ez a ma népszerű lazább és kötöttségektől mentes párkapcsolati forma, vigyázzunk, mert - mint a tapasztalat mutatja - ebben is fellobbanhatnak az érzelmek - szerelem, szeretet, birtoklási vágy -, és könnyen megégethetjük magunkat.