Lélek

Függők vagyunk

2136

A szerelem az egekbe röpít, olyan érzelmeket  és motivációt ad az életben, amit semmilyen drog sem és olyan mély károkat is hagyhat bennünk, mint a már említett drogok. Akkor, amikor az élet már semmi másról nem szól, mint a másik emberről, megállapíthatjuk, hogy súroljuk a társfüggőség határát, azaz túlzottan kötődünk. A társfüggő ember érzéseit, akaratát és késztetéseit egy másik ember akarata és azzal való közös függő viszonya határozza meg. Ezt a pszichológia húsz éve ismeri kodependencia néven. Ez bizony nem szerelem, hanem beteges, görcsös és tehetetlen ragaszkodás.

A társfüggő ember 

A nárcisztikus ember totális ellentéte a társfüggő ember. A pszichológia szerint a beteges társfüggőséget családi modell alapján hordozzuk, az otthon látott viselkedésmintát követjük úgynevezett tanult tehetetlenségként vagy tanult önmeghiúsító tevékenységként. A társfüggőségben szenvedők nem is tudják, hogy azok, és azt sem, hogy problémáik valójában önmagukból fakadnak folyamatosan ( jellemzően azt érzik, hogy már megint velük történik a baj, bezzeg mások). Olyan sajátos állapotban élnek besüppedve, amihez érzelmileg, fizikailag és szociálisan is ragaszkodnak. Kezdetben egy tárgyhoz vagy személyhez kötődnek, majd beteges társfüggőségbe torkollhat akkor, ha az életüknek minden területét egy bizonyos emberi kapcsolat befolyásolja és irányítja. Ez valójában egy tanult viselkedés, melyet az önvédelemre fejlesztenek ki, és azon a hibás meggyőződésen alapul, hogy "velem" vannak bajok, míg a másik mindent tökéletesen csinál. Úgy látják, hogy csak akkor van joguk a szeretetre, szabadságra, boldogságra és egyéb jó dolgokra az életben, ha ehhez tehetségük van, és ha képesek mindig jót tenni. Olyan egészségtelen gondolkodást alakít ki a társfüggőség, melyben a boldogságot és fájdalmat aszerint élik meg, ahogy rajtuk kívül álló okok alakítják, azaz tehetetlenségben őrlődnek. Ezen összetett érzelmek miatt a társfüggők igyekeznek kontrollálni az életüket, hogy minimalizálják a fájdalmat az életükben, és növeljék lelki komfortérzetüket.

A kodepis jelek

Ha az élet nem szól másról, csak az aktuális partnerünkről, a hozzá kényszeresen kötődő megfelelési vágyunkról, ha képtelenek vagyunk bármi más mindennapi teendőt elvégezni akkor, ha nincs mellettünk, jó eséllyel társfüggők vagyunk. Ha a féltékenység és a baráti kör hiánya uralja kapcsolatunkat és partnerünk minden kérésére igent mondunk, tarthat szeretőket, lehet alkoholista vagy drogfüggő, egy a lényeg: semmi olyat nem tud tenni, amivel minket eltaszíthatná magától, kodependensek vagyunk.

Amitől kialakulhat

Családi és emberi kapcsolatok alakíthatják ki a kodepit a nem megfelelő kommunikációval és hozzáállással. Ha olyan kapcsolatokban vagyunk, amiben nem lehet a problémákról beszélni, könnyen elfojtásba csaphatnak át érzelmeink, pláne akkor, ha az érzéseinkről nem tudunk nyíltan beszélni, és nem tudjuk ezeket kimutatni sem. Kialakulhat akkor is, ha túlzottan felelősséget érzünk azok iránt, ahogy mások éreznek, és ha ésszerűtlenül azt táplálják belénk, hogy erősnek és tökéletesnek kell lennünk. Ha játszi könnyedséggel fogjuk fel az életet, az mások szemében bűnös lehet, és ez is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy társfüggőségben szenvedjünk. Gyakran el akarjuk kerülni a konfliktushelyzeteket, és ezt sokan helyeslik, miközben érdemes szembenézni velük, és vállalni mindazt, ami velük jár. Ezek a szabályok amiket felállítunk - vagy épp felállítanak nekünk az életünkben fontos szerepet betöltő emberek - azt erősítik meg bennünk, hogy szeretetet és elismerést csak feltételekkel kaphatunk, és velünk nincs rendben valami, ha a leírtakat máshogyan látjuk és tapasztaljuk meg. 

Egészséges vagy káros?

Mindannyian függünk embertársainktól, és addig, amíg a függés kölcsönös, addig a lélekre nem ártalmas, sőt létezik olyan kölcsönös függőség, amiben az egyik fél erősebb a másiknál, ám partnerére pozitívan, fejlesztően tud hatni. Akkor egészséges a társfüggés, hogyha a két fél ugyanannyira adja ki magát a másiknak és ugyanannyira szolgálják ki egymást és rendelik alá magukat a másiknak, ezért hasonló mértékben függnek egymástól. Az emberi kapcsolatok akkor egészségesek, ha az egymástól való kölcsönös és egyforma arányú függés jellemzi azokat. Fontos azonban látnunk, hogy ez csak akkor működik, ha bizonyos mértékig mindketten megtartják önállóságukat és senki nem rendeli magát a másik alá. Ez a fajta normális függőség alapja is az intimitásnak. Ehhez az kell, hogy mindkét félben legyen kellő őszinteség és bizalom a másik iránt.

Káros az, ha valaki a másik miatt feladja korábbi nézeteit, barátait, hobbijait, kell, hogy társkapcsolatban is mindenki képes legyen önálló életvezetésre. Sokszor később tudjuk meg partnerünk gyerekkori traumáit és nem árt tisztában lennünk azzal, mit tehetünk meg és mit nem, még ha elborul a fejünk, akkor is. A bántalmazott gyerekek később olyan felnőttekké válhatnak, akiket bántalmaznak vagy ők teszik ezt partnereikkel. A károsság akkor kezdődik, amikor egyik irányba billen a függőség és a másik ezt uralja. Nem csak a gyengébb lehet függő, sokszor az elnyomók saját önbizalomhiányukat és szeretethiányukat vetítik ki a másikra. A beteges társfüggő az, aki csak a másikhoz képest létezik, a másikkal való viszonya alapján értelmezi saját magát. Ők azok, akik mások szemében képtelenek kilépni valamiből, ami már az érthetetlenség szintjén áll a kívülállók számára. Gyerekes ragaszkodás ez, ezért is tartja ezt a pszichológia a nem érett, nem felnőtt viselkedés részének, hiszen a gyerek egyoldalúan függ a szüleitől és ez adja a biztonságot, szigorúan gyerekként.

Következményei

A társfüggőségi helyzetnek súlyos lelki következményei lehetnek. Gyakori a depresszió, a kiábrándultság, a kiégettség és boldogtalanság érzése, az önbizalom- és önértékelés hiánya, a bizonyítási- és megfelelési kényszer. A kiábrándultság, depresszió, kiégettség és boldogtalanság érzése, az önbizalom és önértékelés hiányához vezethet és erős bizonyítási és megfelelési kényszert alakíthat ki. Az erre hajlamos emberek gyakran lesznek szenvedélybetegek, hiszen személyiségüknél fogva hamar válnak rabjává a különböző drogoknak, alkoholnak, játéknak. A lelki bajok kihatnak később az életének más területeire és tönkretehetik a megélhetés, kapcsolatteremtés és családalapítás lehetőségeit is. A beteges társfüggőség komoly probléma és először is szembe kell nézni vele. 

Megoldás

A szembenézés a legnehezebb, legyen az bármilyen betegség. A felismerés után megláthatjuk, hogyan tette tönkre életünket a függőségünk, és az okok hol keresendőek. Érdemes szakmai segítséget kérni a továbbiakhoz, hiszen a beteges társfüggés is egyfajta szenvedélybetegség, amitől nagyon nehéz megszabadulni, hiszen a társfüggők drogként használnak egy embert és ez a viselkedés tanult tehetetlen viselkedés a pszichológia szerint.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
szept
11
scarlett írta:
nekem egy barátnőm társfüggő, nemsokára tölti a 30-at és életében most először maradt egyedül... nem vicces, a helyzetét kicsit sem irigylem, olyan mint a partra vetett hal. természetesen nem önszántából van egyedül, mert esetleg rájött, hogy eddigi kapcsolata pocsék volt és otthagyta az illetőt a saját lábára állva, hanem őt hagyták ott, és most eszeveszettül keresi tovább az "igazit" -vagy mondhatnám, akárkit, csak legyen valaki... ő az, akinek nemtudom, hogy lehetne segíteni, ő így van összerakva, így működik, a lelkérebeszélés csöppet sem használ, gondolom egy szakember, csak hát ugye oda is el kellene jutni.. :(
11:00
2
szept
11
babacska írta:
Elég sokáig azt gondoltam magamról, hogy enyhe társfüggőségben szenvedek. Szakítottunk. Szenvedtem, nem ment semmi sem úgy,mint előtte, úgy éreztem, hogy leszakítottak egy darabot belőlem, meg hogy nélküle semminek sincs értelme.
Aztán elmúlt pár hét, pár hónap és pont az ellenkezőjére fordult minden.
Azt éreztem, mint amikor sokáig a víz alatt vagy és először levegőt veszel fent.
Az én véleményem szerint mindenki képes a saját lábára állni. Ha meg nem, akkor nem is akarja olyan nagyon.
12:26
3
szept
11
SanAtilano írta:
És itt jön ez a közhely, hogy "az idő megoldja". Az idő az, ami állandó, folyamatos, és mégis relatív.
14:17
4
szept
11
Bettus22 írta:
Az ember társas lény, teljesen normális, hogy kötődni akar másokhoz, és vágyik rá, hogy hozzá is kötődjön valaki. Ez egészen addig rendben is van, amíg meg nem fojtja a másikat a szeretével.
És ezekkel az emberekkel egy dolgot lehet csinálni, akkor is, ha nehezünkre esik: Szeretni!Éreztetni vele, hogy valakinek fontos.
Nem vagyok pszichológus, de szerintem a társfüggők probélmája sokkal mélyebben gyökerezik. Lehet, hogy gyermekkorukban nem kaptak elég szeretetet, és most a párkapcsolataikban ezt szeretnék "bepótolni"
15:15
5
szept
11
trillarom írta:
Velem pont az ellenkezője van most. Nem vágyom komoly kapcsolatra, csak flörtökre. Jól érzem magam így. Nem szeretnék máshoz igazodni, lemondani kedvelt mindennapi programjaimról, hobbijaimról, a barátnős, sírva nevetős estékről (amikből mostanság szinte mindennapra jut). Gondolom ez most egy pillanatnyi állapot és ha beüt a nagy szerelem máshogy fogom látni a dolgokat. De mi van, ha mégsem? Nekem ez a titkos félelmem, hogy nem fogok tudni senkihez sem komolyan kötődni.
19:30
6
szept
11
darksecret írta:
Hát most, hogy így elolvastam a cikket megijedtem egy pillanatra, hogy én is társfüggő lennék, de rájöttem, hogy csak szerelmes vagyok :D
Amíg az ember szerelmes szerintem soxor érzi, hogy nem tudna élni a másik nélkül, de amint hoppon maradunk kiderül, hogy egyedül is képesek vagyunk létezni... de hát ketten könnyebb
20:19
7
szept
11
BJosh írta:
Na ez az ami én SOHA TÖBBÉ nem akarok lenni...Kétszer voltam, rohadtul megbántam. Rájöttem, hogy az égvilágon SENKI, aki valaha is a párodnak vallja magát, NEM érdemli meg h magadnál többet foglalkozz vele...
22:11
8
szept
11
babacska válaszadarksecret írására:
...mert az ember társas lény. És ezen nem fog változtatni semmi sem.
22:30
9
szept
11
törölt írta:
Ja, már értem az összefüggéseket!

Aki konzervatív felfogású, aki szeretettel és törődéssel RAGASZKODIK a párjához (ez nem egyenlő azzal, hogy megfojtja a "szeretetével"), aki rögtön az első konfliktusnál nem dobja el, mint egy elhasznált papírzsebkendőt, az már kapásból beteg, "társfüggő"! Mert nem _eléggé_ individualista, én-központú, önelégült...

Darwin-díjas írás ez is!
22:37
10
szept
11
benjike írta:
hm. nem olyan kellemes a felismerés, amikor felismered magad az elédtartott tükörben... dehát eddig már eljutottam pár éve is, egy dilidoki segítségével(akihez igazából csak azér mentem, h másnak kérjek segítséget, ugye, okoska- végül pedig azt mondta, szerinte inkább nekem kéne egy kissé rendet tenni a fejemben) tehát a tükörbe már belemertem nézni, pontosan ugyanezt láttam, cseppet sem volt szívderítő. tovább azonban még mindig nem jutottam.

nem önelégült vágynék én lenni, csak egy csepp önbizalom, az néha jól jönne. mert mikor mindent egy lapra teszünk fel, és ha a kártyavár szépen összeomlik, az bizony elég kesere tud lenni...dehát kit érdekel, újra és újra felépítjük ugyanazt, mikor pontosan tudjuk, h semmi értelme, főleg ha csak az egyik fél építgeti. a másik meg esetleg tűri.
23:33
11
szept
12
zsofi válaszatörölt írására:
a társfüggőség nem ezt jelenti amit írsz. a társfüggő képtelen egyedül lenni. ne legyél már rosszindulatú. olvasd el újra. :)
10:23
12
szept
12
fannesz válaszatrillarom írására:
Szerintem nem kell félned, ahogy írod ez egy pillanatnyi állapot és egy csapásra megváltozol ha eljön az a bizonyos nagy Ő. Láttam már ilyet, meg át is éltem.. :) Élvezd ki ezt a korszakot, de ne aggódj, ami utána jön az legalább olyan jó, de inkább sokkal-sokkal jobb :))

És igen, a társfüggőség teljesen más mint a szerelem, ott nem is a partner személye a lényeg, csak hogy legyen valaki. Szar lehet..
11:01
13
szept
12
donci írta:
sogornöm, 34éves tàrsfüggö.a pàrjàtol függ, aki azt csinàl vele amit akar. màr teljesen àtvette a fiu gondolkodàsàt,életvitelét,söt szlengjét is. 8éve megy a cirkusz, màr vagy 186szor szakitottak, 5ször összeköltöztek, majd megint külön.màr senki sem veszi öket komolyan. szerintem ez nagyon szomoru, hogy egy körömhegynyi önbizalom sincs benne.
egyszerüen szànalmas.
11:28
14
szept
12
Bettus22 válaszatörölt írására:
Egy szóval nem mondtam, hogyha ragaszkodsz a párodhoz, akkor máris társfüggő vagy.
15:19
15
szept
14
kicsicsibe írta:
Ezen most én is elgondolkodtam. Kicsit lehet, hogy én is társfüggő vok. Kb. 1 hete tudtam meg, hogy megcsalt a párom. 100x letagadta amikor rákérdeztem! Így hát megkérdeztem a másik illetékest aki elmondta hogy hogy is volt. Persze megbocsájtottam...mert majd biztos megváltozik és nem csinál többet ilyet! De ugye van az a mondás, hogy aki 1x megteszi az többX is megfogja. Én meg csak bízok és bízok...
12:24
16
szept
15
urvaritimi válaszakicsicsibe írására:
amíg mindketten azt érzitek, hogy dolgotok van egymással és jó összebújva felkelni és lefeküdni, addig ne foglalkozz ezzel. ha ezt meg tudjátok tartani, nem fog megcsalni és amúgy meg lehet ám tökösnek is lenni, kérd meg, hogy vonjon bele a szexbe és csináljátok együtt, olyan szabályokkal, ami mindenkinek jó. ha fontos neked és azt érzed, hogy a lelked kisimul.
11:15
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés