Lélek

Írj az írásról!

1647

Alkotni jó. Legyen az írás, építészet, festészet, konyhaművészet vagy épp ablakpucolás. Mikor alkotsz, adsz valamit a világnak – egy darabot saját magadból, abból, amit érzel, ahogy gondolkodsz (az említett takarítási folyamatnál pedig a pozitív élményt: „igen, kész vagyok!” – azért ez sem elhanyagolható).

Évekkel ezelőtt egy darabig próbálkoztam a rajzolgatással. Imádtam, ahogy a kezem alatt kel életre a famentes A4-es, persze szigorúan fekete-fehérben, szigorúan absztraktot. Jött a gondolat, papirusz, kedvenc rotring előkap, lekuporog – és addig firkálgattam, amíg úgy nem éreztem: „most a legjobb”. Talán e miatt az érzés miatt kezdtem neki mindig újra és újra – hogy készítettem valamit, ami teljes, ami egy kerek egész, nem utolsó sorban szép (legalábbis nekem), – és (most jön a sablonszöveg): ami én vagyok.

Kicsit fáj, hogy mostanában nem látni ezt az érzést az emberek szemében – vagy csak én nem veszem észre. Ott a kész kaja a multi polcán, ott a kész öltözet a próbababán – a kreativitás pedig szemlesütve elkullog mellettünk. Így, amondó vagyok, osszuk meg egymás közt, mik kavaroghatnak a lelkünkben pár magunkkal töltött, bensőséges perc/óra/nap alatt; hogy milyen érzés kézzel foghatóvá tenni a fantáziát – hátha mások is kedvet kapnak hozzá.
Te mit érzel, mikor alkotsz?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások