Lélek

Pató Pál csajok

1889

Tegnap találtam egy nagy sárga borítékot az íróasztalom való pakolászás során. Belenéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy egy könyv, néhány fotó és egy több oldalas levél volt benne. Barátnőmnek írtam, aki a Kanári-szigeteken él már több mint egy éve. Beleolvastam a levélbe, aztán megláttam az alján a dátumot... október. Eszembe jutott, hogy mindennap írni akartam még egy-két sort, közben vártam még egy könyvre, hogy ajándéknak elküldjem a levél mellé, de valamiért elmaradt. Halogattam, halogattam és nem lett belőle semmi. Kicsit elgondolkodtam, hogy vajon a nagy, élénkpiros, műanyag, tépőzáras mappám, meddig kell, hogy várjon még, hogy kiürüljenek belőle az elintézendő dolgok? APEH-nek levél, Diákhitel központnak levél, stb. Szerencse, hogy van email a világon, így azért a kapcsolataimat tudom tartani.

Minden este jön az elhatározás: holnap már tényleg megcsinálom. Aztán a következő este az érzés jön, hogy megint nem csináltam meg! Ez persze egy darabig még hasznos is lehet. Nagyon fontos lenne már egy új vasaló, mert a régi nem szuperál túl jól, mindig hetek telnek el, mire kivasalja a mosott ruhát, és venni kellene újat. Aha, de mégis mikor? Egy traccsparti a csajokkal, egy kellemes kávéházi beszélgetés sokkal előrébb való, mint órákon keresztül válogatni a műszaki boltban. Még az is lehet, hogy mire odajutunk, hogy megvegyük a vasalót, már van egy sokkal jobb, sokkal olcsóbbért. Persze, ez a pozitív végkifejlet, de sokkal gyakoribb a káosz, a kínzó érzés és a kapkodás. Érdemes elgondolkodnod akkor, ha már veszítettél el munkát, megbízást a halogatásod miatt vagy épp lebetegedtél már, mert nem előzted meg a bajt. Már gyerekkorodban is inkább bringáztál a pajtásokkal, házi feladat megírása helyett, és az utolsó pillanatban estél neki a leckének? Kampánytanuló voltál az egyetemen is. Akkor ideje változtatni a rossz szokásaidon, mert szerencsére lehet. 

Okok felgöngyölítése

Vajon miért halogatunk? Egyszerű lustaságról van szó? Ihlet hiány? Nem akarsz kellemetlenségeket magadnak? Ezek mind közre játszhatnak. Mégis hogyan kezd? Apró lépésekben, mindenképpen és természetesen jutalmazd magad, de ne olyan dologgal, amit a halogatás során csinálni szoktál. Nem kell tökéletességre törekedni, és a negatív kritika is lehet építő jellegű, tehát bátran tedd meg, amit megkövetel a haza! Szorongást és a nyugodtságot is űzd ki a feladat körüli érzetek körül. Aki szorong, annak mindig lesz valami kifogása, hogy miért nem végez el egy feladatot, aki meg nagyon nyugodt, hát annak meg minden úgy lesz jó, ahogy eddig volt, tehát sehova sem vezet a semmit tevés. A tudományban ezt személyiségzavarnak hívják, és az amerikai egyetemisták, és főiskolások nyolcvan százaléka kerül sorozatosan időzavarba. Úgy gondolom, nálunk sem jobb a helyzet.

Megoldás?

Persze, hogy van, mint mindenre. A legelemibb, ha készítesz egy listát az elvégzendő dolgokról. Lehet fontossági sorrendet felállítani, de szinte felesleges. Örülj, ha véghez tudod vinni! A listához tartsd magad! Minden napra legyen feladatod, a barátaid nem fognak bután nézni, hogy miért vontad ki magad a forgalomból egy hétre, hidd el meg fogják érteni, ha egyáltalán feltűnik nekik. A címkézés is nagyszerű emlékeztető! Ragassz post it-eket jól látható helyre, nagyon fogsz örülni neki, amikor már egyet sem látsz! James R. Sherman írt egy könyvet erről, a Halogatás leküzdése a címe.

Neked van valami nagyon remekül bevált tipped, a nem kívánom feladatok elvégzésére?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások