Divat

Libabőr

2004

Vannak pillanatok még egy olyan ember életében is, aki nem kezdi minden napját a Nemzeti Sporttal, mikor beleborzong egy sportközvetítésbe, egy mozdulatba, egy lassításba, egy himnuszba. Emlékszem, mikor négy éve megérkeztünk Isztanbulba, hogy körbejárjuk az országot, a hostel aljában levő sörözőbe leroskadva épp az olimpia megnyitóját nézhettük végig tucatnyi ország fiataljaival karöltve. Ott mindenkinek könny csillogott a szemében, valami furcsa bizsergést ad, ha nemzeted sportolói épp téged is képviselnek valahol, miközben higgadtabb pillanataidban egyáltalán nem érzel ilyen emelkedett gondolatokat az egésszel kapcsolatban. Sőt. 

Ha azonban mégis elkap a lendület, ha épp valamitől átérzed, mert ott vagy, mert beszippant, mert szurkolsz vagy mert egyszerűen tiszteled az izmok teljesítményét és az akaraterőt, akkor katarzisod is lehet akár, valami megfoghatatlan furcsa érzés, valami olyasmi, mint a Nike új reklámja.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások