Lélek

Kényszeres

1915

A kényszeres cselekedeteket sokáig ördögűzéssel gyógyították, démoni megszállásnak titulálták. A pszichológia tudomány keletkezésével a kényszerbetegségek is magyarázatot kaptak, így humánusabb módszerrel tüntetik el ma már a rossz cselekvéseket. Egy pszichoanalitikus magyarázat szerint a kényszeresség a fejlődés egy korai szakaszában, az anális fázisban tudattalan történések miatt alakul ki. A magyarázat pontosan az, hogy az anyával kapcsolatos ellenséges késztetések ellenőrzésére, megfékezésére szolgáló mechanizmusok valójában a kényszeres cselekvések.

Már kisgyerekkorban kialakulhatnak azok a nem szép szokások, melyekkel a feszültséget vezetjük le magunkban. Mindegyikünk csinál valamit, ritka az, aki nem. Vagy a szánkat rágjuk, vagy a körmünket, vagy a köröm melletti bőrcit rágjuk, esetleg kapargatjuk, de durvább esetekben akár hajat is rágunk, sőt, tépünk. Ezek a rossz szokások egyértelműen a stressz levezetésére szolgálnak, ám súlyosabb esetben már kényszerbetegségnek számítanak, mellyel érdemes szakemberhez fordulni. Minden negyvenedik emberből egy ebben szenved Magyarországon.

A kényszerbetegség hátterében genetikai, biológiai és pszichológiai okok állnak. Ha valakinek a családjában van kényszeresen cselekvő ember, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy ő maga is az lesz, tehát ha már a nagyi félt attól, hogy bacilusok lesznek mindenütt és ezért nyolcvanszor takarított egy nap, akkor izgulhatunk, hogy mi is ilyenek leszünk. Egyes agykutatások szerint a szerotonin rendszer zavara állhat a háttérben biológiai okként, pszichológiailag pedig pont elég, ha gyerekkorban valami olyasmi történt, amit a kényszeres traumaként élt meg. Legtöbbször e három ok kapcsolatban áll egymással és együtt tehetőek felelőssé a kényszeres gondolatok elleni kényszeres cselekedeteket.

A leggyakoribb kényszergondolatok a fertőzéstől és a beszennyeződéstől való félelmek, azért lássuk be, hogy a villamoson senki nem szívesen ül le egy hajléktalan után és pláne, nem jó szívvel kapaszkodik. Ez még nem számít kényszeresnek, ám ha valaki félóránként kezet mos, s teszi ezt annyira, hogy már véres a keze, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Súlyos esetekben egyes anyák megölik saját gyereküket, mert attól félnek, hogy majd gyógyszerrel megmérgezik, vagy kidobják a gyereket az ablakon. Ez pszichológiailag alátámasztott tény, mert ezek az anyák szoronganak kényszergondolataiktól. Ezek által kiváltott szorongás levezetésére szolgálnak az ismétlődő, értelmetlen kényszeres cselekedetek. A fertőzéstől való félelem után a megszámolási kényszer következik, számmisztikával együtt, aztán a kényszeres gyűjtögetés és vallásos embereknél a túlzott imádkozási kényszer. Egyesek félnek attól, hogy magukban kárt okoznak, vagy egy közeli, szeretett személyben tennék ezt, vannak akik a megőrüléstől félnek, vannak, akiknek szexuális természetű szorongásokkal küzdenek, egyesek kerülnek ételeket, italokat, valaki hajat tép, hogy kényszeres gondolatait levezesse, van aki érintés mániás, valakinek közlés vagy vallomás kényszere van, és van aki értelmetlenül vásárol és felhalmoz. 

Amikor egy filmet nézve izgulunk és a feszültséget bőr kapargatással próbáljuk csökkenteni, még nem kényszeres. Az sem, ha reggel nem vagyunk biztosak abban, hogy kihúztuk a vasalót, ami a függöny előtt van, és az sem kényszeres, ha néha ruhákat vásárolunk. Az orrpiszkálás rossz szokás melyet sokan magukénak tudnak és csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy valaki szexuális indíttatásból cselekszi, ami már kényszeresnek számít. Ha fáradtak vagyunk gyakrabban ellenőrizzük le saját munkánkat, ám ezek nem vesznek el túl sok időt és környezetünk sem szenved a szokásoktól. Akkor kell orvoshoz fordulnunk, ha a mindennapi életünkbe annyira begyűrűznek a kényszeres cselekedetek, hogy képtelenség ezek mellett élni. Azaz, ha valaki nem tud dolgozni menni anélkül, hogy legalább ötvenszer ne nézte volna meg, minden rendben van-e a lakásban, vagy ha rengetegszer mosunk kezet.

A kényszerbetegek nem őrültek, pusztán bizarr szokásaik vannak valamilyen okból. Sajnos a kényszerbetegségek nem járnak egyedül, minél régebb óta élnek velünk, annál több bajt okoznak, ugyanis melléktermékként kialakíthatnak depressziót, evési zavarokat, fóbiákat, pánikbetegségeket és alkohollal való problémákat. Idejében megelőzhető a nagyobb baj, ha szakember segítségét kérjük, akik viselkedésterápiával és gyógyszeres kezeléssel igyekeznek megszabadítani a káros szokásoktól. A betegek nagy részére kedvezően hat az a technika, mellyel kontrollálják a kényszeres gondolatokat, azaz a terapeuta megköveteli betegétől, hogy ne engedje elkalandozni figyelmét. Egy ilyen 10-15 perces koncentráció után a kényszergondolat veszít erejéből, így a beteg képtelen lesz a gondolatait továbbra is erre fókuszálni. A gondolatstop technikához szorosan együtt kell működni a terapeutával, mert amikor a beteget mélyen elfoglalják gondolatot a terapeuta feladata egy hangos "Állj" felkiáltással  vagy egy ellentétes ingerrel megszakítani a kényszerességet. Amennyiben diagnosztizálható a depresszió is, akkor antidepresszánst is bevetnek és nagyon súlyos esetekben agyműtéttel enyhítenek a gondon. Ez a fajta műtéti bevatkozás Svédországban kiválóan működik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
aug
11
babacska írta:
:) Nekem nincs egyik se!
10:18
2
aug
11
donci írta:
én 18 évig ràgtam a körmöm, aztàn hàla isten jött a müköröm.
10:44
3
aug
11
deedes írta:
én körmöt rágok és hajat tépek, ha olvasok v. éppen tanulok, képtelen v.ok leszokni róla...pedig barátom már próbálkozik vele, hogy abbahagyjam e rossz szokást
10:44
4
aug
11
LiDzsin írta:
Nekem sajna van: a számat rágom állandóan.. apum mindig azt mondja h inkább kenjem, akkor nem szárad ki.. így viszont a szám Labello-függővé vált már, ha van ilyen :D:D Pluszba a körmeim is veszélynek vannak kitéve, de szegények már megszokták :D
A párom viszont a körme melletti bőrt cincálja rendszeresen, abból tudom h mikor mennyire ideges, h milyen állapotban van a keze:S
10:47
5
aug
11
Scientistgirl írta:
De jó ez a cikk! :D
Nálam a szájrágás és a köröm melletti bőr rágása megy... :S Bár egyiket sem viszem túlzásba, de néha azért rámjön és akkor kell... :S:D

Egyébként én még gyerekkoromban vettem észre azt, hogy nagyon sok gyereknek van valamilyen enyhe kényszerbetegsége, nekem is volt, és persze nem tudtam, hogy ez 'normális' és iszonyatosan lestresszeltem magam miatta... :S Mint ahogy tették a velem egykorúak is akkor. Unokatesóm vallotta be egyszer majdnem sírva, hogy ha ő a bal kezével megérint valamit, akkor nem bírja ki, hogy ne érintse meg a jobb kezével is. Akkor mondtam neki, hogy hasonló nekem is van, és kevés kérdezősködés után kiderült, hogy majdnem mindenkinek, és hozzánk hasonlóan senki nem beszélt róla senkinek, mert mindenki azt hitte, hogy vele van valami gond. Ez nagyon rossz tud lenni :S Egyszer ha lesz gyerekem, én tutira beszélni fogok neki erről, nem akarom, hogy ő is ilyen gondolatokkal stresszelje magát... :S:D
11:15
6
aug
11
Koki írta:
Én a körmömet rágom, és sajnos szeretem is csinálni.:( Nem tudok róla leszokni, talán nem is akarok. Olyan nyugtató tud lenni.
11:24
7
aug
11
Rancid írta:
Én szájatrágok,5 éves korom óta kb.Időszakosan.Néha ömlik belőle a vér,néha csak kicsit tépázott,néha begyógyulni is van ideje.
Körmöt nem is tudnék rágni,annyira erősek.És kényes vagyok rájuk,örülök,hogy ilyenekkel áldott meg a teremtő.Nemhogy lerágjam őket.
11:37
8
aug
11
Curiosa írta:
Én régen a mittesszereimet nyomkodtam, de hála az égnek már leszoktam róla.
11:44
9
aug
11
Jucc írta:
ha feszkó van, akk. v. sportolok, v. rajzolok. Mióta az eszemet tudom. A hajamat pedig csavargatom, ha fáradt vagyok:), és, ha koncentrálok, sokszor kint van a nyelvem:)
12:21
10
aug
11
donci írta:
na ez ari volt! : )
12:53
11
aug
11
reny írta:
Én is a körmöm melletti bőrt szoktam néha tépkedni.
13:12
12
aug
11
Mancici írta:
Én sokat mosok kezet és sokáig is tusolok.
Általában véve az engem körülvevő dolgok tisztaságára is jobban figyelek szerintem mint mások. Nem tudom mi történhetett 16-17 éves koromban, de kb. azóta van ez.
14:15
13
aug
11
presi írta:
Én hajat tekergetek, és ha véletlenül kihúzok egy szálat, akkor azt is összetekerem, amíg egész kis bors méretűre nem gyúrom össze és azzal játszom tovább:) + pattanásokat/mitesszereket nyomkodok reggel-este, amivel persze szétzúzom az arcom, utálom is magam emiatt, de hát nincs mit tenni..
14:23
14
aug
11
sziszuscicus írta:
Nekem inkább kényszeres cselekedeteim vannak. Gyűlölöm, ha valami megváltozik a szobámban pl., a táskáimat is csak ugyanoda teszem le, a papucsot is, meg mindennek van egy rögzített helye. Bármilyen új környezetbe kerültem, ott is mindennek meg lett a helye, ami nem ott volt nem bírtam ki és csak áttettem. Ez koleszban volt kínos...
14:34
15
aug
11
curlie írta:
Én amióta már nem csócsálom a ceruzák végét, azóta a számat rágom, kb 12 éves korom óta. És sajnos ha bármiféle egyenetlenség van az arcbőrömön, azt azonnal kikaparom, ha ideges vagyok.
Mostanában pedig kézmosásmániám kezd kialakulni.
Viszont megfigyeltem, hogy a környezetemben szinte mindenkinek vannak "szertartásos" dolgai.
Az egyik kollégám pl ahányszor elmegy a fénymásoló mellett, minden alkalommal megütögeti a tollával. :S
14:52
16
aug
11
Nikky írta:
Sajnos nagyon jól tudom, h milyen a kényszeres cselekvés... Először anorexiás voltam, aztán lettem kényszer beteg. Mindig, mindent ellenerőrzök, irtózom a baciktól, a buszon rettegem mindentől, mert szutykos az egész. Lefekvés előtt egy órát avval töltök, hogy szimetrikus rendet csinálok a lakásban. A beteg nem tudja kontrollálni ezeket, vagy csak nagyon nehezen. 18 éves leszek 4 év múlva. Könyörgöm, mi jöhet még? :(((
15:04
17
aug
11
urvaritimi válaszaNikky írására:
szia, olykor történnek velünk olyan dolgok, amiket így dolgozunk fel, ha már téged is zavar az, ahogyan élsz, keress fel egy szakembert. Ne szégyelld mindezt, hiszen magadat és a későbbi kedveseid életét könnyíted meg azzal, hogy ezen változtatsz. Ha akarsz.
15:41
18
aug
11
Orsinka írta:
Én a gyűrűmet forgatom az ujjamon, néha már csak akkor veszem észre, amikor elfáradt a kezem:) Tollvég-rágcsálás is előfordul néha..ha pedig várakozni kell, akkor kopogok a körmömmel...
Körmöt, szájat, bőrt sosem rágtam..
A párom viszont rendszeresen rágja a bőrt az ujjai mellett, állandóan rá kell szólnom,mert már nagyon csúnya a keze:( Ja, és néha huzigálja, csavargatja a lábán a szőrét:))
15:44
19
aug
11
Barbee írta:
szinte egész évben nem rágom a körmöm, de most, suli előtt megint rászoktam :S emlékszem, így volt tavaly is.. am nálam a körömlakk szokott segíteni :)
15:55
20
aug
11
Haylee írta:
én a jobb fülemet piszkálgatom és nagy stresszhelyzetben pl. vizsga előtt akár sebesre is:S nagyon utálom ezt..a körmöm melleti bőrt is szoktam "igazítgatni" de azt csak azért mert zavar...
haveromnak "bögyörgető madzagjai" vannak:D annnnyira idegesítő... pl a kapucnin van egy madzag és folyamatosan csavargatja és annyira meggyötört lesz és leszakad..aztán elrakja a zsebébe néha előveszi és tekergeti tovább...nála a lakásba több helyen is el van helyezve egy pár ilyen:D de legalább a szájkapargatásról leszokott vele
16:50
21
aug
11
nejus írta:
sajnos első 3 jelen van :S bár a körömrágásról próbálok leszokni, most aránylag szép hosszúak (=)), de ha beköszönt az iskola vagy valami krízis van.. :S a szám harapdálása pedig állandó, épp előbb is azt csináltam.. remek, végül nem marad szám!
18:27
22
aug
11
norcikoma írta:
Én a fogamat csikorgatom és már annyira utálom, de nem bírom abbahagyni. Félek, hogy tönkre fognak menni a fogaim.
19:55
23
aug
11
Adriana írta:
Én régebb óta rágom a körmöm, mint amire emlékeszem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon stresszes lehetett az otthoni légkör akkoriban (4 éves lehettem...), csak a szüleim nem beszélnek róla. Kb. 7 éves korom előtti dolgokra nem is emlékszem, és szerintem ezek összefüggésben vannak. Az agy szelektál, de tudat alatt ott a feszültség, azt pedig le kell vezetni. 1 éve műkörmöm van azt is piszkálom, csak szerencsére jobban bírja, mint az eredeti, így szépek azóta a kezeim. Szégyelltem őket korábban, de ez sem volt elég erős érzés ahhoz, hogy le tudjak szokni a körömrágásról.
20:58
24
aug
11
törölt írta:
Én ált. iskolás koromban rágtam a körmöm, de nem idegességemben, hanem a padtársamtól tanultam el mint unaloműző tevékenységet. :P

Gimitől felfelé hiúságból leszoktam róla. Utálom, ha rövid a körmöm, ha beszakadnak és csutkára le kell vágni. De már sosem rágom.

Szintén gyerekkoromban szopogattam az arcomba lógó hajtincseket. Frizuraváltás, oszt leszoktam róla. Utána már megnöveszthettem, nem tért vissza ez a szokásom.

Ami viszont most van: sebek, szúnyogcsípés, stb. helyén képződött hegek lekaparása - emiatt a begyógyulásuk után is sokáig piros foltok maradnak a bőrömön, "őrzik", hogy hol volt a bibi. :P

Munka közben, ha gondolkodom, lóg a számból a ceruza. (Soha nem dohányoztam, nem is tervezem.)

23:52
25
aug
12
botaeszter írta:
19 évig rágtam a körmömet, aztán egy pasi megjegyezte finoman, hogy nem szép látvány... Nagyon rosszul esett, és azóta nem rágom. :) És olyan jó azzal idegesíteni a barátaimat, hogy mindenféle idétlen színekre festem... :)
09:35
26
aug
12
zzs írta:
köröm, körömbőr, száj, bármi. szörnyű kényszeres vagyok. szomorú de igaz.
10:43
27
aug
14
Nikky írta:
Szia, nem haragszom. 12 évesen kezdtem, 13 évesen kerültem be pszichiátriára. A volt pszichológusom beszámolt arról, hogy egy 7 éves lány is bekerült a klinikára-hasonló ok miatt. Sajnos egyre több fiatal esik áldozatul a táplálkozási zavaroknak, s olyan is előfordul, hogy ehhez a betegséghez kényszercselekvés is társul.
07:16
28
aug
14
lillah írta:
Tekergetem a hajamat. De ezt csinálja anyukám is mikor izgul vagy ideges, szóval lehet, hogy csak tőle szoktam rá :)
17:20
29
aug
15
Makine írta:
Én is a hajamat csavargatom, ha olvasok, könyvet vagy a gép előtt...suliban az órán...meg beszélgetés közben is... Mániákusan, és kb 1000 éve. :) Néha megfordul a fejemben, hogy ha pasik vannak a közelben, biztos valami libának néznek, pedig nem flörtölésből csinálom, hanem észre se veszem. :)
16:18
30
aug
15
Makine írta:
Ja, volt barátom is rágta a körmét, és nagyon csúnya volt a keze... :S Pedig az tök jó ha egy pasinak szép, ápolt keze van sztem...mint a mostani barátomnak.. :)
16:19
31
aug
16
ismeretlen írta:
Majdnem minden nap szoktam ropogtatni az ujjaimat, bar sokan mondjak hogy idos koromra remegni fog a kezem, es izuleti gyulladasaim lesznek, de nem tudok leszokni rola!
Ha valakinek van jo gyogymodja, hogy tudnam abbahagyni, jelezzen batran!:)
13:57
32
aug
16
Nikita83 írta:
Én a számat rágom, és a kezemet szorongatom. Le kellene szoknom már róluk, mert fáj és be is lilul tőle a kezem.
21:41
33
aug
16
Nikita83 válaszaNikky írására:
Régen Én is kényszeres rendrakó és megigazító voltam. Aztán kipróbáltam, hogy mi van ha nem igazítom meg vagy nem rakom arrébb a dolgokat. Először nagyon zavart, aztán idővel elfelejtkeztem a pakolászásról. Ma már akkor tör rám a nagytakarítás, ha ideges vagyok vagy unatkozok. Az anorexiával kapcsolatban. Tudom, hogy ez egy betegség meg minden, de Én baromi dühös vagyok az anorexiásokra/már a kezdeti stádiumban/. Én cukorbeteg vagyok és őlni tudnék egy jó hambiért vagy lángosért vagy fánkért vagy kakaós csigáért vagy..... de nem ehetek. Nem értem, hogy mi vezet ahoz, hogy valaki önként, kényszer nélkül feladja a nagy zabálásokat/csirke pöri, nyamika/. Ha kövérnek érzi magát az ember, akkor tornázon, vagy egyen zsírmentesen vagy cukor nélkül, de minden feladni, csak mert nagy a s...em?!
21:53
34
aug
16
Nikita83 válasza írására:
Játszál pénzzel, mint a western filmekbe vagy vegyél üveg golyókat és forgasd a tenyeredbe. Nem foglalnak nagy helyet és bármikor előveheted. Kéznél van :)
21:56
35
aug
18
Barbee írta:
Nem hiszem h maga a suli lenne az oka.. :) egyébként most megint nem rágom :D talán mert egyre jobban kezdek ráhangolódni a sulikezdésre.. :)
20:27
36
aug
21
RavenWicked írta:
Amióta az eszemet tudom, mindigis rágtam a körmömet. Nagyon sokan próbáltak leszoktatni róla, különböző körömlakkokkal, de volt, hogy úgy lerágtam a körmömet, hogy egyszerűen nem lehetett rákenni!!! Nem hiszem, hogy szoronganék, nem stresszelek az iskola végett se...... Nem igazán tudom, hogy mi miatt alakulhatott ki bennem :S
Talán azért mert kiskoromban anyukám nagyon durván vágta a körmömet, és inkább lerágom mintsem hozzáérjen az ollóval. Most 16 éves vagyok, és szerintem itt csak a műköröm segíthet majd!

Másik kényszerbetegségem az, hogy a kapuból legalább 3 szor fordulok vissza megnézni, hogy be van-e zárva a lakás ajtó :S Ez kb 3 éve alakulhatott ki nálam, mivel akkor betörtek hozzánk, és nagyon sok minden fontosat elvittek :SS Nem akarom, hogy újra megismétlődjön....

Amúgy nagyon jó kis cikk!
09:56
37
aug
21
maki1 írta:
hajtekerés sokszor de nekem már fel sem tűnik. Vezetés közben jobb kézzel váltok, kormányozok és indexelek (!!) csak mert épp benne vagyok egy tekercsben. csak balkézzel csinálom. Képtelen vagyok leszokni róla. Ha telefonálok egyből elő egy írószer és rajzolgatok mindenfélét, mosogatás és koncentrálás közben nyelvnykidug. Jól vagyok???:-))))
23:53
Felhasználónév:
Jelszó: