Lélek

Kényszeres

1915

A kényszeres cselekedeteket sokáig ördögűzéssel gyógyították, démoni megszállásnak titulálták. A pszichológia tudomány keletkezésével a kényszerbetegségek is magyarázatot kaptak, így humánusabb módszerrel tüntetik el ma már a rossz cselekvéseket. Egy pszichoanalitikus magyarázat szerint a kényszeresség a fejlődés egy korai szakaszában, az anális fázisban tudattalan történések miatt alakul ki. A magyarázat pontosan az, hogy az anyával kapcsolatos ellenséges késztetések ellenőrzésére, megfékezésére szolgáló mechanizmusok valójában a kényszeres cselekvések.

Már kisgyerekkorban kialakulhatnak azok a nem szép szokások, melyekkel a feszültséget vezetjük le magunkban. Mindegyikünk csinál valamit, ritka az, aki nem. Vagy a szánkat rágjuk, vagy a körmünket, vagy a köröm melletti bőrcit rágjuk, esetleg kapargatjuk, de durvább esetekben akár hajat is rágunk, sőt, tépünk. Ezek a rossz szokások egyértelműen a stressz levezetésére szolgálnak, ám súlyosabb esetben már kényszerbetegségnek számítanak, mellyel érdemes szakemberhez fordulni. Minden negyvenedik emberből egy ebben szenved Magyarországon.

A kényszerbetegség hátterében genetikai, biológiai és pszichológiai okok állnak. Ha valakinek a családjában van kényszeresen cselekvő ember, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy ő maga is az lesz, tehát ha már a nagyi félt attól, hogy bacilusok lesznek mindenütt és ezért nyolcvanszor takarított egy nap, akkor izgulhatunk, hogy mi is ilyenek leszünk. Egyes agykutatások szerint a szerotonin rendszer zavara állhat a háttérben biológiai okként, pszichológiailag pedig pont elég, ha gyerekkorban valami olyasmi történt, amit a kényszeres traumaként élt meg. Legtöbbször e három ok kapcsolatban áll egymással és együtt tehetőek felelőssé a kényszeres gondolatok elleni kényszeres cselekedeteket.

A leggyakoribb kényszergondolatok a fertőzéstől és a beszennyeződéstől való félelmek, azért lássuk be, hogy a villamoson senki nem szívesen ül le egy hajléktalan után és pláne, nem jó szívvel kapaszkodik. Ez még nem számít kényszeresnek, ám ha valaki félóránként kezet mos, s teszi ezt annyira, hogy már véres a keze, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Súlyos esetekben egyes anyák megölik saját gyereküket, mert attól félnek, hogy majd gyógyszerrel megmérgezik, vagy kidobják a gyereket az ablakon. Ez pszichológiailag alátámasztott tény, mert ezek az anyák szoronganak kényszergondolataiktól. Ezek által kiváltott szorongás levezetésére szolgálnak az ismétlődő, értelmetlen kényszeres cselekedetek. A fertőzéstől való félelem után a megszámolási kényszer következik, számmisztikával együtt, aztán a kényszeres gyűjtögetés és vallásos embereknél a túlzott imádkozási kényszer. Egyesek félnek attól, hogy magukban kárt okoznak, vagy egy közeli, szeretett személyben tennék ezt, vannak akik a megőrüléstől félnek, vannak, akiknek szexuális természetű szorongásokkal küzdenek, egyesek kerülnek ételeket, italokat, valaki hajat tép, hogy kényszeres gondolatait levezesse, van aki érintés mániás, valakinek közlés vagy vallomás kényszere van, és van aki értelmetlenül vásárol és felhalmoz. 

Amikor egy filmet nézve izgulunk és a feszültséget bőr kapargatással próbáljuk csökkenteni, még nem kényszeres. Az sem, ha reggel nem vagyunk biztosak abban, hogy kihúztuk a vasalót, ami a függöny előtt van, és az sem kényszeres, ha néha ruhákat vásárolunk. Az orrpiszkálás rossz szokás melyet sokan magukénak tudnak és csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy valaki szexuális indíttatásból cselekszi, ami már kényszeresnek számít. Ha fáradtak vagyunk gyakrabban ellenőrizzük le saját munkánkat, ám ezek nem vesznek el túl sok időt és környezetünk sem szenved a szokásoktól. Akkor kell orvoshoz fordulnunk, ha a mindennapi életünkbe annyira begyűrűznek a kényszeres cselekedetek, hogy képtelenség ezek mellett élni. Azaz, ha valaki nem tud dolgozni menni anélkül, hogy legalább ötvenszer ne nézte volna meg, minden rendben van-e a lakásban, vagy ha rengetegszer mosunk kezet.

A kényszerbetegek nem őrültek, pusztán bizarr szokásaik vannak valamilyen okból. Sajnos a kényszerbetegségek nem járnak egyedül, minél régebb óta élnek velünk, annál több bajt okoznak, ugyanis melléktermékként kialakíthatnak depressziót, evési zavarokat, fóbiákat, pánikbetegségeket és alkohollal való problémákat. Idejében megelőzhető a nagyobb baj, ha szakember segítségét kérjük, akik viselkedésterápiával és gyógyszeres kezeléssel igyekeznek megszabadítani a káros szokásoktól. A betegek nagy részére kedvezően hat az a technika, mellyel kontrollálják a kényszeres gondolatokat, azaz a terapeuta megköveteli betegétől, hogy ne engedje elkalandozni figyelmét. Egy ilyen 10-15 perces koncentráció után a kényszergondolat veszít erejéből, így a beteg képtelen lesz a gondolatait továbbra is erre fókuszálni. A gondolatstop technikához szorosan együtt kell működni a terapeutával, mert amikor a beteget mélyen elfoglalják gondolatot a terapeuta feladata egy hangos "Állj" felkiáltással  vagy egy ellentétes ingerrel megszakítani a kényszerességet. Amennyiben diagnosztizálható a depresszió is, akkor antidepresszánst is bevetnek és nagyon súlyos esetekben agyműtéttel enyhítenek a gondon. Ez a fajta műtéti bevatkozás Svédországban kiválóan működik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások