Közösség

A graffitis Keith Haring

1946

Társadalmi aktivizmusáért és munkájáért az igazi New York rajongók imádják. A nyolcvanas években graffitijeivel a város hangulatát, libidóját és valódiságát tükrözte, miközben az utca művészeként nem mindenkinek volt kedvence. 

Korán érdeklődött a rajzolás iránt, így pályája egyenes volt, művészeti iskolát végzett majd mint a mesében, elindult, hogy meghódítsa a világot, azaz rajongókat szerezzen műveinek. A popkultúra akkoriban burjánzott, ő pedig New Yorkban bekerült abba az underground világba, ahol megmutathatta tehetségét. Egy éjszakai klubban fogott egy olcsó papírtekercset és ott a helyszínen telerajzolta. Ezen többek közt hurkás kezű Popeye és maszturbáló egérke is rajta volt, melyek később híresek lettek. Tehetségére felfigyeltek, ő pedig nem érte be a klubbal, egész New York kellett neki. Metró aluljárókban kezdte, ahol megismerte a föld alatti graffitiseket, kiknek később vezéralakjukká vált. Fehér krétával rajzolt, gyakran társadalmi üzeneteket hagyott, például olyat, hogy a pápát emberrablók megölték. Elkötelezett volt a rajzolás iránt, pár nap alatt több mint negyven falfirkát termelt a föld alatt. Névtelennek és azonosíthatatlannak kellett maradnia, hogy ne kapják el, ám többször is leleplezték és sokadszori lebukásakor inkább teret adtak műveinek egy kiállításon. Sztár lett, Andy Warhol lett a barátja és mentora egyben, eljutott a Velencei Biennáléra, sőt Párizsban és a berlini falon is otthagyta nyomát.

Ő az, aki a Times Squaren egy húszpercenként mozgó reklámfelületet telerajzolt, az építkezések miatt letakart házakat kipingálta és innen odáig jutott, hogy 86-ban már játékokat, pólókat és egyéb ajándéktárgyakat díszített. Kifejezte a háború, szerelem, szex, születés és halál egyetemes fogalmát, nem kisebb műveszekkel dolgozott együtt, mint Madonna, Grace Jones, Andy Warhol és Yoko Ono. Életének az AIDS hamar véget vetett, harmincegy évesen elhunyt. Utolsó interjújában úgy fogalmazott, hogy kezdettől fogva olyan vírus akart lenni, mely képes megfertőzni a művészet túlintegrált, üresen kongó rendszerét.

Sajátos vizuális nyelvet hozott létre, ő egyszemélyben testesíti meg a nyolcvanas évek utcai kultúráját. Mindezt megnézheted magad is a Ludwig Múzeumban november 15-ig.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások