Test

Dolgozz meg érte!

1820

Egy hét alatt megtelt a mailboxom mindenféle wellness-hírlevéllel és egy ilyen esős délutánon, mint a mai, rászántam magam az átolvasásukra. Közben végignéztem a szokásos honlapokat is ebben a témában, hogy történt-e valami bepótolandó, amíg én a hasamat süttettem.

Mire a végére értem, rá kellett döbbennem, hogy a megannyi – tinik által is bőszen látogatott – honlapokra napi szinten kerültek fel villámdiétás, illetve léböjtkúrára buzdító posztok, néhol egészen elképesztő kommenteket olvastam tizenegynéhány éves lányoktól, hogy ők már kipróbálták, de csak 3 kg ment le, az is két hét alatt… Így egymás után olvasva szembeötlő a sok ellentmondás is. Például az egyik két nap alatt ígér -5kg-ot mindenféle szörnyűbbnél szörnyűbb turmixokat előirányozva. A másik meg azt hangsúlyozza, hogy együnk bármit mértékkel, de ezt és ezt a teát igyuk mellé. A harmadik szerint csak magokat együnk, a negyedik szerint meg száműznünk kell a hús minden földi formáját – örökre. Na ne! Aztán pedig előkerülnek olyan cikkek, amiben az egyoldalú táplálkozás veszélyeiről írnak, arról, hogy húsra igenis szükségünk van, vagy arról hogy két nap koplalás semmit nem ér, hogy a negyvennyolc órás léböjtkúra épp csak beindítaná a jótékony folyamatokat, ésatöbbi.

Én nem szívesen mondok le semmiről, be-becsúszik néha a csoki, sőt tegnap még sajtburgert is ettem. De eszem ágában sem volt emiatt kétszer annyit futni vagy ne adj Isten hánytatni magam. Az én döntésem volt, tudtam akkor is, hogy csupa zsír és kalória az egész - ráadásul nem is igazán laktat. De mi van azokkal, akik belevágnak az ilyen-olyan-amolyan önsanyargatásba? Érdemes ilyenkor a megelőzésről papolni? Hiszen addigra már úgyis mindegy… De vajon miért hiányoznak a diétás cikkek végéről az olyan megjegyzések: hogy a mintaétrend betartása mellett fontos a rendszeres testmozgás? Miért nem akarják sokan belátni, hogy napi harminc perce mindenkinek akad, aki egy kicsit is meg tudja szervezni a hétköznapjait? Nem kell edzőterembe menni, vagy kivárni a sötétedést és elmenni futni, hogy ne lássanak meg az ismerősök! Nem kell biciklit venni vagy uszodabérletet! Otthon a szőnyegen az általános iskolai tornaórákról ismert gyakorlatok is bőven megteszik kezdetnek. Az elején, amikor még arra van a legnagyobb szükségünk, hogy legyen fél óránk magunkra és arra, hogy rendszeressé tegyük a mozgást. Vállkörzés, törzsdöntés, lábemelés, felülések, némi nyújtás. Ennyi lenne. Utána persze lehet emelni az “adagot”... na de koplalni?

Én sosem tudnám úgy megutálni a testemet, hogy szigorú (villám)diétákkal sanyargassam. Nyár végéig adtam magamnak haladékot: visszaszerzem a régi bombaalakomat és beiktatok némi – apró – változást: barna kenyér, durumtészta, kis adagok, többször kevesebbet, kólastop. Az elején még az is nehéz volt, hogy a testvérem által elölfelejtett csokit ne dézsmáljam meg, ma már a puffasztott rizsszeletet és a zabkorpát is megeszem finnyáskodás nélkül. De így legalább majd amikor a tükörbe nézek, tudni fogom, hogy ezért az alakért én megdolgoztam. Nem mások masszírozták és olvasztották le rólam súlyos összegekért, nem szenvedtem, nem tagadtam meg semmi ízleteset magamtól, és akkor talán sokkal jobban is fogok vigyázni… magamra.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások