Lélek

A szakítás rossz, értem?

2122

Mindegy mikor és miért, eljön az a pont, amikor két ember szerelme válságba kerül, és el kell válniuk egymástól. Nem hallottam még olyan szakításról, ami nem fájt volna valakinek, de aki jobban szeret, az szenved jobban, ez alap. Szörnyű dolog, ha azt halljuk menjünk el, és az is szörnyű, ha mi kérünk meg valakit arra, hogy távozzon az életünkből. Az összes eset közül a legrosszabb az, hogyha közösen megállapodunk az elválásban, tény, hogy részünk lehet akár egy Woody Allen filmjelenetben is, de többnyire szerelmesek vagyunk egymásba, és többnyire mindenkinek fáj mindaz, amit átélünk. A cuccokat be kell pakolni, a könnyeket és a hisztit félre kell tenni, és meg kell tenni azt a lépést, hogy kimegyünk az ajtón. Olyan egyszerű pedig, lenyomod a kilincset, meghúzod és kilépsz, mintha csak a boltba szaladnál le, és nehéz leküzdeni a gondolatot, hogy talán utoljára fogtuk meg úgy azt az ajtót.

Kínzó beszélgetés

Ha már eljutottunk abba az állapotba, hogy remegő térdekkel érezzük a vesztünket és a másikkal való közös izé elvesztését, akkor életünk egyik legkellemetlenebb beszélgetésén kell átesnünk. A beszélgetés során olyan tények és elhallgatott dolgok is felmerülhetnek, amitől szó szerint a falnak megyünk és nem ritka az sem, ha érzelmi indulatainkat agresszióval vezetjük le. Ezek azok a pofonok, amik aztán képzeletben folyamatosan elcsattannak újra és újra, és amik fájdalmunkat és megbántottságunkat tükrözik. A mobiltelefonok, az ablakok, a tányérok és a poharak is hamar a földre kerülhetnek, de vannak olyan csajok, akik képesek jövendőbeli exük kocsiját is megrongálni, csakhogy dühüket megéljék. Hogy van-e ezeknek értelme? Nincs, csak a pillanat töredékében esnek jól, aztán ugyanúgy ott a probléma, amit meg kell oldani.

Megszakítsunk minden kapcsolatot?

Az is egy módja a felejtésnek, ha megszakítunk minden kapcsolatot a másikkal, töröljük a számát a telefonból, letiltjuk a csetekről, nehogy véletlenül részegen olyan üzenetet írjunk, amit később nagyon megbánnánk. Olykor még csak részegnek sem kell lennünk a később szégyellt üzenetek miatt. Olyan is lehetséges, hogy a két fél megállapodik abban, hogy nem keresik egymást, időt adnak egymásnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az, amikor mindenki arra vár, hogy a másik írjon, és hiába állapodtak meg abban, hogy nem teszik, valahogy mégis az lesz úrrá rajtuk, hogy a másik már nem szereti, és nem is érdeklődik utána. Ezt és a teljesen felesleges játszmákat kerülve érdemes hagyni, hadd élje meg mindenki úgy a szakítást, ahogy neki jó. Ha néha sms formájában böfögi ki magából valaki a fájdalmakat, akkor úgy, ha pedig találkozni akar, és még egy esélyt kér, akkor pedig úgy. Emberek vagyunk, tévedhetünk, sőt mindenki a maga tévedéseiért és hibáiért felel. Ha becsúszik még szex is, akkor azt is meg kell élni, nem lehet ezért senkit hibáztatni.

Ami a barát dolga

A barátok segítse jól jöhet a krízishelyzetben, de vigyázzunk a kommunikációra, hiszen a pusztán baráti féltésből elejtett ítéletek és tézisek később rosszul is elsüthetnek, hisz ha mégsem azt tesszük, amit ők mondanak vagy elvárnak, könnyen becsapva érezhetik magukat a hazugságok miatt. A barátnak nem az a dolga, hogy ítélkezzen, sőt, ő az, akire minden hibánk ellenére számítani lehet.

Hagyjunk nyitott kapukat?

A szakítás gondolata nem mindig egyenlő a szakítási szándékkal, gyakran katalizátor a kapcsolat átalakítására, az új egyensúlyra és a harmónia kialakítására vonatkozó igényünket is jelezheti. Tény, hogyha megtörtént a szakítás, akkor a kapcsolat lezárásával nyithatunk magunknak új kapukat később, így fontos, hogy megéljük a szakítást is úgy, ahogyan érezzük. Erre nincs recept. Ha úgy váltunk el, hogy a szerelem mindenkiben élt, jó eséllyel pályázhatunk még egy utolsó időszakra, vagy arra, hogy érzelmeinket elengedjük és felkészüljünk a továbblépésre. A lényeg, hogy éljük meg és a mostnak éljünk, hiszen ha úgy kell lennie, úgyis együtt maradunk, de ha nincs dolgunk együtt, akkor be kell látnunk, az életünknek más mederben kell együtt tovább folynia. A kapcsolatból megmaradt tisztelet és szeretet tovább is tud még élni a szerelemnél és akad olyan is, akinek a legjobb barátja egy exe, aki mindig ott van, ha kell.

Magunkat építsük?

Mindenféle okos magazin tíz vagy öt lépésben szakszerűen leírja, mit kell tennünk szakításkor. Azonnal keressünk valakit ágyasnak, majd fodrászkodjunk, fogyjuk le a szerelemben felszedett kilókat, és lépjünk túl az exen. Volt olyan pszichológus, aki szerint a maszturbálás és a blogírás segíthet a továbblépésben. Valójában csak az segíthet, amit mi magunk érzünk belül. Ha ezek mély beszélgetések és berúgások a barátokkal, akkor azok, ha egyéjszakák, akkor azt éljük meg, és ha teljes testi-lelki renoválásban találjuk meg a lelkünk megnyugvását, akkor tegyük azt. Ha nagyon magányosak vagyunk, a masszázs simogatása segíthet átvészelni az egyedüllét borzalmait, hiszen babakorunktól kezdve lelki szükségletünk a simogatás.

Személyes szög

Iparkodtam ezt tényszerűen megírni, de ma reggel a szerkesztőségbe kibőgött szemekkel érkeztem, és a főszerkesztő asszonyság kérésére kiírtam magamból, de valahogy mégsem. Az én sztorim talán levehető már az oldalról, de megírom, hátha van akinek ez segíthet vagy épp átgondolja, mit ne tegyen meg a közeljövőben. Találkoztam valakivel, aki gyomorból mozgatott meg, olyan igazán filmszerűen. Mivel menekültem akkoriban minden ilyesmi elől, jó pár társasági beszélgetés után ébredtem csak rá, hogy ő az, aki kell. Beleugrottunk valamibe, ami akkor úgy indult, hogy volt egy exe, akivel nem fejezte be a kapcsolatát rendesen. Alakultunk ahogyan, és én emiatt soha nem bíztam benne úgy, ahogyan kellett volna. Beszélgetéseinkben rendre feljött az exe, a vele való esetleges viszonya, de ő mindent tagadott, igyekezett eltitkolni, majd egy véletlen talákozás során pár hónap múlva rájuk bukkantam egy kávézóban. Ez teljesen betette a kaput arra, hogy soha többé ne bízzak meg benne, de maradtam, hiszen szerettem.

Később csönd volt, olykor találkoztak, ennyit tudtam, majd pár hónapja furcsán viselkedett, feszült volt és az egész kisugárzott a kapcsolatunkra. Állandóan szakítottunk, de közben meg nem. Aztán borult a bili, elmondta, hogy akkor már jóideje bosszúból flörtölget az exével (ekkor mi már féléve együtt éltünk), de ez semmit nem jelent neki, engem szeret. Nagy kiborulás után maradtam, egészen a múlt hétig, amikor egy ottfelejtett telefon egy rossz álommal párosult, és jött az inger, hogy bele kell néznem. És találtam üzeneteket, de nem gyakorlott sms kukkolóként a bejövőket néztem, így semmi bizonyítékom nem volt, csak a szava, ami kissé volt hihető a történtek miatt. Tegnap éjjel kiderült, hogy télen viszonyuk volt, amit egész tavasszal próbált megszakítani, de az illető folyton visszajött. Elköltözöm. Most itt tartunk. Mindketten szerelmesek vagyunk egymásba, mégis itt ez a dolog bennem. Szomorú vagyok. És üres. És társfüggő. Így leírva látható, mindenki hibázott.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások