Közösség

Tegezzem? Magázzalak?

1801

Akármerre nézel, minden idegen tegez, te tegezel, és mindenki mindenkinek haverosan sziázik. No és az óriásplakátokról is ezek folynak: „fedezd fel“, „próbáld ki“, „vedd meg“, „éld át“! Én nem szeretem a tegeződést. Néha - óriás illetlenség -, amikor letegeznek, de épp nem örülök neki, feltűnően elkezdek magázódni és kimérten beszélni. Hogy tudja hol a helye. Erre visszategez. Most pont a boltokra gondolok, vagy a bankra, vagy akármire. Bemegyek múltkor a pasimmal egy autószalonba, erre az öltönyös ficsúr: „Sziaaasztok!” Mintha csak egy rég nem látott közös haver lenne. De még sose láttuk. Kicsit meg is hökkentünk ,hogy épp milliókat készülünk otthagyni egy szalonban, ami komoly döntés, és nem éppen mókás, erre ez a huszon-egynéhány éves, még viselkedni sem tud. 

ÄDEL, TIDAHOLM, ASKER a barátaink

Hogy mikor kezdődött ez az egész? Talán az IKEA-val. Vállalati politikájuk a tegeződés, ami elég furcsa, hiszen egy bolt ne legyen már a havertanyám, meg az eladók a pajtásaim, és főleg ne beszéljenek úgy. Mindegy, a magyar nem volt olyan karakán, hogy a nyers heringet és a tegeződést ne engedje úgy letolni a torkán, mint a franciák. Igen, a franciáknál az IKEA sem tegeződik! És a csajok nem kisanyám, hé te meg hasonló, hanem Madam. Így egyszerűen.
Persze ez még mindig sokkal jobb, mint a legcikibb helyzet, ami így is túl sokszor előkerül, nevezetesen, amikor vergődünk, tegezzünk, magázzunk? Bemegyünk a boltba, kis csitri ránk köszön, hogy szia, aztán meg sűrűn elnézést, hogy jajj, elnézést, jó napot! Na, ez aztán sokkal rosszabb, mintha maradtunk volna a sziában! Ha már meggondolta magát, mert mondjuk felfedezte, hogy nem vagyok már tizenkettő, hát inkább kussolt volna. Persze lehet dühöngeni, meg érezhetjük úgy, hogy összedőlt a világ, mint a Helia-D reklámban, de általában elnevetjük, és azt mondjuk: tegezz csak! Persze én legszívesebben azt mondanám, hogy „Ha már nem tanultad meg az udvarias köszönés alapvető szabályait, legalább ne nézzél a haverodnak!” Na, mindegy, nem mondom persze.

Tanulod

Az iskolában, kezdetben a tanárok tegeznek, mi magázzuk őket. Gimiben már változó, vannak tanárok, akik tegeznek, mi magázzuk, aztán vannak olyan laza tanárok, akikkel össze lehet tegeződni és vannak azok a fura, távolságtartó óraadók, akikkel hetente egyszer-kétszer talizunk csak, magáznak minket, és mi is magázzuk őket. Borzalom. Persze az egyetemen, már teljesen másként működik, ott mindenki magáz mindenkit, vagy mindenki tegez mindenkit. Jellemzően az elméleti oktatások során magázódás van, gyakorlaton meg tegeződés. Vagy nem. 

Persze nekem nagy mákom vagy pechem van, hogy kénytelen voltam megtanulni az illemet. A mi családunkban a szüleim magázták a nagyszüleimet, így én is, de csak az egyik ágat. Mindettől függetlenül azonban bevallom, néha nagyon cinkes szituációkba tudtam belekeveredni. Emlékszem, mentem meglátogatni a nagyanyámat, és falun mindenki köszön mindenkinek. Józsi bácsi jön szembe, pelenkás korom óta ismer, én is őt, világ életemben úgy köszöntem neki, hogy csókolom, hát akkor is – oké, már majdnem húsz -, és mi történt? Visszaköszönt: „én is!” Fú, azt hittem, ott süllyedek el. Tiszta cikinek éreztem. Azóta nem köszönök csókolómmal senkinek!

Ja, de az anyósomnak... Az annyira faramuci helyzeteket tud szülni, amikor a csávód szülei nem kérnek meg arra, hogy tegezd őket, vagy miután megkérnek, már annyira megszoktad, hogy magázod őket, hogy képtelen vagy eleinte átállni, mindig rád szólnak, aztán kevered a magázódást a tegeződéssel, becsúszik még egy-két tétszikezés is. Borzalom. És a legborzalmasabb, hogy az az időszak, mikor a csókolomról át kéne állnod valami másra, pont egybeesik a kamszkorral, mikor eleve zavarban vagy, s mivel mint alább látni fogjuk, nincs eszközkészlet, amihez nyúlhatna szegény gyerek, marad az orr alatti illetlen motyogás.

Ön, maga, tetszik nem tetszik

Mert az e röhejes helyzet állt elő a magyar nyelvben - s erről még Hankiss Elemér is megemlékezett hosszasan a Diagnózisokban annak idején -, hogy nincs egy használható udvarissági formulánk, ami alkalmas lenne a gördülékeny kommunikációra. Hivatalos ügyekben oké, rendben van, még elvagyunk a "Köszönettel megkaptuk árajánlatát, szíves türelmét kérjük, blablabla" formával. De mi van az említett anyós esettel? Eleve ott van újra a csókolóm, mert jó napottal mégsem köszönhetsz. És? Hogyan tovább?

Az udvarias érintkezés régi, ósdi szabályai éltűnőben vannak, ami egyáltalán nem probléma, csak amíg kialakul valami más helyettük, addig elég nagy gondban vagyunk. Összesen két kommunikációs alternatívát használhatunk, mert a többi béna, a tegeződést és a tetszikezést. De tök hülyén hangzik minden, ami tetszikezés. „Tetszik kérni egy sütit?” - „Nem tetszik, mert cukros vagyok!” A magát meg nem használjuk, mert sutyerák. „Maga kér?” Hogy néz ez már ki?!  Ön kér süteményt? - rettenetes. Marad a tetszikezés, ami sokszor szintén esetlen, így nincs más lehetőséged, tehát elkezdesz nyakatekert mondatokban beszélni, pont úgy, mint mikor valamelyik idegen nyelven el akarsz kerülni egy általad ismeretlen nyelvtani szerkezetet.

Tehát mivel nem vagyunk mindenkivel hivatalos viszonyban, de nem mindenkivel tegeződünk, így az önözés és a  „de jó haverok vagyunk“ típusú magatartás közé kéne valami. De mégis mi? A maga, mint személyes névmás a tizenhatodik század második felében jelent meg. A maga kegyelmed szerkezetből önállósodott. A XVII. század végétől vált gyakoribbá főleg, mint nem éppen udvarias stílusértékű névmás. Az önözés bevezetése Széchenyi nevéhez köthető, a német Sie és francia vous példájára. Gondolom sokatokban felmerült, hogy bizonyára az angol világnyelvvé válása okozta, az ott nem megkülönböztetett magázási és tegezési formák elsatnyulását. Nos, nem! A nyelvészek is többször rámutattak, hogy az angolszász befolyás nem bizonyított: a you (ön/te) a régi magázó formula az angolban, míg a tegező thou/thee (te) viszont kikopott.

Etikett

Nem gondolom, hogy nem vagytok tisztában vele, de azért röviden tisztázzuk! Ha egyidős és azonos nemű személyekről van szó, ám akkor már sokan gondolkodóba esnek, amikor valamelyik tulajdonság eltérő. A legnagyobb kérdés pedig általában az, hogy mégis kinek illik kezdeményezni? Az etikett szerint az azonos neműeknél a magasabb rangú, eltérő neműek esetében pedig a nő joga a kezdeményezés, sőt ez utóbbi akkor is elsőbbséget élvez, ha nála jóval magasabb rangúval áll szemben. Ez utóbbiból következik, hogy a férfi nem kezdeményezhet tegeződést a nővel, de vissza sem utasíthatja, az ugyanis sértésnek számít. Mint ahogy azt említettük is, a tegeződés az azonos korúak és neműek között általában nem okoz gondot, érdemes azonban tudnod, hogy mindez nem jogosít fel arra, hogy bárkit letegezz: hiába egyidős veled egy idegen, csak úgy letegezni illetlenség, akkor pedig főleg, ha hivatalos feladatát végzi - például banki alkalmazott, aki téged ügyfélként kezel. Persze ezt Magyarországon elég nehéz elfogadtatni, és újra visszavezetni, mert szenvedélyesen hiszünk az egyenlőségünkben. Pedig nem vagyunk azok! Épp emiatt nem működik nálunk a szolgáltató ipar. A nevében is benne van, érted. Alá-fölérendeltségi viszony van sok helyen, az eladó és vevő, vendéglátó és vendég kapcsolatban, és ezt az egalizáló tegezéssel verbálisan is kifejezésre kell juttatni.

Megoldás

Fogadjuk el a tegezést, de ne kezdeményezzük mindenhol, mindenkivel szemben és, ha épp úgy tartja kedvünk hát magázódjunk. Igazából tök mindegy, hogy mit mondasz "Húzzon a p***ba!" vagy "Húzz a p***ba, mert ugye manapság többnyire ennyiben merül ki az ismeretlenekkel való kommunikációnk!" Eemellett persze simán lehet udvariasan kommunikálni, társalogni tegező formában is, az anyóssal meg igyunk pertut végre.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások