Lélek

Online love

1857

Eleinte tiszta ciki volt interneten ismerkedni. Olyannak tűnt az egész, mintha egy napilap társkereső rovatába adtál volna fel hirdetést. Aztán jöttek a csetoldalak, titokban - szerintem – mindenki csetelt idegenekkel, aztán félidegennekel, majd eljött az a pont, amikor bizony beregisztráltunk egy-egy társkereső oldalra is. Ki azért mert valóban társat keresett, ki azért mert izgatta az idegenekkel való szex, és voltak olyanok is, akik a szociológia dolgozatukhoz próbáltak anyagot gyűjteni, esetleg a vizsgaidőszakban akarták elütni az időt valami izgalmasabbal.

Csalás és ámítás

Néhány pórul járt ember történetét hallgatva, elolvasva, általános lett az a nézet, hogy az egész internetes társkeresés egy nagy kamu, a kigyúrt Adonisz igazából egy beesett mellkasú, szarukeretes szemüveget viselő, kockafejű, számítógép freak, a csöcsös macanő pedig egy pattanásos, kövér negyvenes nő. És akkor még a saját jellemzésről nem is esett szó, a potenciális kedves természetesen hűséges, romantikus, nagyvonalú, gáláns, úriember vagy éppen finom hölgy, netán vadmacska. Amit épp a másik nem hallani akart, mindig azt lehetett olvasni. Persze, ha valaki már olyan információkat is elmond magáról, amelyek nem éppen pozitív színben tünteti fel személyét, akkor a bizalmi indexe nőhet. Valószínű, hogy az interneten semmivel sem hiányzik jobban az őszinteség, mint a való életben. 

A valóság

Azt hiszem megváltoztak a dolgok. Az a feltételezés, hogy azok az emberek keresnek online partnert, akik nem elég csinosak, vagy rossz a kommunikációs képességük, vagy épp nincs elég nagy baráti körük, akikkel folyamatosan el tudnának járni bulizni – bár biztos vannak ilyenek is -, téves. Az internet olyannyira elterjedt, hogy az életmódunk is megváltozott tőle. Viccen kívül rengetegen online-ok vagyunk szinte éjjel-nappal. Használjuk a munkánkhoz, főzéshez, kajarendeléshez, régi kapcsolati szálak felvételéhez, tanuláshoz, menetrend kereséshez, nyaraláshoz, MINDENHEZ. Nehéz lenne, egyedül a partnerkeresést kihagyni. Ráadásul itt tökéletesen alkalmazható a nagy számok törvénye, több száz, ha nem több ezer csajjal, pasival lehet ismerkedni, már-már bizonyosnak tűnik, hogy meg lehet találni ennyiből az igazit. A netes társkeresés társadalmi hatásaiba fenomenális belegondolni. Nagy valószínűséggel sokkal több olyan párkapcsolat, házasság fog létrejönni, amely távoli országokban élő emberek között kialakult kapcsolattal kezdődik, és olyanok is meg fognak ismerkedni egymással, az interneten, akik egyébként soha az életben nem találkoztak volna.

Vagy nem?

Aztán persze lehet, hogy mégsem, mert bizony nagyon sokszor komoly társadalmi és szociális problémákkal küzdő emberekbe lehet botlani. Ráadásul az egyik fő érv az internetes társkeresés mellett az időhiány. Ebből egyenesen következik, hogy randevúkra, intim együttlétekre sem biztos, hogy lesz ideje, annak, aki kizárólag ezen a platformon ismerkedik. Rengetegen nem állják már meg a helyüket a való világban, és hogy ez attól alakult ki, mert az egész életét áthatja a virtualitás, vagy eleve nem volt szociális, ezért költözött a virtuális világba, nem lehet tudni, mindenesetre feltételezhető, hogy nem egészséges fajta.

Sikersztori

Természetesen vannak mesés történetek, ahogy a offline kapcsolatalakításoknál is, és persze fordítva is. A legnagyszerűbb történetem, amikor egy szociálpszichológia dolgozathoz gyűjtöttem anyagot és regisztráltam egy társkereső oldalon. Tök komolyan vettem és nem határolódtam el, attól sem, hogy esetleg megismerkedek és őrülten beleszeretek valakibe. Így is történt. Persze mire ez beütött, huszonhatszor estem orra, vagy mert egy pernahajder volt és csak kufircolni akart, vagy mert kiderül, hogy egy nyálgép, vagy épp meleg és azt hitte, hogy majd én leszek olyan ügyes, hogy „kigyógyítom”, az általa betegségnek tartott nemi identitásból. Idióta. Na, de néhány hét online ismerkedést követően, írt Ő. Egy levelet váltottunk, aztán találkoztunk és jött két év őrület. Jó volt. Persze, hogy vége lett. McKenna kutatása szerint (2002), az interneten kialakult kapcsolatok sikeresebbek, mint a hagyományosak. A felek jobban szerették egymást és tartósabb kapcsolatot kötöttek. ennek az lehet az oka, hogy az online kialakult kapcsolatoknál, a találkozás előtt már jó sok dolog kiderült a másikról és egy alapos szűrésen ment át a másik. A személyes ismerkedésnél két lehetőség van: vagy bejön a másik és őt választod, vagy nem jön be és nem választasz senkit. Ez az interneten úgy megy, hogy bejön és találkoztok és, ha nem jön be van hatszáz másik, akik közül választhatsz, akár öt perc alatt. Az online kötött kapcsolatok sokkal gyorsabban fejlődnek párkapcsolattá.

Rulez

Az interneten úgy lehet ismerkedni, ahogy azt az utcán, vagy buliban, vagy munkahelyen tehát az általunk reális világnak tekintett térben nem lehetne. Milyen furcsán venné ki az magát, ha egy csaj odamenne egy fiúhoz a villamoson, hogy: "Szia, tetszik a szemed!", aztán két perc múlva egy másik pali válllát kopogtatná meg, hogy az milyen izmos! Ez az internetes társkeresőkön simán kivitelezhető és elfogadott. Nincsenek olyan merev szabályok, a nő is kezdeményezhet akár. A kapcsolatépítésnek kedvező terep, az tuti. Mivel nem csak a kapcsolatépítés könnyebb, hanem a beszélgetések is lehetnek mélyebbek, az emberek sokkal nyitottabbak, feltárulkozóbbak. Ha kedved van – és miért ne lenne – ismerkedni a neten, azért nem árt egy-két dologhoz tartani magad. Az adatlapod ne legyen túl sok, egy fotó bőven elég az, hogy milyen már célirányos kérdés. Nem árt elmondanod alapdolgokat magadról, de ne írj kisregényt. Elvárások, nem mindegy? Majd beüt! Készülj fel, hogy az arctalanság miatt, sokszor kíméletlenül meg fogod kapni, akár a rossz véleményeket is. Szóval ne vedd túl komolyan, légy nyitott és kemény. Ne add meg a teljes neved, telószámod és címed, ez evidensnek tűnhet, de hallottam már zaklatásos rémsztorikat. Az első találkozás legyen nyilvános helyen és ne késő éjszaka egy eldugott sikátorba, ne menj a lakására és te se engedd be, ki tudja milyen pszichopatába akadtál. Na, ha sikerült megijesztenem, regisztrálj!

Persze az internetes társkeresés, az online találkozások nem fogják soha helyettesíteni azokat a tényezőket, amelyek vonzalmat válthatnak ki egy személyes találkozás során. De itt nem is a vonzalom kialakulásáról, hanem a találkozás elősegítéséről van szó.

Te ismerkedtél már neten? Véletlenül vagy te kerested a bajt? És milyen volt? Vélemény?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Aug
01
Adriana írta:
Nem ismerkednék neten. Nekem szükségem van arra, hogy meglássam az illetőt, és elvarázsoljon valami. Valami, ami csak személyesen érinthet meg.
Természetesen mivel házas vagyok, ez már csak múlt idő, illetve feltételes mód... :-)
18:02
2
Aug
01
Adriana írta:
Ja, és csak a varázslat után ismerkedem (megint múlt idő).
18:03
3
Aug
01
Banyuss írta:
Én a páromat interneten ismertem meg, lassan 4 évvel ezelőtt, de tény, hogy 1 év azzal ment el, hogy ismerkedtünk a másikkal meg szivattuk egymást.:) Viccesek voltak ám azok az idők, node nem ilyen helyen leltünk a másikra, hanem egy tök aranyos közösségi oldalon, közös barát segítségével.:)
18:17
4
Aug
01
noriko írta:
ezt nem hagyhatom szó nélkül..friss az élmény
megismerkedtem neten egy Brazil fiúval, Rioból..kb. 2 évig folyamatosan msneztünk, skypeoltunk..hívtuk egymást..blabla
de egy idő után már megszállott voltam vele tekintetben..egy nap rámtört hogy ez így nem mehet tovább és egy ideig abszolút megszakítottam vele a kapcsolatot..és elmagyaráztam neki hogy így elszúrjuk az életünket
3 napja jöttem haza Brazíliából, nem miatta mentem ki, de ha már ott voltam adtam egy esélyt a találkozásnak, ugyanaz a nagyszerű és fantasztikus ember akit a neten keresztül ismertem, egyetlen gond hogy ő szerelmes belém...én meg nem belé..de összességében azt mondom nekem pozitív tapasztalatom van ezzel a netes ismerkedéssel..ha mást nem is nyertem egy igazán jó barátot!
18:49
5
Aug
01
Anima írta:
Neten nem keresném a szerelmet,de vannak netes haverok.2 éve levelezek egy "rokonlélek"lánnyal,aki több mint 10 évvel idősebb láttam fotón,de sosem találkoztunk még.Jó leírni neki sokmindent,amiről mondjuk személyesen nem beszélek senkivel,mert nincs kivel és írásban teljesen más,jobban ki tudom magam fejezni.Szinte barátnak tekintem,a véleményét leírja őszintén,ha bajom van.Érdekes kapcsolat,de jó.Idősebb,tapasztaltabb.
19:04
6
Aug
01
ismeretlen írta:
Életem szerelmét találtam meg a neten, és nekem ez éppen elég ahhoz, hogy másokat is biztassak az online ismerkedésre.
Rendben, elismerem, hogy sokkal-sokkal több a rossz tapasztalat, mint a jó, de nem éri meg mégis, ha netán sokadszorra kifogod az aranyhalat? :)
Egy brutális, csúnya szakítás után teljesen magamba zuhantam, a poklok poklát éltem át. Egész nap mást sem csináltam, mint neteztem, megpróbáltam elvonni a gondolataimat attól az embertől, akit teljes szívemből szerettem, és aki elárult...
Így keveredtem el egy netes társkereső oldalra, és csak úgy poénszinten beregisztráltam. Jöttek a levelek szép számmal, jófej voltam, mindenkinek válaszoltam, mert akit társként nem tudtam volna elképzelni, azzal is beszélgettem, ki tudja, milyen értékes barátokra akad az ember... :P
És igen, találkoztam is egy-kettővel. Volt ott is szexmániás, volt halálosan féltékeny (három levélváltás és két msn-beszélgetés után azt gondolta, mi már járunk, és olyan hisztiket vágott le, mikor nem válaszoltam a levelére két órán belül, hogy rögtön megszakítottam a kapcsolatot), volt kedves haversrác, volt hősszerelmes, sőt, még egy sátánista hungaristát is összeszedtem...
Bár világosan leírtam az adatlapomon, hogy 20-30 éves társat keresek (20 éves voltam akkor), apám korabeli egyének is jelentkeztek, meg nálam három évvel fiatalabbak is. Hááát, ez egy kicsit kellemetlen volt.

Aztán egyszer, kb. másfél hónapja voltam fenn a bizonyos oldalon, amikor kaptam egy, a többiekéhez képest teljesen más stílusú levelet. Már első olvasásra magával ragadott az írója stílusa, humora, intelligenciája, ami átvilágított a sorokon. Válaszoltam, válaszolt, találkoztunk... Egy hónap múlva a férjem lesz.

Ez az én történetem, persze, lehet azt mondani, hogy piszkos nagy mázlim volt, de azt gondolom, ez nincs így. Az emberek ott rontják el, hogy ha nem jön össze semmi egy-két vagy három találkozás után, elkeserednek, és kijelentik, hogy hülyeség az egész. Ez nem így van. Minden zárhoz és minden szívhez van kulcs, csak lehet, hogy sokat kell kutatni utána. :)
19:18
7
Aug
01
Leiah írta:
Az én történetem kicsit vicces, kicsit romantikus. 5 éve történt, hogy Szegeden laktam, barátaimmal, és túl voltam jó pár próbálkozáson, hogy tartós kapcsolatra tegyek szert... Elegem volt a pasikból. Tele bosszúvággyal a barátnőimnek szerettem volna prezentálni, milyen hülyék is a pasik, ezért -életemben először- beregisztráltam a legismertebb chat-es oldalra. Nem voltam "kamureg", leírtam, milyen vagyok, de képet nem töltöttem fel. Így is jöttek a pasik, megállás nélkül, 14 évestől 50-ig. Mindegyikkel beszélgettem, flörtöltem, miközben jókat nevettünk a barátnőimmel rajtuk. Aztán lassanként kezdtem lerázni őket... Egyre többet beszélgettem az egyikükkel. Végül már csak vele. Több órája. És jó volt. És értettük egymást. És rokonlélek volt. Végül odáig jutottunk, hogy szerettük volna élőben folytatni. És -míly meglepő-, ő is szegedi volt. Megbeszéltünk aznap estére egy randit. (Azzal a kikötéssel, hogy ha bármelyikünknek nem szimpatikus a másik, legfeljebb kávéztunk egy jót...) A barátnőim kikísértek. Az első találkozás sokkszerű volt: kopasz, maffiózókülső, kicsit meg is ijedtem tőle. (Diszkóban sosem álltam volna szóba ilyen típusú pasival.) De, miután megittuk azt a kávét, rá kellett jönnöm, a zord külső mögött bizony ugyanaz a rokonlélek, akinek a neten megismertem, melegbarna, mindig nevető szemekkel.
Ennek már bizony 5 éve. Azóta minden reggel mellette ébredek. 4 hónapos múlt a kisfiunk. És nem bántam meg. Egy percig se... :)
19:26
8
Aug
01
Leiah írta:
Az én történetem kicsit vicces, kicsit romantikus. 5 éve történt, hogy Szegeden laktam, barátaimmal, és túl voltam jó pár próbálkozáson, hogy tartós kapcsolatra tegyek szert... Elegem volt a pasikból. Tele bosszúvággyal a barátnőimnek szerettem volna prezentálni, milyen hülyék is a pasik, ezért -életemben először- beregisztráltam a legismertebb chat-es oldalra. Nem voltam "kamureg", leírtam, milyen vagyok, de képet nem töltöttem fel. Így is jöttek a pasik, megállás nélkül, 14 évestől 50-ig. Mindegyikkel beszélgettem, flörtöltem, miközben jókat nevettünk a barátnőimmel rajtuk. Aztán lassanként kezdtem lerázni őket... Egyre többet beszélgettem az egyikükkel. Végül már csak vele. Több órája. És jó volt. És értettük egymást. És rokonlélek volt. Végül odáig jutottunk, hogy szerettük volna élőben folytatni. És -míly meglepő-, ő is szegedi volt. Megbeszéltünk aznap estére egy randit. (Azzal a kikötéssel, hogy ha bármelyikünknek nem szimpatikus a másik, legfeljebb kávéztunk egy jót...) A barátnőim kikísértek. Az első találkozás sokkszerű volt: kopasz, maffiózókülső, kicsit meg is ijedtem tőle. (Diszkóban sosem álltam volna szóba ilyen típusú pasival.) De, miután megittuk azt a kávét, rá kellett jönnöm, a zord külső mögött bizony ugyanaz a rokonlélek, akinek a neten megismertem, melegbarna, mindig nevető szemekkel.
Ennek már bizony 5 éve. Azóta minden reggel mellette ébredek. 4 hónapos múlt a kisfiunk. És nem bántam meg. Egy percig se... :)
19:26
9
Aug
01
Leiah írta:
Az én történetem kicsit vicces, kicsit romantikus. 5 éve történt, hogy Szegeden laktam, barátaimmal, és túl voltam jó pár próbálkozáson, hogy tartós kapcsolatra tegyek szert... Elegem volt a pasikból. Tele bosszúvággyal a barátnőimnek szerettem volna prezentálni, milyen hülyék is a pasik, ezért -életemben először- beregisztráltam a legismertebb chat-es oldalra. Nem voltam "kamureg", leírtam, milyen vagyok, de képet nem töltöttem fel. Így is jöttek a pasik, megállás nélkül, 14 évestől 50-ig. Mindegyikkel beszélgettem, flörtöltem, miközben jókat nevettünk a barátnőimmel rajtuk. Aztán lassanként kezdtem lerázni őket... Egyre többet beszélgettem az egyikükkel. Végül már csak vele. Több órája. És jó volt. És értettük egymást. És rokonlélek volt. Végül odáig jutottunk, hogy szerettük volna élőben folytatni. És -míly meglepő-, ő is szegedi volt. Megbeszéltünk aznap estére egy randit. (Azzal a kikötéssel, hogy ha bármelyikünknek nem szimpatikus a másik, legfeljebb kávéztunk egy jót...) A barátnőim kikísértek. Az első találkozás sokkszerű volt: kopasz, maffiózókülső, kicsit meg is ijedtem tőle. (Diszkóban sosem álltam volna szóba ilyen típusú pasival.) De, miután megittuk azt a kávét, rá kellett jönnöm, a zord külső mögött bizony ugyanaz a rokonlélek, akinek a neten megismertem, melegbarna, mindig nevető szemekkel.
Ennek már bizony 5 éve. Azóta minden reggel mellette ébredek. 4 hónapos múlt a kisfiunk. És nem bántam meg. Egy percig se... :)
19:27
10
Aug
01
ron írta:
unokatesóm is neten ismerkedett meg a férjével
azóta 2 gyerekük is van=)
21:37
11
Aug
01
Pandora24 írta:
Sziasztok

Jó kis téma, és bőven tudok írni hozzá.
Az első barátomat neten ismertem meg. 2 levelet váltottunk, majd taliztunk. 4 évig tartott - de sajnos nem végződött szépen.

A második és egyben tudom, hogy utolsó páromat is neten isnertem meg. Szeretek neten ismerkedni egyébként. Ő írt nekem, hogy az adatlapom alapján szimpi vagyok. Nem volt rólam, meg róla sem kép feltöltve. Válaszoltam neki, 2-szer msn-eztünk, majd elmentük együtt jégkorizni. Kilenc hónaposak leszünk nemsokára, és fél éven belül lánykérés lesz :-)))).

Csak ajánlani tudom a netet - persze voltak nekem is ciki randijaim. pl. Duci rámenős srác, aki nagyon megsértődött, mert nem akartam vele járni. Vagy éppen egy önmagát istenítő sportoló.
21:38
12
Aug
01
burberrynight írta:
...vegyél egy oldalt, pl. iwiw. Összetett keresésben rákeresünk egy adott nemre, korra, lakóhelyre és iskolára. A találatok közt szemezgetünk... ...és máris van egy jelölt. Levelet kell írni a kiszemeltnek... és ha válaszol és még mindig szimpi akkor siker! :) Hogy miért fejtem ki ezt ilyen részletesen? Csak mert személyes tapasztalat, hogy nem csak a társkereső oldalakon találhatsz párra. Egy kis elszántsággal és merészséggel, spontaneitással és vakmerőséggel kell beleugrani az ilyen közösségi portálokon való ismerkedésbe. Én megtettem, és egy remek pasira találtam csupán az alapján, hogy melyik főiskolára jár. :) A kapcsolatunk hamar szárba szökkent és úgyérzem megtaláltuk egymásban kiegészítő lemezt. Ő ezt úgy mondaná: kompatibilisek vagyunk. Furcsa, hogy h valaki igy ezt meghallja, nem hiszi hogy ilyen könnyen megy és mégis! Tessék csak próbálkozni! Én kifogtam a jackpotot, mi persze azzal jár hogy vannak csatlakozási problémák, szenvedély, intrika és biztonság, de mi ez ha nem szerelem? Ismerős még? : kétszerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig összevesznek! :) Aki nem hiszi, járjon utána! én meg boldog élek amig meg nem...
21:50
13
Aug
02
mecemok írta:
én is a neten ismertem meg a Kedvesemet :) immár másfél éve vagyunk együtt, és ha minden jól alakul, már így is maradunk...a szándék mindkettőnkben meg van.. Ő az az ember, aki minden téren olyan, amilyet elképzeletem magamnak, és valószínű, hogy soha nem kereszteztük volna egymás útját, ha nincs az internet.
10:23
14
Aug
02
Ekka írta:
4 évig tartott, szép volt:))))
10:26
15
Aug
02
angim írta:
azt nem mondom, hogy én nem rgeltem egy ilen oldalra....de higyjétek el nekem, hogy csak olyan lúzerok regelnek oda, akik többnek akarják magukat láttatni, mint a való. és mikor megvan a NAGY TALÁLKOZÁS, akkor bizony nem természetes a mosolyom...és ilyenkor nagyon mérges vagyok, hogy mire volt jó ez a hazudozás, ferdítés? és miért olyan roppant nagy dolog, hogy ilyenkor nem fordíthatok hátat, hogy "bocs, nem rád vártam", és hagyom ott a fenébe, mert akkor bunkó vagyok, és ezt az illető tudja is. utálom, mikor direkt sarokba szorítanak. csak néhány találkozásom volt internetről, és szinte egytől egyig lúzer volt. vagy éppenséggel olyan csókák vannak, akik "csak úgy regelnek", de magasról tesznek azokra, akik esetleg őt szimpinek találják, és kapcsolatot szeretnének vele tartani.

én úgy gondolom, hogy mindeki hazudik. vagy ha mégsem, akkor túl messze van...

nálam egy aranyszabály létezik: NEM ÉRDEMES NETEN ISMERKEDNI, ÉS KOMOLYAN VENNI ŐKET, MERT MIND HAZUG LÚZER!

tapasztalat: egyszer iwiw-en írt nekem egy srác, hogy megismerkedne velem. a fotója alapján egész jófejnek tűnt, és nem is volt csúnya:) de mikor találkoztunk.....azt hittem fogom magam, és hazamegyek abban a pillanatban. de ugyebár nem tehettem, mert nem akartam bunkó lenni. egy kékszemű, jólépű srácot láttam iwiw-en, és megjelent egy piszkafa barna szemmel, tüsi hajjal, és abban reménykedett, hogy majd összejövünk....elég szánalmas módon próbált mindig hozzám érni, mindig nekem jött valamilyen ürüggyel. EGYSZERŰEN SZÁNALMAS VOLT! alig vártam már, hogy hazaérjek. nem is beszéltünk azóta sem:P ja, arról nem is beszélve, hogy semiről nem lehetett beszélgetni vele. ha meg is szólalt, csak arról beszélt, hogy milyen kevés kapcsolata volt...:S na, mindegy..remélem azóta talált magának valakit.
12:52
16
Aug
02
angim írta:
jólépű helyett jóképű:)))))))))
12:53
17
Aug
02
angim írta:
még annyit, hogy abszolút hülyeség ez a zsákbamacska-játék....:P mert ez az, nem más. újjongsz, reménykedsz, hogy tök jó meglepi vár a csomagaban, ami neked felhőtlen örömet okoz, és kiderül, hogy lószar van benne...:S szóval kb. így néz ki az egész. az nem baj, hogy vannak olyan srácok, mint a fent említett, DE MIÉRT KELL KAMUZNI????????? vállad be, hogy ilyen vagy olyan vagy és kész. ígyis kelleni fogsz valakinek, még ha nem is hiszed, akkoris. vagy ha mégsem, akkor változz meg, mert csak veled van a baj. ennyi.


volt egy másik esetem is, mikor kiderült, hogy a srác annyira agresszív, hogy azt hittem komolyan betöri a fejemet, mikor megmondtam neki, hogy pont emiatt a tulajdonsága miatt inkább nem kérek belőle. káromkodott az utca közepén, lökdösni kezdett, közölte, hogy takarodjak a szeme elől. na, még mindig jó dolog interneten ismerkedni?....persze nincs arra garancia, hgy az utcán, szórakozóhelyen megismert emberke is normális, de interneten mindenki zárkózott, mindenki a jobbik arcát mutatja, és saját magának beképzeli, hogy tényleg olyan, mint ahogy leírta magát...na, szóval ennyi. én csak röhögök ezeken a kis lúzerokon. ha most nekem estek 50-en az sem érdekel.
13:00
18
Aug
02
Rancid írta:
Nagyon sok embert ismertem már meg így.természetesen személyesen is találkoztam velük.Kerekedett ebből jóbarátság,haverság és életem első komoly kapcsolata is.
Előnye az,hogy írásban oldottabb az ember,kevésbé van zavarban.Beszélgettek,megismeritek egymást távolról,majd találkoztok és megismeritek egymást közelről is.Nincs ebben semmi kivetnivaló.
Angim,én egy hazug lúzerrel sem találkoztam még.Szerintem csak rosszakat fogtál ki,vagy nem voltál elég alapos.Rengeteg ellenpélda van arra amit írtál.
14:01
19
Aug
02
Tunci írta:
Ma már nem csak a lúzerek regelnek ilyen oldalakon, akiknek más lehetőségük nincs egy kapcsolatra, esetleg élőszóban meg se mukkannak. Legjobb barátnőm is fent van egy ilyen oldalon, először én is rácsodálkoztam, de eddig 2 sráccal találkozott a "jelöltek" közül, és mindkettő szimpi volt, az egyikkel én is találkoztam, és tök helyes, aranyos, értelmes fiú. Sőt, fel is kukkantottam, és rengeteg cuki pasit láttam! :P Szerintem felesleges előítéleteket gyártani, mert nem feltétlenül arra kell gondolni, ami régen volt, hogy cseteltél, és azt kamuztál, amit akartál, van fent képed, infók magadról, ha kamu, azt meg úgyis le lehet vágni! Szerintem egy próbát mindenképpen megér, én is megtenném, ha nem lenne a drága párom. Remélem, hogy már soha nem is lesz lehetőségem, hogy kipróbáljam!!! :P
16:14
20
Aug
02
angim válaszaRancid írására:
maybe.....;) igen, lehet, hogy igazad van, hogy talán nem vagyok elég alapos...de már nem akarok ilyesmivel foglalkozni. még mindig fent vagyok egy ilyen oldalon, és nagyritkán látogatom. ha uncsizom, böngészek. néha lehet látni olyan normálisnak tűnő egyént, de azok meg magasról szarnak az emberre...:P hát ennyit erről...:DD
17:02
21
Aug
02
Csalomano válaszaburberrynight írására:
Hehh, iwiwes társkereséstől a falnak tudok menni, főleg ha valaki úgy kezdi, hogy bejelöl, azt se tudom kicsoda-micsoda (ilyenkore ált. kedvesen meg is írom neki a problémámat), majd - jobbik eset - kiböki, hogy randizzunk, mert látta az adatlapomat és milyen csodás lány lehetek (már a kezdetektől fogva úgy van beállítva nálam, hogy ismeretlenek nem látják, mit írtam, képekből meg 2-3 semmi extra fajta van csak, szóval nem tudom, mi ragadhatta meg az ilyeneket :D

Egyik lányismerősöm van rákattanva az iwiwen való bepróbálkozásra, szerintem nem erre való (ahogy a HotDog sem, pedig ott beállítható a párkapcsolati státusz-igény kombó: nem vagyok foglalt - fiút/lányt keresek, foglalt vagyok - nem keresek társat, nem vagyok foglalt - nem keresek társat, foglalt vagyok - fiút/lányt keresek :-P)

17:04
22
Aug
02
Csalomano írta:
Nővérem is online ismerte meg a férjét (mondjuk 6 év után elváltak), ráadásul ez még az ősi időkben volt :D

Én tavaly regisztráltam egy társkereső oldalra, akkor még egészen szokatlan ürüggyel: egy csoporttársam valamelyik vizsga előtt azzal fogadott, hogy csókot dobott neki a valszámtanár. Elkerekedtek a szemeim, hogy mi van?! :D Aztán kifejtette, hogy fent van ezen és ezen a társkeresőn, és ott rátalált a valszámtanár és van olyan funkció, hogy ha valaki tetszik, akkor csókot dobsz neki. Én a tanár adatlapját akartam látni, ehhez viszont regisztrálni kellett.
Meg is tettem, megnéztem, végül ott maradtam. Talán mert én az a cikkben említett amúgy sem túl szociális típus vagyok. Igaz, sokszor járok el erre-arra: bulik, koncertek, esti kocsmázások vagy épp sportolni, de sosem úgy indulok el, hogy na ma szerzek pasit. Flörtölés, esetleg telszámcsere, de semmi több nem sült ki ezekből. Így nem töröltem magam a fent említett társkeresőről. Kifogtam én is negyvenes palikat, depressziós engemsenkinemszeret pasast, de volt néhány igazán kellemes randim is, és néha meglepően helyes srácok is írtak nekem. Ettől függetlenül perpill is független vagyok (:
17:05
23
Aug
02
Cacika írta:
Világ életemben szerettek a fiúk,pedig sosem voltam az a kis Barbie-s kislány...szóval nem magányomban és heves önutálatomban találtam rá egy csetes oldalra!
18 éves voltam,mikor a telefonom wapján addig gépészkedtem,hogy egy 5 napos próba csetelést buliztam ki magamnak!Regisztráltam,és már az első nap rámkattintott egy ugyanolyan nevű srác,mint amit én választottam magamnak,csak neki a neve végén nem ...baby volt,hanem ...srác:) Elkezdtünk beszélgetni,és egyre jobban egymásra hangolódtunk!Szerelmesek lettünk egymásba.Aztán végülis nem lett belőle kapcsolat egyéb más okokból,de még a találkozásunk után 2 évvel is megkeresett,hogy még mindig szeret.....
Szóval szerintem létező dolog a csetes szerelem,csak nagyon észnél kell lenni és nem szabad elkapkodni semmit.
Az iwiwes társkeresést már én is tapasztaltam és el is hajtottam a srácokat a picsba,és mostmár az adatlapomra is ki van írva,hogy nem társkereső.
Myvip-ről pontosan ezért töröltem ki magam,mert már nem az ismerősök kereséséről szólt,hanem hogy:"írj kommikat ha tetszik a képem"..."szerizlek"..."jó a pikcsid"...meg ilyenek!Utálom ezt!Tangás 14 éves kis ribik mutogatják magukat fent...köszönöm ebből én nem kérek!!!
17:50
24
Aug
02
cotcoty írta:
Én is a neten találtam meg a páromat, és olyan szerelmesek vagyunk egymásba immáron 2 éve, mint előtte még soha senkibe!
Főiskolás éveim alatt rengetegek jártam bulizni, és nem volt olyan alkalom, hogy minimum 2-3 srác be ne próbálkozott volna - szóval nem lett volna gond az ismerkedéssel. Viszont ezek a srácok a buli/alkohol mámorában általában nem komoly kapcsolat céljából közeledtek, úgyhogy egy idő után reménytelenné vált, hogy ilyen módon párt találjak magamnak.
Végső elkeseredésemben gondoltam regisztrálok egy társkereső oldalra - természetesen nem társkeresés céljából :), mert az milyen ciki már (még magam előtt is:)), úgyhogy ezt fel is tűntettem az adatlapomon, hogy NEM KERESEK PÁRT, csak az ismerőseim miatt vagyok itt..... ;)
Aztán elindult néhány beszélgetés, és amikor felhozódott a találkozás téma, rendületlenül hárítottam - nem voltam hajlandó találkozni senkivel, milyen már az! Aztán kb. egy hetes regisztráció után írt egy srác, aki a képei alapján nagyon emlékeztetett egy gimnáziumi nagyon kedves barátomra(haveromra)! Annyira szimpatikus volt, hogy aktív chatelésbe kezdtünk, és néhány napos levelezgetés után beadtam a derekam!találkára szántam rá magam!!!!
Mondanom sem kell, minden tökéletesen alakult, pont olyan volt, amilyennek képzeltem, és amilyet elképzeltem magamnak!;) Néhány napos flörtölés után egy pár lettünk, és azóta is happy minden!:)
Példánkból okulva a barti társaságunk tagjai között is elterjedt ez a fajta ismerkedési mód, és lehet, hogy nem hiszitek el, de néhány kivétellel szinte mindannyiuk párra talált!!!!! :)
Úgyhogy hajrá!


17:58
25
Aug
02
neila írta:
Én egy évig voltam fent egy társkereső oldalon és az egy év alatt nagyon kevés normális emberrel találkoztam! Sajnos.Lehet h rossz oldalon voltam fent, vagy csak éppen a hülyéket fogtam ki, de egy év után úgy meguntam azt a fajta kamuzást meg nagyzolást, ami ott ment, hogy töröltem magam, mint a huzat!
Ennek ellenére, sok-sok pozitív sztorit is hallottam már az online-társkeresővel kapcsolatban, úgyhogy feltételezem bennem volt a hiba, vagy nekem nem az ilyen ismerkedés van megírva a nagykönyvben!!!:D
19:13
26
Aug
02
pipitanc írta:
én is az internetnek köszönhetem,hogy megismertem a pasimat. igaz, előbb utóbb tuti összehoz volna minket a sors amúgy is. már két éve nagyon szerelmesek vagyunk.

előtte csak szexuális kapcsolat erejéig botlottam pasikba a neten. aztán amikor már meguntam az ismerkedésnek ezt a formáját és csak éppen felugrottam fél órára egy ilyen oldalra, láss csodát Ő is épp arra az oldalra tévedt! azóta már egyáltalán nem ismerkedem senkivel az interneten:). de egyedülállóknak érdemes próbálkozniuk!
19:15
27
Aug
03
sziszuscicus írta:
Olyan jó olvasni ezt a sok sikersztorit:) Nem is gondoltam volna, hogy ennyi bejön, és lehet normális kapcsolatokat is kialakítani. Mondjuk, én nem neten ismertem meg a páromat, de ha Ő nem lenne, ezek után tuti bepróbálkoznék én is egy ilyen oldalon:)
08:28
28
Aug
03
scarlett írta:
na ezt nem... hála istennek nem is vagyok "rászorulva" az ilyen tipusú ismerkedésre, de elég rémtörténetet hallottam már ahhoz, hogy más szituációban se reggeljek ilyen helyre. túl sok a beteg ember. a komplexusos. a perverz. a töketlen, akinek csak így megy -és szerintem ez nem egészséges...

100szor inkább a személyes kontaktus. persze biztos vannak kivételek, mint ahogy itt fennebb is olvasni lehet, de nekem akkor sem szimpatikus a dolog.

a szörnyű az, hogy a gyermekeink már 90%-ban így fognak ismerkedni. juhéj.
09:10
29
Aug
03
curlie írta:
nekem nincsenek személyes tapasztalataim ezügyben, de pl egyik ismerősöm és a párja így ismerkedtek meg, és azóta már együtt élnek. Szóval biztosan működik a dolog. Kérdés, hogy hány százalékban vannak emberkék valódi adatokkal és tényleg társkeresési céllal regisztrálva ezeken a site-okon. Én inkább a személyes kontaktusra szavaznék, ha már választani lehet...
12:15
30
Aug
03
sucremanique írta:
Én vhogy még ezt a dolgot soha nem mertem kipróbálni, kicsit félek attól, h itt aztán rendesen át tudnak vágni, persze, tudom, h van rengeteg ellenpélda, de akkoris...am tudtok mondani ilyen oldalakat?Én személy szerint egyet sem ismerek...
15:51
31
Aug
03
Tunci válaszasucremanique írására:
Mydate.hu( ez nekem szimpibb), love.hu, többet én sem tudok... :)
19:19
32
Aug
03
Juliette írta:
Kislány koromban (15) voltam fent ilyenen. xD Megismertem a "bátyámat". Vicces volt... egy barátnőmet vittem el magammal a talira, azért féltem egyedül. A sráccal előtte sokat msneztem. S láss csodát: nagyon unszimpatikusak voltunk egymásnak. xD De baromira. Nem volt mit mondani a másiknak, már nem is emlékszem mit csináltunk... csak vmi kép rémlik, hogy bementünk vmiért az Árkádba. xD
Aznap este elmondtuk egymásnak, hogy hát... unszimpi a másik. xD És hatalmas barátság kerekedett belőle. :D
Igaz... megszakadt úgy 4- 3 éve... de az egy másik történet. -.-
22:50
33
Aug
04
Nesh írta:
Mi chaten ismerkedtünk meg a kedvesemmel,immár több mint három éve.Eleinte utáltuk egymást,mert mindkettőnk nagyszájú,odamondós.Aztán egyszer csak történt valami,azóta sem jöttünk rá hogy történt,de elkezdtünk msnezni, naponta beszéltünk,telefonáltunk,függtünk egymástól.Ez 3 hónapig ment,pedig csak 56 km válaszott el minket. Viszont az alatt a 3 hónap alatt rengeteg mindent megtudtunk egymásról,szinte már szerelmesek voltunk.
Most együtt élünk, boldogok vagyunk :)
18:40
34
Aug
04
csiliscsoki írta:
Nagyon tetszenek a sikersztorik gratulalok mindenkinek! :)
Szerintem tok erdekes ez a fajta ismerkedes! Pont az ellenkezoje a "hagyomanyosnak" de megis a befolyasolo tenyezok ugyanazok!
Ugye az "eletben" elobb latod, es aztan dontod el erdemes e arra hogy tovabb melyuljon el a kapcsolat amibol lehet bukta is es lehet cukormazas torta is - aztan a "virtualis vilagban" eloszor a szemelyiseget ismered meg es csak azutan jutsz el a kulsohoz de mindenkepp a kulso, illatok, hormonok stb dont mindket esetben! Hiszen ha nem jon be akkor lehet barmekkora szemelyiseg attol nem fogod ot a parodnak valasztani!
Jajj de elkalandoztam, vissza a dologhoz: en sosem csinaltam, egyszeruen mert nekem is mint Adriananak kell a latvany. Nekem szuksegem van a testi kontaktusra - nem szex, csak illat, hang es testbeszed - ahhoz hogy eldontsem megbizok e benne annyira hogy megosszam vele a gondolataimat. Jaj ez teatralis lett, de attol meg tenyleg igy van... :)
19:53
35
Aug
05
KiQsz írta:
13 voltam mikor elkezdtem csetelni, csak úgy, poénból. Már az első nap összehaverkodtam egy sráccal, akivel szinte minden nap cseteltem, sms-eztem 3 évig. Sosem találkoztunk, végülis haverok voltunk, poénkodtunk és beszélgettünk dolgokról. Ő idősebb nálam (jó)pár évvel. Aztán egyszer megbeszéltünk egy "randit". Tökre meg voltam ijedve hogy milyen lesz, mert azért 3 év alatt az emer elképzel ezt-azt a másikról. Aztán tök pozitív csalódás volt, és utána is rendszeresen találkoztunk, beszéltünk, cseteltünk. Én egy kicsit (nagyon) bele is zúgtam :P Azért szexre nem került sor, még baráti alapon sem, nem bírtam megtenni. Tutira ráment volna a barátságunk, pedig megfordult mindkettőnk fejében a dolog egy párszor...:D és megértette hogy nekem jobb barátom minthogy elveszítsem egy hülye szex miatt. Aztán közösen túltettük rajta magunkat és igazi jóbarátok lettünk.
A párkapcsolataink sem befolyásolnak minket, igaz hogy az aktuális pasijaim nem igazán vették jó néven hogy egy sráccal rendszeresen találkozok. Nekem több mint 3 éve van párkapcsolatom, ő nemrég jegyezte el a barátnőjét, és mégis jól megvagyunk. Ilyen emberrel nem minden nap akad össze az ember... :)
Élőben jobban szeretek ismerkedni, az első benyomás igen sokat számít és az ember nem ringatja magát álomvilágba.

Más cseten megismert pasikról inkább nem beszélnék. Jóformán csak negatív élményeim vannak, talán csak egy srác volt aki nem hazudott magáról. Annyit árulok el róluk hogy volt aki láttán valódi röhögőgörcsöt kaptam, és itt vége is lett a találkának, és volt akitől rendesen megijedtem, olyan érzésem volt, hogy a következő percben brutális módon meg fog gyilkolni mert valami nincs rendben az elméjével. Szóval letettem a netes ismerkedésről.
Ha néhanap felmegyek a csetre, akkor már jóelőre közlöm a jelentkezőkkel hogy csakis haverkodás-beszélgetés céljából vagyok ott. Egyébként a csetesek kulturáltsága a béka feneke alatt van manapság, 5 perc alatt 10 fickó ajánl cam sexet, akkor is ha 12 évesnek mondod magad!
Szóval anyukák, vigyázzatok a gyerekekre!!
01:29
36
Aug
06
Norc69 válaszacotcoty írására:
De érdekes, múltkor akkor vagy a Te adatlapod láttuk a love.hu-n, vagy más is hasonlót írt.

Egyébként én már itt is ismerkedtem a hozzászólások folyamán, és bár nem "olyan" szándékkal, de néha msn-ezgetünk innen egy nagyon szimpatikus lánnyal.

Iwiw- kifinomultabb formája az ismerkedésnek valamilyen klub vagy közösség létrehozása (mint például a debreceni diplomás egyedülállók társkereső klubja) és aztán a szemezgetés a felhozatalból, mint hogy az ember mindenkit személyesen keresgessen meg, majd jól pofára essen.

Voltam én is fenn a randivonalon meg még valahol, de igazán sosem koncentráltam az ottani ismerkedésre, szerencsére mindig volt elég tennivalóm és szociális/társas életem a való világban is.
És tényleg sok az elb@szott lúzer a világhálón, csetszobákba (többek közt) emiatt nem "járok", mert ott az eddig látottak alapján különösképp igaznak tűnik ez.

És mi a baj a felajánlott webcamsexszel? Nem kell elfogadni! Igaz, értelmét sem sokat látom, de ha egy kib@szott kölöknek nincs jobb dolga mint fél napokat a neten lógni, akkor felőlem akár egy tucat pedofil is végigmehet rajta.
Vigyázzatok tehát szülők és nagytesók a gyerekekre, járassátok zenélni, sportolni, táncolni, egészséges tini társaságban egészséges tiniszexet űzni őket, hogy ne a rohadt cseten korhasszák az agyukat és lohasszák a testüket!
14:41
37
Aug
06
angim válaszaNorc69 írására:
na, erről van szóóóóóóóóóóóóó:)))))
21:41
38
Aug
07
ismeretlen írta:
Aug. 23-án lesz a harmadik évfordulónk a Párommal, pár hónapja együtt élünk, és az évfordulóra tervezzük az eljegyzést. És igen, NETEN ismertem meg! Nem társkeresés miatt voltam azon az oldalon, amikor egymásba botlottunk, nem is akartam pasit és úgy egyáltalán semmilyen kapcsolatot, és úgy is viselkedtem vele, de kitartó volt. Ehhez jön még, hogy 1 évig távkapcsolatunk volt a 370 km-es távolság miatt, szóval halmozottan hátrányos helyzetű kapcsolatból is lehet bármi :)
Amúgy meg: kinek a pap, kinek a papné.
13:03
39
Aug
07
Leiah írta:
Na igen, ezzel az "ismeretlenül bejelöllek, egy szó kommentet se fűzök hozzá, és megsértődöm, ha nem jelölsz vissza" típusú emberkékkel nekem is tele a hópúpom. Kint van az adatlapomon, hogy kapcsolatban vagyok, pláne kisbabám is van, több képen kiraktam a Kedvesemet is. Akkor miért kell zaklatni??? Vannak társkereső oldalak, ott éppen elég emberkét meg lehet ismerni. (Bár sok a "kamureg" is.) Nagyon felbosszantottam már párszor magam ezen, mert elég fárasztó állandóan visszajelölgetni őket, hogy "nem ismerem"...
19:15
40
Aug
08
VanKa írta:
Na nekem más story-m van, detekítves. 7 éve a kolleganőm pasija bukott le, hogy társkeresőzik...2 hónapig gyűjtöttük a terhelő bizonyítékokat - mondanom sem kell, nem sokat dolgoztunk azidő tájt-. Volt, hogy karácsony szent este éjszaka a neten lógtam, mert hívott a csaj, hogy nézzek valaminek utánna....tök izgi volt, de persze mellett szomorú....másfél éve voltak együtt, dúlt a láv, a csaj -mint mindenki más- nem is gondolta, hisz nem volt rá oka, hogy a pasi "tilosban" jár. Persze azt mondanom sem kell, hogy a pasi elég hülyén csinálta, a férfiak nem elég fifikánsak, ha ilyenről van szó. Na jött a szembesítés, a pasi tagadta, sőt felvolt háborodva, bementek a notebookjáért a melóhelyére..de előtte wc-re kellett mennie, ahol mint később kiderült, hívta a kollegáját, hogy gyorsan törölje a gépéről az előzményeket..persze nem aláltak semmit...de a csaj nem hitt neki..aztán pár hétre rá bevallotta, hogy igen ő volt, de konkrét találkára nem került sor. Együtt maradtak, de már mondanom sem kel nem volt semmi a régi a csaj boldogtalan volt, a pasi se volt olyan mint régen, 1 év múlva hagyta ott, de még akkor is szerette...nagyon megviselte szegényt az a másfél év, de szerencsére volt mellette egy férfi, aki barátként várt rá egy évet...most 1 éves házasok, a csaj boldog....remélem ha esetleg olvassa nem haragszik rám, hogy megosztottam a történetét másokkal..de olyan régen volt már...
07:58
41
Aug
08
VanKa írta:
A férjem bátyja a neten ismerte meg a feleségét. A csaj már régen társkeresőzött, tele negatív tapasztalattal, úgy ment el a randira, hogy ez lesz az utolsó. 8 hónap múlva már úton volt a bébi..az más kérdés, hogy nem ismerték egymást eléggé, és a lila köd persze felszállt..de az független attól, hogy hol ismerkedtek meg. Sőt a férjem nővére is társkeresőzik, volt egy 2 éves kapcsolata, a szakítás után most is nyomja...
Mi nem neten ismerkedtünk meg :) pedig ez már családi tradíció kéne hogy kegyen náluk....hű ez gyanús..na csak viccelek:)
08:04
42
Aug
08
darksecret írta:
Szerintem a neten manapság könnyen lehet ismerkedni, csak az a kérdés , hogy valóban megismersz valakit, vagy csak azt az oldalát, amit veled láttatni akar?!

Én is neten ismerkedtem meg a kedvesemmel, de nem ez volt a célunk... Eleinte :P
Ezen kívül több barátom is van a netről, akikkel jól el tudok beszélgetni, de ezek a kapcsolatok csak a net keretén belül élnek.

Arc nélkül az emberek nyíltabbak, és tabuk nélkül lehet bármiről beszélgetni. A személyes találkozások alkalmával szerintem sokkal zárkózottabb mindenki... Olyan láthatatlan fal épül...
17:36
43
Aug
08
neloora válasza írására:
jujj, hát én sok boldogságot kívánok nektek, meg mindent amit ilyenkor szokás :) és tökre örülök hogy valakinek ez ennyire bejött, hogy megtalálta a nagy Ő-t. ^^

persze ezt lehet hogy még sok embernek elmondhatnám, de azért így jó hallani róla közvetlenül :)
18:56
44
Dec
19
Lorellai írta:
Az én sztorim:
Főiskolásként kezdtem chatelni az informatika órán. Eleinte jó hecc volt, lehetett anyázni, ha az embernek épp olyan kedve volt, vagy éppen bolondítani a fiukat, ha épp arra támadt gusztusom. Mindenesetre a barátnőmmel rákaptunk és olykor-olykor hangosan kuncogtunk a szegedi internetkávézók vagy számítástechnika tantermek egyikében. 3 barátom lett a netről ily módon. Jó heccnek indult mindegyik, majd tálálkozó lett belőle, esetleg rövidebb-hosszabb kaland. Mígnem a harmadik által bekerültem egy kb. 15 fős internetes közösségbe és a hajnalig tartó beszélgetések után elkezdtünk az ország különböző pontjairól összejárni bulizni. Emlékezetes esték voltak:-)
Ebben a társaságban leltem a negyedik és azóta utolsó internetes társamra. 6,5 éve vagyunk együtt, és a házasságunknak van már egy gyönyörű gyümölcse is.

Úgyhogy vannak internetes happy end-ek hálistennek.
01:33
45
Dec
19
NoraG írta:
Hmm volt baratom mondta azt hogy az osszes kozossegi oldal ingyen tarskereso szolgalat...iwiw, myvip vagy hogy egy nemzetkozit vegyek akkor a facebook. Egyszeru ismerkedni ezeken az oldalakon. Chatan is...de ott aztan sok perverzbe lehet szaladni.
Kedvenceim azok akik igy koszonnek kapasbol: Szia ilyen meg ilyen vagyok camod van? vagy a cyber sex na azon pusztulok mindig. Sosem ertettem mi ertelme van...lehet azert mert meg sosem probaltam :DD
Egyebkent ha valaki tud valami helyet ahol lehet ismerkedni akkor azt ossza meg velem, mert jelenleg a netes tarskeresesem nem tul sikeres, es sajnos mas hely eszembe sem jut. Klub? felejtos...ott max ha ossze is tud az ember lanya szedni valakit az csak jol meg akarja d***i aztan kesz. suli/munkahely? hazinyulra nem lovok ha nem muszaly...egyebkent 1 olyan pasit ismerek a fosulin akivel ki is kezdenek es anny. Tul valogatos vagyok?
03:23
46
Dec
19
katie455 írta:
Első barátommal neten jöttünk össze, pedig 1 városban kb u.azon a városrészen laktunk, csak nem 1 suliba jártunk. Akkoriban úgy tudom sokan voltak szerelmesek belém az osztályból, csak én túl távolságtartó voltam, elérhetetlennek tűntem számukra. 1 év neten beszélgetés utána találkoztunk először élőben. Sok embert ismertem meg interneten keresztül, megtanultam nagyjából kiben lehet bízni, de úgy érzem nincs már arra szükségem hogy chatelgessek...
16:22
47
Dec
19
Caroline írta:
Hozzászólok én is. Én nete ismerkedtem emg a jelenlegi barátommal, még úgy 4 éve talán.. és mindig csomót dumáltunk, aztán tavaly ősszel találkoztunk. Aztán én rájöttem, hogy többet érzek iránta barátságánál, de nem mertem neki megmondani, nem akartam, hogy megromoljon a kapcsolatunk. Aztán idén nyáron rászántam magam, és megmondtam neki, és már több mint 4 hónapja együtt vagyunk! Szóval szerintem egyáltalán nem gáz interneten ismerkedni, igaz, hogy mi nem párkeresés céljából találtunk egymásra, csak "barátok" voltunk sokáig, aztán ez így kialakult. Hát ennyi a kis történetem :) sziasztok
20:17
48
Dec
19
Zuzmo írta:
Én is regisztráltam pár éve chat-re. Nem társkeresés céljából. Ahhoz túl fiatal voltam/vagyok. Unalmas perceimet töltöttem ott. Beszélgettem, ismerkedtem, de találkozni nem akartam senkivel. Volt egy fiú. Elég sokáig beszélgettünk, msn, telefon. Randiztunk. Nem volt semmi. Annyira nem tetszett. És a 2. randi után neki is lett más, nekem is. A kapcsolat megszakadt (amit annyira nem is bánok).
Aztán jött egy másik. Nálam 10 évvel idősebb. (Megjegyzem, szerintem ez még nem gond). Sokat beszélgettem Vele, szó sem volt arról hogy mi valaha is találkozni fogunk. Kb. fél éven keresztül beszéltünk minden este 1-2 órát, telefonon, később msn, sms-ek. Találkoztam vele. Kétszer. Mindkét alkalommal egy hétvégét töltött a városban (240km választott el minket). Tetszett. De csak kihasznált. Történt ez-az köztünk, de semmi komoly. (Megjegyzem, neki közben volt barátnője. Én csak a 3. voltam... ) A 2. találkozás után összevesztünk. Megszakítottam Vele minden kapcsolatot. 1 évig nem beszéltünk.
Aztán valahogy újra elkezdtünk msn-en beszélgetni. Találkoztunk megint. Ő már elköltözött. (Már csak 120 km :) ) Épp nem volt neki senki, nekem sem. Jól sikerült. Romantikus esőben csók zárta a 2 napot. És ennek már 9 hónapja. Jól elvagyunk. A hétvégéket együtt töltjük, szünetekben megyünk haza a szüleihez... 1 év alatt teljesen megváltozott. Szeretem :)
Nekem bejött ez a dolog. Igaz, én nem kerestem társat, csak véletlen volt. De megéri megpróbálni. Szerintem...
20:46
49
Dec
21
hermione írta:
Ez a téma nagyon aktuális nekem:) Én soha nem flörtöltem neten. Regisztrált tag voltam a hotdogon már vagy 2 éve,de soha nem chateltem senkivel. (Egyébként jelenleg New Yorkban lakom.) Egy szomorú napomon,éppen honvágytól szenvedtem, valaki szép véleményt hagyott az üzenőfalamon. Azt írta,nálam New Yorkban éjszaka van,hogyhogy nem alszom? Olyan kedvesen,nem tolakodóan. Nem tudom,miért,visszaírtam neki,de aztán el is feledkeztem róla. Aztán napok múlva véletlenül éppen összefutottunk a dogon,és megkérdezte,nincs e kedvem chatelni. Hmmm,nem nagyon volt,de unatkoztam,miért ne? Aztán órákig vertük a billentyűzetet. Aztán másnap is,harmadnap is...Aztán msn,1-2 alkalom után webkamera,beszélgetés...Ez így megy egy hónapja,és nagy a szerelem, úgy érzem,nincs mire várnom,ő az,aki nekem kell. Közben sok dolgot megbeszéltünk,többek között azt,hogy Februárban hazamegyek végleg hozzá. :) Aztán egy reggel azzal fogadott,hogy míg én aludtam,Magyarországon már délután volt,ő elintézte a papírokat,és megvette a jegyet,és csak a beutazási kérelem elfogadására vár,aztán jön hozzám,mert nem bírja tovább:) Sokkot kaptam,mert váratlanul ért,de örültem. Persze megkapta az engedélyt. Szóval jön hozzám karácsonykor,és nagyon nagyon várom :) Mert tudom,hogy nem érhet meglepetés,úgy érzem,ismerem ezer éve. Ami azért furcsa,mert alapvetően távolságtartó vagyok,óvatos,megfontolt. De kit érdekel? Itt a példa arra,hogy a szerelem nem ismer határokat:). És az a férfi,aki képes utazni 15000 km-t,megérdemli,hogy nagyon várjam.
06:28
50
Mar
31
ismeretlen írta:
Én ott ismertem meg a páromat:)
3 évvel ezelött.
De az tény, h a netes társkeresö oldalakon lévők 90%a szélhámos.Vagy unalombol van ott, vagy van valakije de unja, vagy melo közben unatkozik stb.
Mi voltunk a 10%, aki normális:D
14:53
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés