Lélek

Szerelmünk kritikája

2113

Azon elmélkedtünk a minap, hogy mi mindennek kell megfelelni ahhoz, hogy a külvilág tökéletesnek lássa a kapcsolatunkat, aktuális szerelmünkkel. Lehet nagy szavakat puffogtatni, hogy nem kell senkinek megfelelni, de azért mindenkiben ott a vágy, hogy jó lenne, ha a környezetünk is látná, milyen boldogok vagyunk, és ezt joggal tesszük, mert nekünk tökéletes. Elgondolkoztunk, vajon mi van a megfeleléskényszer mögött, és arra jutottunk, nem más, mint egy társadalmilag elfogadott ideális kép, amiben a párok szerelmesek mindig, teljes harmóniában élik mindennapjaikat, nagyokat beszélgetnek és játszanak, és tökéletes szeretők egymás számára. De mi van, ha a mi boldog párkapcsolatunk ezen kritériumoknak nem felel meg?

Szex

Itt van mindjárt a legdurvább téma. Nem is értem, kinek mi köze van ehhez, de a baráti beszélgetések során bizony felmerül a szex kérdése. Milyen? Hányszor? Milyen hosszan? Típusa? Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen a csapból is az folyik, hogy hogyan csináljuk tökéletesen a szexet, hogyan hódítsuk meg a párunkat napról napra, és milyen nagyon szar, ha nincs mindennap szex. Holott közel sem kellene ekkora feneket keríteni ennek a témának. Mert mi van akkor ha egy este a napi stresszt nem szexszel vezetjük le, hanem egy kis összebújással, simogatással, viccelődős, huncut összeölelkezéssel? Semmi, tök jó, nem? És mi van akkor, ha az esti szex helyett valami agymosó amerikai krimit nézünk, két zacsi pattogatott kukoricával? Semmi, legfeljebb reggel rámászunk a párunkra, vagy nem, mert rohanunk. Szóval a szex hektikus dolog. Nagyon sok mindennek kell klappolnia, hogy összejöjjön jól, és ne valami maszatolás legyen, csak azért, hogy elmondhassunk: "Ma is szexeltünk!" Sajnos, ha nem így történik - mármint nem szexelünk gyakran frenetikusat -, könnyen ránk sütik az ismerősök, hogy bizony ez nem teljes értékű kapcsolat, valami gubanc lehet, sőt lehet, hogy nem illetek össze szexuálisan! Pedig de. Épp nagyon is összeillünk, és lehet, hogy a szex tényleg nem az elsődleges az életünkben, hanem egy kapcsolatot kísérő csoda.

Mély interjú

Az van, hogy bizony nem minden szerelmi kapcsolat a legmélyebb barátság. Nem mindig értünk egyet, sőt előfordulhat, hogy nem tudunk mindketten egyformán alámerülni egy-egy téma kapcsán. Miről is beszélek? Arról, hogy lehet, hogy soha nem tudunk olyan mélyenszántó beszélgetésekbe belemenni, mint mondjuk a legjobb barátunkkal vagy egy olyan emberrel, akivel épp azonos hullámhosszon, hangulatban, esetleg élethelyzetben vagyunk. Mi van, ha még sose beszélgettünk hajnalig? Semmi. Vannak közös tervek, célok, megvalósítások folyamatban, mindent megbeszélünk, amit kell, de lehet, hogy a nehéz gyerekkoromat könnyebben meg tudom beszélni egy hasonló cipőben járóval, aki lehet, hogy nem a csávóm, de még csak nem is a legjobb barátom, csak egy lelki társ. Van, aki erre azt mondja, hogy nem teljes értékű a kapcsolatunk, mert a legjobb barátunknak és a legmélyebb társnak kell lennie a párunknak. De miért? Miért kell a nyomoromat mindenképpen megbeszélni vele? Lehet, hogy egy érzelmileg távolabb levő lény sokkal inkább objektíven tud szemlélni bármilyen problémát vagy agymenést, mint a nagy ő.

Korkülönbség

Ez kicsit más téma, mint az előző kettő, viszont nagyon sokszor bele lehet futni olyan párokba, akiknél a korkülönbség gondot okoz. Persze nem nekik okoz gondot, hanem a kívülállóknak. A barátnőm harminc éves, a párja huszonnégy. Mivel a srác a fiatalabb, sokan hitetlenkedve néztek erre a szerelemre, főleg, amikor a csaj a kapcsolat harmadik hónapjában teherbe esett. Igazi szerelemgyerek fogant, akit mindketten óriási izgalommal vártak. Persze a kívülállók rengeteg rosszalló pillantással szemlélték ezt a kapcsolatot, de nagyon úgy tűnik, így évek múlásával is, hogy megállja a helyét ez a két ember a családjukban és a szerelmükben. Természetesen a környezetük néhány tagjában még mindig sok a kétség, sokszor megkapják - külön-külön természetesen -, hogy majd meglátjuk mi lesz tíz év múlva, amikor a srác lecseréli a nőt egy tízessel fiatalabbra, mert ugye amikor ő negyven lesz a pali még csak harmincöt. Miért nem akarják látni, hogy ez kettőjüknek - hoppá, most már hármójuknak-, ez egy működő és számukra teljes kapcsolat?

Konklúzió

Akárhány példát, kapcsolatot is nézek, mindig van valami, ami miatt nem tökéletes kívülről egy kapcsolat. Legyen az kor-, vagy társadalmi különbség, bármi. Az emberek irigységből, vagy túlzott pesszimizmusból azt akarják látni, hogy mi a hiba. Vajon ez miért van így? Miért nem lehet örülni a másik ember boldogságának? Miért nem lehet rábízni az érzést, hogy igenis az a kapcsolat, amelyben van, az neki most így tökéletes. Miért kell esetleges konfliktusforrásokat fakasztani? Mi közünk egyáltalán a mások életéhez? Semmi. Talán azért szólnak bele mert elmondjuk búnkat, bánatunkat ennek-annak, és ők nyilván segíteni akarnak, erre azt mondják, hogy akkor tessék kilépni a kapcsolatból. Igen ám, de miért? Hiszen a problémák, azoknak a megoldása megerősíti a kapcsolatainkat, és bizony lehet, hogy még az olyan bicskanyitogató balesetek, minthogy félrement a csávóm/csajom, is megoldhatóak, amennyiben a kapcsolat ér annyit. Mert nekünk tökéletes. Most. Ez.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások