Lélek

Barátosné dilemma

1837

Szóval, már egy ideje dilemmázom, rágom magamban a dolgot… Az egyik legfontosabb ember az életemben Flóci.Nem sok ideje ismerjük egymást - cirka három éve, de tényleg fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban. Egy picike bibi van csak: méghozzá a kedves párja, akivel kábé azóta járnak, hogy a mi barátságunk elkezdődött.Igazándiból nem sok bajom van G.-vel, sőt, örülök, hogy akit szeretek, megtalálta a boldogságot. Itt jön a nagybötűs DE: vannak hullámok ebben a kapcsolatrendszerben, amikor kedves G. úgy gondolja, hogy én “elveszem” tőle Flócit. Ami alapvetően hülyeség, mert ugyan, melyik barátnő nem akarná néha kiereszteni a fáradt gőzt, elmenni táncikálni, vagy csak egyszerűen beülni egy kocsmába és megbeszélni a világ nagy dolgait. Mert nekem voltak, vannak, és lesznek is ilyen igényeim. De ezeket a vágyakat elég nehéz úgy kivitelezni, hogy a barát párja időről időre kivágja a hisztit, hogy “már megint a másikkal vagy több időt, velem meg nem” 

Lábjegyzet: együtt élnek, sőt, most éppen egy helyen is dolgoznak… Szóval, lehet én vagyok a hibbant, de nem tudom elfogadni, ha egy sör mellett G. is ott van, és igen, előtte kicsit nehezebb a magánéletemről beszélni, mintha csak Fló lenne ott. Most akkor én velem van a baj? Igen, sejtem, többen azt fogjátok írni, hogy egy kis türelem megoldás lenne a problémára. És igazatok is van, csak azt mondja már meg valaki, hogy hogyan lehetne a türelmet tanulni? Én alapvetően lobbanékony természettel vagyok “megáldva”, és bár rengeteget fejlődtem türelem téren - legalábbis szerintem -, egy hosszabb nap után van, hogy elszakad a cérna.

És most nagyon ott tartok, hogy el fog szakadni… Amit nem szeretnék, de ha muszáj, akkor el fogom mondani, hogy ez így nem működik.Legalábbis most ezen rágódom, mert az utóbbi időben szükségem lenne Flóra, de nem úgy tűnik, hogy elérhető. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy amikor én füttyentek, ő megjelenik, dehogy! Csak ha a lelkemről, vagy esetleg az Ő gondjairól szeretnék beszélgetni - vagy netán megbeszélni ezt az egész helyzetet -, akkor ketten legyünk, ne hárman.

Komolyan mondom, hogy várom a kommenteket, hasonló sztorikat, megoldási javaslatokat, mert nálam már csak körbe-körbe mennek ugyanazok a gondolatok, és nem tudom, mi lenne a helyes…


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások