Divat

Anyagban a történelem

1882

 Keuna divatbolt egyik vezetőjével, Sándor Gabival beszélgettünk a kultúráról, ami körülövezi ruháikat és a kapható ékszereket. A beszélgetésben annyira megtetszett a viselt színek és minták jelentései, hogy irigyek lettünk a ghánai nőkre. Nagyon jó lenne, ha a fekete-szürke ruhákat télen elfelejthetnénk és akár sárga nagymintás kabátban járkálnánk télen.

Hirdetés

Mit jelent a Keuna?
SG: Keuna egy halászfalu Ghánában, ahol nyaraltunk,  szép, hosszú tengernyelven fekszik, van egy folyója is, és egy részen az óceánban úszhatunk. A keuna szó azt jelenti, a homok földje.

Nagyon csúnya lehet, nem mennénk oda....Elmeséled, hogy állt össze a mostani boltotok?
SG: Ha nagyon Ádám és Évánál kezdem, akkor minden Ghánában kezdődött azzal, hogy Sena meghívott magához, s mivel nagy utazó vagyok, így mentem. Kulturális antropológiát hallgattam akkor, és fogalmam sem volt, miről írjam a diplomamunkámat, és ahogy megismertem Ghánát, kézenfekvő volt, hogy ez lesz a témám. Ott Sena családjánál laktunk, s tudni kell, hogy Sena mamája Torda Kati ékszerész, akinek Ghánában üzlete is van, és mindketten nagyon régóta szerették volna, ha Magyarországon is árulhatnák az ékszereket. Itt kezdődött minden.

Akkor az itt kapható kiegészítők Sena mamájának a munkái?
SG: Igen, ezeket a ruhákat kiemelik az ékszerek. Az ottani afrikai nők a mi mércénkhez mérve ugyan szegények, ám fantasztikusan szép ékszereket hordanak, sokkal nőiesebben öltözködnek, különleges, nőies ruhákban jelennek meg.


Valóban, a Titanic filmfesztiválon láttam egy filmet, ahol a főszereplő nő, aki szintén afrikai volt, egy majd összedőlő viskóból jövet-menet úgy jelent meg, ahogyan meg kell jelenni, s az összes, nyomornegyedben lakó szereplő úgy tartotta magát, olyan egyszerű, de csodálatos ékszereket viselt, mint aki most megy a Fashion Weekre.
SG: Ez így van, Ghánában nagyon szépen, színesen, magával ragadóan öltözködnek, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb mi is beszerezzük a nekünk tetsző anyagokat. Ahogy a ghánai utcákon sétáltunk, Katika, Sena mamája mindig mesélte, hogy az anyagok, a ruhák, amiket épp látunk, mit jelentenek. A színek, a minták egyaránt jelentést hordoznak, például aki fehérben vagy világoskékben jár, terhes, akin madár minta van, az nagyon vigyáz arra, amit megszerzett, mert értékes. Ha valakin fa motívum jelenik meg, a viselője éppen a környezetvédelemért szólal fel, hisz vannak modern üzeneteket hordozó anyagok is. Van vízcsap mintás, mely azt üzeni, ne pazaroljuk a vizet, de újabban olyan modern technikai eszközöket nyomtatnak az anyagokra, melyeket nap mint nap használnak. Ezek szuper jól néznek ki, egyszerre kreatívak és mégis egyszerűek. Mikor a szakdolgozatomhoz anyagot gyűjtve a kofákkal beszélgettem, sokszor gondoltam, milyen jó lenne, ha mi is kommunikálnánk a ruháinkkal, ha lenne valami, amit mi tanulnánk tőlük, és nem mindig csak a lesajnálás menne az európai részről. Aztán persze mindenféle anyagot hoztunk haza....

A Keunában ezeket találod...

Hogy alakultatok aztán itthon?
SG: Először készíttettem egy ruhát az egyik anyagból, ami Senának nagyon tetszett és lelkesedett, hogy csináljunk még - a környezetemben egyre többen varrattak ruhákat, és ezekben összeadódtak az energiák, stílusok, vonalak pár saját ruhadarabhoz. Később megismertük Ladét, egy félig nigériai, félig magyar lányt, aki akkoriban egy nagykövetségen dolgozott. Azzal keresett meg minket, hogy egy szervezésben lévő Afrika napra dobjunk össze egy divatbemutatót, melynek végül tényleg nagy sikere lett. Később elmentünk a Szigetre, az első ottani jelenlétünk 2006-ban volt egy pinduri sátorban, de tavaly már nagyobb teret kaptunk. Igyekszünk minden évben valami pluszt adni azoknak, akik benéznek hozzánk, tavaly Ghána színei köré fontuk az ottlétünket, idén pedig úgy szeretnénk megszervezni, hogy afrikai bölcsességeket adjunk pozitív útravalóul azoknak, akik benéznek hozzánk.

 Mit jelent a négy alapszín Ghánában?

SG: A sárga a gazdagság, bőség, az érett ananász, azaz a királyi bőség színe, a legnagyobb törzs Ghánában az Ashanti is ezt viseli főleg. Nem tudni, hogy összefügg-e az, hogy Ghánában sok arany van, innen is eredhet az aranysárga.  A piros és fekete együtt a halál színe, de ott a halál, a temetés ünnep, amin mindenki részt vesz. Nagyon sok pénzt költenek rá, olyan, mint nálunk egy hatalmas esküvő. Ghánában minden nap van egy temetés. A fekete a szomorúság, bánat, halál színe, s ehhez hozzátartozik, hogy ott éjszaka már senki nem közlekedik, részben azért, mert ekkor bújnak elő az éjszakai állatok, részben pedig azért, mert hiszik, hogy ekkor jönnek elő a rossz szellemek is. A kék megtisztulást jelent, a piros a vér, a vadászat, a dicsőség jelképe. A zöld a termékenységet takarja. Ghána zászlajának színei a sárga, piros, zöld, középen egy fekete csillaggal, ami azért fontos, mert Ghána volt az első ország, amelyik felszabadult 1956-ban a gyarmatosítás alól. A textilek mára már nagy gyárakban, viasznyomással készülnek, évente kijön úgy nyolcszáz design, és nem is mindig lehet kapni ugyanazokat. Van olyan anyag is, amihez nem csak jelentés, hanem már közmondás is kapcsolódik, s sokan úgy őrzik a textilek darabjait, akár a családi fényképeket.

Aki bejön hozzátok a boltba és kiválaszt valamit, elmondjátok neki mit jelent mindaz, amit választott?
SG: Ha én vagyok itt biztosan. Az ékszerekről mindannyian tudunk mesélni. Ghánában Katika harmadmagával megalapította a Ghánai Gyöngy Társaságot. Ott a gyöngyöknek nagyon nagy kultúrája és misztikuma van, érdekes, hogy léteznek úgynevezett gyöngybankok is. A gyöngy rendkívül értékes, különböző szertartásokhoz kötik viselését, mint például a nővé avatáshoz. A weboldalunkon hamarosan erről is bővebben fogunk írni, mint ahogy az egész kultúráról, ami a ruhák, ékszerek mögött áll.

Van egyezés az ottani szabásvonalakban és abban, amit itthon varrtok?
SG: Nincs, ott tradicionális szabásokat viselnek az emberek, puffos ujjú, nagyon bő ruhákat a nők, főleg pénteken és szombaton. A hétköznapokban a fiatalok már ott is farmerben és pólóban járnak, de ezek az anyagok presztízs értékűek, ha ünnepség van, ilyenben mennek, de persze az idősek gyakrabban viselik.

Tartjátok a klasszikus szabásvonalat vagy extrák is lesznek?
SG: Az volt az eredeti elképzelés, hogy afrikai mintát használunk európai szabásvonallal, ám emellett lehetőség van arra is, hogy csak az anyagot vegye meg valaki. Van egy profi modellezőnk, aki segít nekünk a szakmában, a tervezésben, kivitelezésben.

Hogy szerzitek be az anyagokat? Ti mentek ki minden alkalommal vagy van már egy kialakult kapcsolatrendszeretek?
SG: Először én hoztam rengeteg anyagot, aztán Sena mamája segített nekünk. Mivel ő most már Európában él, az ékszer manufaktúrájának munkatársai, Katika asszisztense is a segítségünkre van.

Maguk az anyagok viszonylag merevek, kissé vastagnak tűnnek, ez mennyire korlátozza a tervezést a szabásvonalakat illetően?
SG: Ez nagyon csalóka, párszor ki kell mosni és bepuhul, megtörik az anyag, ekkor nyeri el végső esését. Ez sokszor nehézséget okoz az eladásban, mert először felpróbálva máshogyan áll, mint amikor betörik, de szerencsére többnyire hisznek nekünk. Egyébként nagyon kényelmesek, és ami szuper, hogy a színüket sem vesztik el. 

Van látható változása a divatnak Ghánában is vagy a hagyomány az erősebb?
SG: Változik ott is a divat, de ez színárnyalatokban és mintákban látható inkább. Mindenféle színkombinációk jelennek meg, de leginkább az aktuális eseményekre reagálnak a szövetek, tavaly például ott rendezték meg az Afrika Kupát, úgyhogy mindenen focilabda volt, természetesen az anyagokon is. Ezt, az eseményekhez kötött divatot nehéz adaptálni itthon, így az már a mi feladatunk, hogy megújuljunk. Magyarországon egyébként kelendőbbek azok a darabok, melyeken nonfiguratív minta vagy apróbb minták vannak, azt tapasztaltuk, a túl feltűnő, túlságosan élénk színek és formák nem mennek át az itthoni ízlésen.

Mikor nyílt ez a bolt itt?
SG:Tavaly nyitottunk a Károly körúton, előtte egy évig a Toldiban voltunk, de ott csak akkor tudtunk nyitvatartani, ha ők is nyitva voltak.

Ez a hobbitok?
SG: Is. Szeretnénk ebből megélni, ám jelenleg mindegyikünk máshol is dolgozik.

Láttok rá esélyt, hogy kinőheti magát a vállalkozás? Terjeszkednétek külföldön például?
SG: Reméljük, hogy a weboldalon keresztül találunk partnereket, egyesek szerint csak úgy lehet megélni, ha kivisszük külföldre, most például Londonból van érdeklődés. Valószínűleg jobban menne egy olyan városban, ahol van egy afro-euro mix közöség, mert ők sokkal jobban a magukénak érzik.

Említettétek, hogy Európa lesajnálja Afrikát - szerintetek mi az, amit jó lenne átültetni erre a kontinensre? Egyáltalán, mi az, amiben a legnagyobb félreértésben vagyunk innen Afrikát illetően?
SG: A klasszikus félreértés az, hogy mindenki nagyon fél Afrikától és mindenki azt gondolja, szegények, nyomor van, betegek és rettenetes veszélyben vagyunk, ha odamegyünk. Ennek valahol van igazságalapja, de a média túloz, mint mindig, mert csakis a háborúkról, szegénységről és korrupcióról adnak hírt. Ha Ghánában benézel egy családhoz, azt látod, hogy azért nincs akkora para, mint azt hisszük. Egészen mások az igényeik mint nekünk, kevesebbet akarnak, nem küzdenek a zsúfoltsággal és a környezetszennyezettséggel, sokkal elégedettebbek, boldogabbak az emberek, mint itthon. Van pár számunkra befogadhatatlan és szörnyű dolog is, ezt tudjuk, de én még nem találkoztam ezekkel személyesen.

Ők hogy viszonyulnak ehhez az egész fehér ember témához? Gondolok itt a nagyhatalmak nyomására elsősorban.
SG: Sokan jönnének Európába, de sokan nevetségesnek tartják a mi értékrendjeinket. Sajnos bármennyire akarnák is megtartani a saját értékeiket, nem lehet, mert másfelé változik a világ. Találkoztam egy reggae énekes sráccal, aki Hollandiába jön lemezfelvételre, ami két hónapot vesz igénybe az életéből, majd azonnal utazik haza. Ez Ghánában egy évig tartana. Olyannal is találkoztam, aki Kanadából költözött vissza, mert nem bírta a zsúfolt életet. Másrészt pedig volt a Bonónak ez az Afrika segítő kampánya, amit az ottani közgazdászok nehezményeztek, mert ezzel egy világ előtt sajnálták le az összes afrikai országot, arról nem beszélve, hogy abból a pénzből, amiből mások hülyére keresték magukat a koncerteken és reklámokon, valami kézzelfogható dolgot is lehetett volna tenni. Nem minden segítség jó segítség, és ők ezeket nem feltétlenül veszik jó néven.

A Keuna üzletet a Károly körút 10 szám alatt, a ház udvarában nyitották, ahol úgynevezett gyöngypálcát is vásárolhatunk, számtalan szép ékszer, akár izzó mintájú anyag és kész ruhák mellett. Az árak olyanok, mint más egyedi tervezésű üzletekben. A Sziget Fesztiválon ott lesznek, pénteken 19 órától lesz a divatbemutatójuk, fotókiállítás és gyöngyfűzés is vár mindenkit a bölcsességeken kívül. Menj be, hogy annyira feltöltődve és elgondolkodva távozz, ahogy mi távoztunk az interjúról.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
aug
06
nsoromma írta:
keunát szeretjük :)
12:38
2
aug
07
Maminti írta:
Szuper ez a cikk! A tavalyi Szimbiózis Napokon volt Ghána 50. évfordulója alkalmából Sándor Gabi kiállítása. Nagyon irigylem, hogy lehetősége volt elutaznia és ezt a csodálatos kutúrát kutatnia! Lenyűgöző fotókat készített a terepmunkája során. A Szigeten is meg fogom keresni, de másoknak is ajánlom, akiket érdekel! Nagy élmény!
08:37
3
aug
07
BJosh írta:
WOW
09:08
4
aug
13
Shill írta:
:)
19:36
5
márc
29
pafff írta:
itt egy friss Sena interjú, amiben a ruhákról is beszél:

http://www.radiobogre.com/index.php/adasok/34-interju/185-sena-interju
17:36
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés