Lélek

Tabutár

1851

Hogy kinek mi a tabu, azt a családi háttér, a neveltetés, a szocializáció összességében meghatározza. A tabu nem kerülhet felszínre. A tabu téma fáj, szégyenletes, konfliktust szül. Ha tabu, akkor valami rossz jut az eszünkbe, kimondatlan, megnevezetlen. De a tabu lehet jó is. Gondoljunk csak arra, amikor azt mondjuk: „Nem akarom elkiabálni” Ilyenkor a jó tervekre, lehetőségekre gondolunk, amik kilátásban vannak ugyan, de még nem biztosak, ezért nem beszélünk róluk. 

A taburól persze elsőként a szex jut eszünkbe, holott igazán sokat „fejlődött” a világ ebben a témában és ennek a kezelésében. A tabu nálunk főleg a nemi szervekre korlátozódik, de míg a fedetlen testek látványa teljesen hétköznapi a televízióban, az óriásplakátokon, a könyvekben és a magazinokban, beszélni nehezen tudunk róluk, és nem nagyon rohangálunk meztelenül egymás előtt, még szűk családi körben sem. Persze a meztelenség nem összekeverendő a szexszel. Vannak családok, ahol bujkálnak és nem meztelenkednek, és bizony olyanok is, ahol simán pucérkodás megy egész nap. Az, hogy melyik a jobb, vagy rosszabb nem lehet megítélni, ugyanis tudományosan még egyik javára sem hoztak ítéletet. De  mik a leggyakoribb tabuk?

Alap kérdések

Születés, halál, a testünk titkai, másság. Az ezekhez kapcsolódó kérdések már gyerekkorban felmerülnek bennünk. Talán mindig csak annyit kellene hallanunk, annyit kellene mondanunk, amennyi a kérdés volt. Hogyan lesz a kisbaba? Nem biztos, hogy egészen a méhen kívüli terhességig el kellene menni a témában. A kérdés midig arra vonatkozik, amit még fel tud az ember dolgozni – vélhetően. A másik vége az életnek, és a tabutémáknak a halál. Ettől fél mindenki. A nagy ismeretlen. Hiába annyira egyértelmű és természetes, mint a születés, azért csak nem tudjuk elfogadni. Amikor meghal valaki, a gyerekeket mindenki megpróbálja távol tartani a szomorú és gyászos eseményektől, pedig lehet, hogy később természetes lenne a halál. 

Buksza

Mások pénztárcája, annak tartalma, fizetése, lakásának ára, havi költségvetése tabu. Hogy miért alakult ez így, hát ki tudja. Féltékenység, irigység, kellemetlenkedések? Nem tudni, de tény, hogy nem illik. Ha valaki akar róla nyilatkozni, tegye meg magától. Persze ismerjük a száz leggazdagabb embert, ismerünk történeteket meggazdagodásokról, ismerünk nyomor szélén élő, aprópénzből élő nagycsaládosokat. De a középréteg általában nem nyilatkozik, mert vagy szégyellik, hogy nem gazdagabbak, vagy félnek, hogy valami történik a pénzükkel. A pénz leginkább akkor tabu, ha nem azonos réteghez tartozóak beszélgetnek.

Csontvázak

Nagyon kifejező az a szólás, miszerint mindenkinek van egy csontváz a szekrényében. Ezt leginkább a családi titkokra értjük, de mik is ezek? Elég konkrétan meghatározhatóak. A legtitkoltabb és leggyakoribb az alkoholista családtag eltitkolása, ezzel is legalizálva a családtag alkoholizmusát. Ugyanez a helyzet a droghasználattal is. Általában már csak akkor beszédtéma, ha óriásgáz van, pedig mennyivel egyszerűbb akkor megbeszélni mindent, amikor még semmi köze senkinek a narkotikumhoz. Ami nincs, az nem fáj. Ugyanilyen kategória a hűtlenség. Bedugjuk a homokba a fejünket, miután mást máshova már bedugtunk, és mintha nem is lenne. Persze közben őrlődik mindenki a családban, akár hosszú évtizedekig is, főleg, ha a házasságon kívül született egy gyermek is. A homoszexualitást félve hozom elő, mert biztos azt hiszik sokan, hogy ez már nem titok, pedig több ezer apa él magyar családokban, akiknek feleségük, gyerekük van, titkolják a nemi orientációjukat és szépen, lassan, de boldogtalanul élik az életüket. A coming out nem olyan gyakori, mint azt bárki gondolná. Társadalmi sajátosság. Az. Mint az összes többi, tabu téma.

Váltsunk témát

Ha úgy érzed kellemetlen, szólj, és váltsatok témát, vagy figyelj, hogy mások mit beszélnek, és hallgass. Ha nem akarsz, ne nyilatkozz és, ha te érzel hasonlót, nyugodtan tereld el a témát. A tabu mindenkinél más, mások az intim határaink. Tisztelet van itt is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások