Lélek

Leszokás az életem

1845

Timi mindig mondta, hogy „DZSÁÁÁÁ!!!”. Így hosszan nyújtva, megdöbbenését kifejezve. Eltanultam, rászoktam. Olyannyira, hogy már majdnem minden második mondatom ez a kis dzsá volt. Kicsit már untam, de nem tudtam leszokni róla, olyan különlegesnek találtam, mégsem káromkodás, de kifejező. Aztán már a pasim is rám szólt, ne dzsázzak, mert rosszul hangzik, neki egyáltalán nem tetszik – sőt, azt mondta cigós -, de persze nem úgy van az, hogy valamire rászoksz és akkor csak úgy abba hagyod. Nem. Én most próbálom csökkenteni az adagot, már csak dzs betűt mondok, hosszan zsezsegtetve. „DZZZZZZZZZZS.... „ Persze ez a dzsá eleje, pont mikor kimondanám eszembe jut, hogy erről most le akarok szokni. 

Psziché

Irtó nehéz, hogy mindig van valami, amiről le kell szokni. Amióta nem vagyok gyerek semmit nem csinálhatok, csak úgy a magam kedvére. Pedig, amikor kis csaj voltam, szentül hittem, hogy amint felnőtt leszek, bármit megtehetek. Hát nem, saját magamat szabályozom. Kezdjük a körömrágásnál. Mindenki egyöntetű véleménye, hogy ronda. Mondjuk nekem, annyira nem ronda, de az is lehet, hogy csak megszoktam. Volt rá húsz évem. Imádtam rágcsálni, formára alakítgattam persze, hogy ne karcoljon simára rágtam. Erről le kellett szoknom, mivel esztétikailag hagyott némi kivetni valót és nem keltettem komoly, felnőtt nő képét, lerágott körmökkel. No, hiszen, ugyanolyan bolond maradtam, mint előtte.

Káros

Amint elmúltam húsz, aztán huszonöt megkezdődtek a szokásos női leszokási metódusaim. Zsíros ételek kilőve, szénhidrátot minimalizálni, kávét maximum egyet inni, cukornak még az írmagját is kiirtani! Jól nézünk mondhatom! Ez kell az egészséges testhez? És akkor még nem voltam szenvedélyes, nem piáltam, nem drogoztam, nem voltam szexfüggő. Vagyis ezt mind, de persze, hogy leszoktam. Jelenleg a cigiről és a savasító ételekről, italokról, és a dzsááááról  vagyok leszokóban. 

Te miről szoktál leszokni?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások