Lélek

Időnk urai

1920

Elegáns, finoman erezett bőr Montblanc, klasszikus fekete Moleskin, különleges textúrájú Paperblancs, vagy hétköznapi Postit-ekkel és cetlikkel teletömött elnyűhetetlen? Vagy inkább iCal vagy Outlook? Mindenki ízlése, grafofíliája és high-tec függősége szerint válogathat az elektronikus vagy papír alapú határidőnaplók arzenáljából. A rendszeres határidőnapló vezetés első lépésünk a komoly, felelősségteljes élet felé? Regiszterek, emlékeztetők és az a sok éves tapasztalat, amit időfelhasználási szokásainkról és preferenciáinkról felhalmoztunk vajon elégséges-e ahhoz, hogy mi magunk legyünk időnk urai és eredményesnek érezzük időkezelésünket? Sokszor úgy tűnik, hogy nem, még a legmagabiztosabbakkal is előfordul, hogy időzavarba kerülnek, minden erőfeszítésük és korábbi hibáik ellenére is ugyanazokba a csapdákba csúsznak bele… Ha összecsapnak a hullámok a fejünk felett, ha úgy érezzük, hogy már a legfontosabbnak tartott kapcsolataink ápolására, feltöltődésre sem tudunk időt találni, elkezdjük keresni az okokat, és általában hajlamosabbak vagyunk külső akadályozó tényezőket észrevenni. Ritka az, hogy belső korlátok nem játszanak szerepet az elégtelennek megélt időkihasználásban. Hasznos lehet tehát, hogyha időfelfogásunkat az idő felhasználásával és értékével kapcsolatos vélekedéseinket meghatározó kulturális és személyiségbeli sajátosságokat górcső alá vesszük.  

Időkultúra

Kultúránkban az időre mint erőforrásra, pénzben definiálható értékre tekintünk, amelynek hatékony felhasználása az egyéni boldogulás kulcsa lehet. Kiindulópont, hogy az egyén szabadon dönthet időbeosztásáról, ideje felett maga rendelkezik, így a megfelelő időkihasználást az egyén felelősségének tekintik. A szabadság és felelősség a munka és a szabadidő felhasználásában egyaránt megjelenik, gazdagodást mindkét forrásból várhatunk, jól jövedelmező foglalkozás biztos egzisztenciát jelent, anyagi javak, presztízs objektek birtoklását biztosítja, a tartalmas feltöltődés, önképzés a személyiséget teszi sokrétűvé, színessé, összességében fejleszti azt. Tehát az időfelhasználás módja a személyiség önaktualizációjának mércéje is lehet egyben.

A kultúrközi pszichológiai kutatások alapján az időhöz való viszonyulás tekintetében többféle alapvető eltérést azonosítottak. Megkülönböztethetünk az emberi tevékenység szempontjából „tenni” és „lenni” kultúrákat. A nyugati, tenni kultúrákban az embereket a teljesítményükön keresztül határozzák meg, így a jó időkihasználás fontos érték, mert elvezet a társadalmi értékeléshez. A keleti, lenni kultúrákban a jelen, a pillanat megélése az elsődleges, az időszervezés és az időkihasználás így kevésbé fontos. A kultúrák különböznek a tekintetben is, hogy milyen időorientáció jellegzetes,: múlt, jelen vagy jövő. Az európai, múlt orientációval jellemezhető kultúrákban általános elvárás bármilyen szintű tervezés, cselekvés esetén, hogy az illeszkedjen a tradíciókhoz, a múltban már megszilárdult elvekhez, a múlt folytatásaként legyen értelmezhető. A jövő orientált kultúrákban az innováció, a jövőbeli várható teljesítmény hangsúlyos. A múltorientált kultúrákban merevebb az időszervezés és tervezés.

Elkülönítenek ezen kívül monokron és polikron kultúrákat is. A monokron ismertető jegye, hogy tagjai általában egy dolgot tesznek egyszerre, az időt kézzel foghatónak, pénzbe átfordítható értéknek tekintik, a terveket, határidőket komolyan veszik és be is tartják. A polikron kultúrákban szívesen csinálnak több dolgot párhuzamosan, a megszakításokat könnyedén veszik, a tervek és határidők rugalmasak, módosításuk nem vezet feszültséghez. A hazai kulturális közeget múlt orientáció, polikron szemlélet és a tenni kultúra jellemzi.

Idői személyiség

Időfelfogásunkat és időkezelésünket nem csupán kulturális sajátosságok határozzák meg, egyéni különbségek is azonosíthatóak. Az „idő pénz” és az „élj a mának” szemléletbeli szélsőségek között találjuk meg saját időfilozófiánkat, melyben a hosszú távban gondolkodás, tervezés, és a spontaneitás egyensúlyát keressük. Az időfelfogás mellett a rendszeresség és a rendszerezettség igénye is befolyásolja, hogy milyen lesz időkezelésünk. Elmondható, hogy egy bizonyos életkortól már elvárható a hosszú távú tervezés képessége és igénye, ami egy optimális szervezési diszpozícióval párosulva a megfelelő időfelhasználás élményét adhatja. A tervezés és a szervezés extrém formákat is ölthet. Gondolhatjuk úgy, hogy a tervezés teljesen felesleges, már maga a rá fordított idő is elfecsérelt. Eljuthatunk egy olyan pontra, amikor bűntudatunk lesz, ha nem töltjük hasznosan időnket, és a végén képtelenek vagyunk lelkiismeret-furdalás nélkül lábat lógatni. A semmittevés keserédes lesz.

Természetesen tervezhetünk bármilyen formában, ha nem vesszük figyelembe bioritmusunkat minden esetben kimerülésbe, teljesítményproblémába ütközünk. Mindenkire jellemző egy személyes teljesítménygörbe, ami a nap 24 órájában a teljesítmény alakulásának sajátosságait mutatja. Vannak mindenkire érvényes szabályszerűségek, az ébrenlét és alvás ciklusok, alvásigény, az aktivitás, figyelem kilencven perces ciklusai, ám érdemes odafigyelni a kulturális, munkahelyi elvárások és az egyéni sajátságok illeszkedésére is. Elmondható, hogy a teljesítménycsúcs késő délelőttre tehető, jó formában vagyunk kora este is, ezzel szemben kora délután és éjfélkor mélyponton vagyunk. A személyes teljesítménygörbét heti vonatkozásban is megéri végiggondolni, amennyiben többé-kevésbé rendszeres a beosztásunk. A hagyományos öt napos, hétfőtől péntekig tartó, nappali műszakos munkabeosztás mellett azt találták, hogy a legproduktívabb napok a hét közepére esnek, a hétvége miatt a hétfő még munkára hangolódás, a péntek pedig már a kikapcsolódás bűvöletében telik. 

A jó időgazda

A pszichológusok az önszervezés és az időgazdálkodás fejlesztésére döntően az üzleti szféra igényeinek kielégítésére gyakran kiemelkedő teljesítményű emberek legjobb gyakorlatainak elemzésével számtalan lehetőséget kínálnak. Íme az időgazdálkodási technikák esszenciája. Az időgazdálkodási szokások elemzéséhez a tevékenységelemzés, időnapló összeállítása szükséges, ahol a releváns időtartamra vonatkozó önmegfigyelés végeredménye egy időfelhasználási térkép. Nehezebb, de elengedhetetlen céljaink tisztázása. Ez elsődlegesen a hosszú távú célok meghatározását, pontosítását jelenti, majd ezzel összhangban a középtávúakat, illetve ezek értelmében a rövid távú célok kialakítását. Közhelyszerű, de tudnunk kell, mit akarunk az életünkben. Legalább is, ha a nyugati kultúra felfogásában hatékonyan akarunk időnkkel gazdálkodni. Ha a célokat sikerült meghatározni, akkor időfelhasználási térképünket ezek mentén kell elemezni. Látjuk majd, hogy mi az, ami céljaink felé vezet, mi az, amit tudatos döntés nyomán teszünk és mi az, amit spontán, mi az, ami csak megszokás és mi az, aminek elvégzésére a félelem sarkall.

A részletes elemzést követően átstrukturálhatjuk tevékenységeinket és időbeosztásunkat, a prioritások szem előtt tartásához különféle technikákat alkalmazhatunk. Címkézhetjük a tevékenységeinket A-B-C jelekkel, kategorizálhatjuk őket fontos/sürgős, illetve aktív/rutin dimenzió mentén, ez segíti mind a szervezés, mind az átszervezést. Megtapasztalhatjuk, hogy az egyes tevékenység típusokból hányat érdemes egy napra/hétre beterveznünk, lényeges, hogy a feltöltődésre, magunkra fordított időt is kalkuláljuk és ne W fontossággal. Kutatók rendre azt találják, hogy hajlamosak vagyunk lényegesen többet, közel 1,5x annyit tervezni egy napra, mint aminek kivitelezése lehetséges. Lehet, hogy a teljesítmény vonzásában akkor érezzük jól magunkat, ha sok tevékenységet elvégzünk? Több irányból kikezdi az önértékelést ez a gondolkodásmód, egyrészt a túl magas teljesítménycélok hajszolásában krónikus időhiányt élünk meg, másrészt, ha mérleget készítünk, mindig azt látjuk, hogy kudarcot vallottunk.

Előfordulhat, hogy tevékenységlistánk hosszát nem mi magunk határozzuk meg. Ekkor is van lehetőség arra, hogy a folytonos időzavart elkerüljük. Elsőként a tevékenységek megszakítását kell megtanulnunk hatékonyan kezelni, leginkább úgy, hogy kizárjuk teljesen a zavaró elemeket, kikapcsoljuk a telefont, nem megyünk fel az internetre.  A fontos feladatokat nem halogathatjuk, érdemes bevezetni az azonnali cselekvés elvét, ha ismert egy fontos feladat és tudjuk, hogyan kell megoldani a lehető leghamarabb tegyük meg. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy a megadott időkeretekben megoldhatatlan egy feladat vagy nem a mi kompetenciánkba tartozik, akkor ezt meg kell tudni mondani, képesnek kell lenni egy feladat visszautasítására. Amennyiben módunk van rá, éljünk a delegálás lehetőségével, akár a munkahelyen, akár a házimunkában, a megfelelő delegálás rengeteg időt szabadíthat fel. 

Legyünk időnk valódi urai!

Az időgazdálkodás készség, fejleszthető. Ha akarjuk. Legelső lépése a legnehezebb, a hosszú távú célok tisztázása, pontosítása. Ez önismeretet és bátorságot kíván. Ki kell lépni a konfortzónából, ahol élet apró célok vagy a hétköznapi rutin mentén folyik. Merni kell felelősséggel célokat megálmodni, és kiállni a megvalósításukért. A kudarc lehetősége mindig ott van, de ne várjuk meg, hogy az életközépi válság részeként realizáljuk, hogy kudarctól való félelem miatt szétfolytak lehetőségeink.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások