Mi ez?

Mi ez? Emese, üzi, susmus

1978

Sziget alatt mindig smsek hadait váltjuk a cimborákkal, hogy stratégiailag a legjobb helyen kocsmázzunk/bulizzunk/kajáljunk. Most vigyorogva nézegetem őket vissza, mert remekül követhető, miket csináltunk épp:
„hummusz most? Éhen veszek!“
„Ska. Loud.“
„wan2oldalthatsobejarat“
„rem elött egy pálinka a szeparéba?“
„pizzaszelet: mirelit, rágós hús, ratyi szúsz. Ne vegyél!“
„Megvagytok, megyünk Dankójánosra.“
„nézz az égre, fogy a hold!!!!“

Néha eszembe jut, voltak idők nem is olyan régen, amikor még fogalmunk sem volt arról, hogy a telefonunkkal nem csak beszélni lehet. Az sms a short message service rövidítése, avagy rövid üzenet-szolgáltatás, bár a magyarban a ‚rövid szöveges üzenet‘ fordítás terjedt el inkább. Gondoltad volna, hogy már 1985 óta létezik az sms? Többféle kódolású van belőle, a leggyakoribb felénk a 7 bites, amivel 160 karaktert továbbíthatunk, míg a japánok, koreaiak, kínaiak, arabok, vagy épp az oroszok a 16 bites Unicode kódolás miatt be kell hogy érjék 70 karakterrel smsenként. Kellett nekik az a sok fura betű!

Mikiegér visszavág

Emlékszem, volt egy pillanat a mobil időszámításban, amikor már épp nem hívtuk bunkofonnak, és még épp nem jöttek be a színes kijelzős mobilok, amikor beütött a szmájli-láz. Aki már akkor is buzgón csetelt, az előnyben volt, de a szülők csak fogták a fejüket, hogy mi az a kettőspontcé? Meg is született a piaci rés, majd a résre a válasz: megjelentek ilyen vérciki kis füzetkék kb.150 forintért, amiben az alapmosolyokon és zokogó pontpontvesszőkön kívül rengeteg soha fel nem használható ötlet volt, három még mindig beugrik, egyszerűen beleégett az agyamba:
-+:o( sátánista
=`:o) punk
8:o) mikiegér

Nakösz. És ilyeneket küldözgetett mindenki, hívtuk susmusnak meg sömösnek, fel lehetett iratkozni sms-hírküldőkre, horoszkópokra és ki tudja még milyen emelt díjas hülyeségekre. Sms-t küld(t)ünk névnapra, sms-t karácsonyra. Egyetlen mozdulattal, a csoportos üzenetküldésre nyomva elintéződött 25 ember ‚személyre szabott‘ újévi jókívánsága is, sőt voltak külön teletext oldalak (emlékszel még a teletexre?) ahol ilyen ‚jópofa‘ üzeneteket lehetett szerezni. Meg romantikusokat is, naná.

A veszélyes sms

Egyszerűen gyűlölök smst írni, na de olvasni! Imádom, amikor felvillan a kis piros boríték, mert az azt jelenti, valaki épp gondol rám – és jó esetben nem a bankom, vagy a főnököm. Az sms átírta az életünket: létrejött az első hiányzol-sms, a szülinapi üzenet-áradat, a hirtelen felbukkanó régi ismerősös sms, flörtölős sms…és ott van ugye a sötét oldal, a szakítós sms, a részegen exnek elküldött még mindig szeretlek sms-ek, a tévedésből rossz számra elküldött anyázós sms, illetve a mások telefonjáról megírt sms-ek. Apropó, ezzel érdemes vigyázni, hallottunk olyan újságíróról, aki úgy vesztette el az állását, hogy szilveszterkor egy vicces haverja sms-ben írta meg a főszerkesztőjének, hogy szar az újság. Még aznap éjjel kirúgták. 

Mit írsz? Regényt?

Japánban pár éve (hol máshol?) sms-regényeket kezdtek el kiadni, a fejezetek 1-1 sms hosszúságúak, hogy meg ne feküdjék az olvasó gyomrát. A műfaj kedvelői szerint fiatalos, kreatív és nagyon modern módja ez az önkifejezésnek – az egyik alapmű, a Koizora ugyan nyomtatásban is megjelent, a print változat piacra kerülése előtt már 25 millióan olvasták az sms-változatot. Az sms-regények persze nagyon távol állnak a hagyományos értelemben vett szépirodalomtól: hosszú leíró részek és cizellált jellemábrázolás helyett emoticonok, …-ok (ez utóbbi például a szereplő tanakodását, tanácstalanságát, vagy elmélyült gondolkodását hivatott jelképezni szövegkörnyezettől függően) és pörgő párbeszédek vették át a főszerepet. 

És te? Szívesen írsz sms-t, vagy inkább olvasod? Beégtél már rossz helyre küldött üzenettel? Szaftos sztorikat akarunk!


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások