Étel+Ital

Robotizálódunk

1934

Emlékszem még arra, amikor ritkaság számba ment a villanytűzhely. Nyolcvanas évek, frissen összelegózott panellakások, ékei voltak, pici, praktikus és ronda szerkezetek. Ma már kerámia lapos főzőfelületünk van, légkeveréses sütővel, és persze, hogy beépíthető. Aztán ugyanezen évtized végére, néhány barátunknál már mikrohullámú sütő is lett, meg kenyérvágó. WOW! Emlékszem mi az első mikrót, egy büfétől vettük meg, ők már kiszuperálták volna, de még tök jó állapotban volt, csak ipari munkára nem volt alkalmas. Nagy volt, zajos és ronda. Ész nélkül használtuk, mindenre. Még tésztát is főzött benne anyám, meg zöldségeket, amik annyira furák lettek, hogy gyorsan le is szoktunk róla. Ebben az időben vagy talán kicsit hamarabb ismerkedtünk meg az NDK turmixgéppel, a levehető ajtajúval. Volt tésztagyúró spirálja, kávédaráló része és a habverők, ugye. Imádtam keverni vele. Be sem volt dugva, de én rohantam vele körbe-körbe, mint valami fegyverrel - nagyanyám készen volt. Persze praktikus is ezen kívül, a kávét elég nehéz daráló nélkül megdarálni, amúgy meg jó kemény habot is ezzel célszerű csinálni. Ugyanígy kell a hűtő, a tűzhely, ami elektromos, de mégis mi szükség van morzsaporszívóra? És aszalógépre? Ha már annyira szeretnék aszalt szilvát csinálni, hát kiterítem a napon és megvárom, míg elfonnyad. Oké, ezt a városban nehéz megcsinálni, de tényleg sokan csinálnak aszalt gyümölcsöt. Azt hiszem a pára- és szagelszívót a kis, városi lakások miatt találták ki. A nagy lakásban lehet kereszthuzatot csinálni, és a konyhán van ablak, a régi bérházakban meg ott a szellőzőakna. Oké, télen kicsit hűvös, meg jobb, ha nem terjeng a pöriszag az egész pecóban, de tudjátok mennyi energia szökik el a kéményen át? Rengeteg.

Aztán ott vannak az általam tényleg tök feleslegesnek, energia- és nyersanyagzabálónak ítélt gépek: mosogatógép, kenyérszeletelő, fritőz. Nézzük sorban. A mosogatógép azon kívül, hogy órákon keresztül eszi az áramot, sok vizet és vegyszert elhasznál (hagyományosan is lehet víztakarékosan mosogatni), s még rossz munkát is végez. Szóval nincs olyan, hogy nem kell előmosogatni, legalább egy öblítés erejéig, ráadásul fogyasztásra kényszerít, hisz meg kell venned a mosogatószert, az öblítőt, a vízkőoldót, ráadásul egy nagy darab elektromos hulladék lesz az egész pár év múlva.

A fritőz felháborító szerkezet! Rengeteg olajat kell beleönteni, nagyon sokára sül meg benne az étel és irtó büdös, nagy és nehéz tisztínai. Nem kell fritőz! A kenyérszeletelő-gép a non plusz ultrája, a háztartásoknak! Minek? Kevesebb erőt kell kifejteni karból? Vagy mi? Ráadásul, ha megszalad, baromi könnyen – sokkal könnyebben – nyisszantja le az ujjunkat, mint a klasszikus, fanyelű, hosszú, recés pengéjű kés. A kenyérről jut eszembe! A kenyérsütő az egyetlen, kicsit luxusként tekintett ketyere, amit imádok. Karácsonyra kaptam egyet, na azóta nem vettem boltban kenyeret! Olyat sütök, amilyet megkívánok és tésztát is gyúrhatok vele, sőt még lekvárt is főzhetnék, persze nem teszem, ahhoz még fiatal vagyok – igen, szerintem a lekvárfőzéshez, legalább negyvennek kell lenni. A helyzet, hogy minden mechanikus munkát, megpróbálnak megkönnyíteni, a munkavégzés idejét lerövidíteni, és könnyebbé tenni az életünket. A kávét már nem seherezádéban vagy kotyogóban főzzük, hanem presszógépben, a kezünket nem törölközőbe törüljük, hanem szárítjuk, a mérlegnek nincs már nyelve, csak digitális kijelzője, a melegszendvics sem a sütőben, hanem csak erre a célra alkalmas melegszendvics sütőben készül, a lágy tojás nem vízben  hanem tojásfőzőben, a zöldség párolóban párolódik, és sorolhatnám tényleg ezerszám, a felesleges elektromos cikkeinket, amelyek - csak a konyhában - körülvesznek.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások