Divat

Így lett a koktélruha

1908

Audrey Hepburn rózsaszín koktélruhája a becsült ár hatszorosáért - egy budai ház áráért -, azaz 38 millió forintért kelt el egy árverésen. Ezt a ruhát az Álom luxuskivitelben című filmjében viselte. A ruhadarab mintapéldája a ma köztudatban szereplő tökéletes koktélruhának, mely hossza függ az alkalom formalitásától, színe, mintája és fazonja pedig az épp aktuális divattól. Tény, hogy ahogy a nevében benne van, története a koktélokkal és a zenével szorosan összefügg. A húszas évek jazz zenéi majd egy bárban hallható zongoraszó tökéletes alkalmat és hangulatot adott a koktélozás óráinak - nem volt minden napszakban elfogadott. Az a fajta lounge hangulat mára szinte elveszett, helyét átvette a partizás egy konkrétabb formája, a ruha pedig jóval formálisabb szerepet kapott, mint ahogyan indult.

A koktélok a 20-as években kezdtek el társas összejövetelek központjává válni Amerikában. Akkoriban alkoholtilalom volt, a férfiak akkor jöttek vissza a háborúból, s ezen idő alatt az asszonyok gyárakban dolgoztak, hogy a háborúra pénz legyen. Érthető, hogy a háború végével feledni akarták a rosszat, és inkább az alkoholnak és társasági életnek szentelték szabadidejüket. Később az alkohol tilalom miatt inkább otthon tárolták a koktélkészítéshez szükséges eszközöket, így könnyű volt azonnal megszervezni egy partit. Az efféle bulik sikkesek voltak, divatosak, felöltöztek rá az emberek, de nem annyira, mint egy vacsorára. Így született meg a nőknél a koktélruha. Az első ilyen alkalmi ruhák a 20-as évek közepétől élnek, akkor jellemzően serdülő lányok hordták. Eredetileg takarták a térdet a műselyemből és szövetből készült darabok.  A 30-as években a koktélpartik társadalmi eseménnyé nőtték ki magukat, és az idősebb nők körében is népszerűvé vált a koktélruha, melynek szabása ekkorra finomodott, ám díszesebb lett, például csipkével. 

Ez a díszesség a katonák háborúból való visszatérésével bővült, mert a tengerentúlról rengeteg színes anyagot vittek haza asszonyaiknak, melyek aztán koktélruhákká alakultak. A negyvenes évektől a ruha rövidebb lett, a nők egyre kevesebb felületet takartak el ruháikkal a testükből. Az ötvenes évekre a koktélruhának kultúrája lett, és rengeteg stílusban képviseltette magát. Beindult az iparág, a nők igényéhez alkalmazkodva kiegészítőket is gyártottak, kalapokat, sapkákat is, melyek aztán a 60-as évek közepén hagyományos viseletté váltak. A késői hatvanas években háttérbe szorult a ruhadarab és csak a kilencvenes évek elején vettük elő, és azóta is használjuk.

A koktélruha a fél formális, azaz a nem túl formális események ruhadarabja, melyből egy biztos, a bokát ki kell villantani. Van rövidebb és hosszabb verziója is, van aki térdét is láttatja, és van aki inkább a vádli középig érő alsó részben érzi magát jól. Estélyiben menni délután kettőkor egy rendezvényre protokollellenes, így marad a koktélruha, mely minden alkalmi ruha közül a legsokoldalúbb. Jó ízlés és elegancia kérdése, ki milyet választ. Tökéletes ruhadarab esküvőre, bálokra, szilveszterre, olyan egyéb alkalmakra, melyek nem túl formálisak, bár a Grammy-díj átadón a vörös szőnyegen sok híresség koktélruhában jelent meg, szóval a közepesen formális elég tág fogalom. Ha bizonytalanok vagyunk abban, mit vegyünk fel, kérdezzük meg a szervezőt, sokkal jobb, mint olyan ruhában megjelenni, ami egyáltalán nem passzol a közegbe. Amit biztosan kerülnünk kell, az a virágmintás szandál, kitűző vagy hajcsat, de lepkéset se húzzunk, az egyszerűség a legelegánsabb, minden ami kihívó, kerüljük.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások