Lélek

Terhes beszéd

1792

Nem egyszerű egy anya élete az biztos, a nap huszonnégy órájában állandó szolgálatban van a gyerekkel, családdal, otthonnal és egy teljesen megváltozott szerepbe kerül mindenkivel az őt körülvevő világban. Már a terhesség során környezete központjába kerül, pláne, ha elsőszülött gyerekről van szó, ekkor érthető, ha mindenki örömmel foglalkozik ezzel, ha ez az állandó téma. A családban más értelmet nyer minden, fontosabbak lesznek az ünnepek, a Mikulás és Jézuska misztikuma és hasonlóak, és érthető, ha a gyerek első teljes testátfordulása akkora örömöt szerez, hogy azonnal mindenkinek el kell újságolni. Ellenben mindezzel sokan beleesnek abba a hibába, hogy barátnőiket hanyagolják, másmilyen lesz velük a kapcsolatuk, és fontosabbak lesznek azok a nők, akikkel egykorú gyerekeik vannak. Hiszen egyforma gondokkal küzdenek nap mint nap, ugyanúgy a játszóra járnak pihenni és olvasni, és ugyanúgy kialvatlanok és állandóan fáradtak. Hogy a környezet generálja vagy ők maguk, nem tudni, de tény, sokan képtelenek kirázódni ebből, beülni egy csajos csevegésre a még nem gyerekes barinőkkel vagy csapni egy táncos estét, lazán.

Amikor évtizedes barátnőnk teherbe esik, megdöbbenve fedezzük fel néhány hónapon belül, hogy semmi másról nem folyik a diskurzus, mint a hányingerről, a táplálkozásról, a vizsgálatokról, az orvosokról és a terhességet övező izgalomról. Persze könnyen török pálcát bárki felett, még nem voltam terhes. Lehet, hogy nekem is teljesen egyoldalú lesz a kommunikációm, amint megtörténik, de az is előfordulhat, amennyire irritál, hogy már csak azért sem fogok a terhességről beszélni. Na, de a feltevések helyett térjünk vissza a valóságba. Tehát adott egy barátnő, aki tényleg semmi másról nem beszél, csak Lucáról - mert azóta megszületett - és néhány hete a szememre vetette, hogy mostanában nem beszélgetek vele olyan sokat, mintha zárkózott lennék, és nem érdeklődöm. Kicsit elgondolkodtam, aztán rájöttem, hogy saját magát vetítette ki rám, hiszen pont ő az, aki több mint egy éve nem kérdezte meg, tényleg érdeklődve, hogy a mi a szösz van velem.

more

Hallottam már róla, hogy vannak ellenpéldák, szóval nem minden csajnak szívja el a magzat a kommunikációs képességeit, de még nem találkoztam ilyennel. Legutóbb egy csajtársaságba voltam hivatalos, amolyan kicsit eleresztjük magunkat típusú találkozót szerveztünk. Egy általam eddig nem ismert nő is jött a muriba, aki sokaknak az ismerőse, barátnője. Neki már van gyereke, vannak sztorijai is nyilván, de mindenki megnyugtatott, hogy ő aztán tényleg nem olyan, hogy csak a terhességről, a szülésről és a gyereknevelés buktatóiról tudjon beszélni. Nos, kíváncsian vártam a találkozást vele. Csalódtam, hát persze! Egész este másról sem volt szó, minthogy hogy szedték ki belőle négy kézzel a gyereket, és hogy első éjszaka sem tudott már szoptatni és milyen tortúra volt a tápszerválasztás, mert a kis csávó egy csomó mindenre allergiás volt. Egy naposan... aha, allergiás. Hogyne. Jó, megértem a barokkos túlzásokat, és a minél színesebben előadni kívánt történeteket és nyilván sokan azt gondolják, mivel nincs gyerekem, fingom sincs miről beszélnek, de azért ne nézzenek már madárnak! Biztos, hogy nem hiszem el, hogy az apás szülés során az apát kérte meg az orvos, hogy nyúljon be az éppen össze-vissza szakadó anyuka hüvelyébe és segítse világra hozni a gyermeküket. Persze romantikus, de ilyen nincs.

Egy ember életében minden bizonnyal a gyermekáldás a legfontosabb dolog. Viszont szerintem ez egy nagyon intim dolog, én nem szeretném, ha mindenki simogatná a hasam, amikor terhes leszek. Sok olyat láttam már életemben, hogy megláttak egy terhes nőt a társaságban és emberek rögtön meg akarták fogdosni a hasukat! Na, ezt minek?! És azt sem szeretném, hogy amint láthatóvá válik majd, hogy én gyermeket várok, mindenki azt kérdezgesse, hogy hányadik hétben vagyok, majd miután megszültem, mégis milyen volt, aztán néhány év múlva a játszótéren, elhangozzon az a kérdés, hogy: "Na, és hány évesek vagyunk?" Szeretnék ugyanolyan érdekes és kommunikatív, széles látókörű lenni és mindenbe bele ütni az orromat, mint most. És különben is, mi az, hogy mi hány évesek vagyunk? Én negyven, a gyerek három. Vagy együtt? Negyvenhárom. És vannak még ilyen okos kérdések, amik úgy szólnak, hogy te és a gyereked egy és ugyanaz a személy vagytok. Szóval szeretném megőrizni az identitásomat és szeretném, ha a gyerekem is emberszámba lenne véve.

Nyilván nem csak a kismamák és kispapák a ludasak abban, hogy szinte már kényszeresen beszélnek az áldott állapotaikról. Nem olyan régen voltam egy társaságban, ahol egy félismerősömmel voltam, aki speciel már jól láthatóan terhes. Az illedelmes társalgásnak számára abban kellett kimerülnie aznap este, hogy sok-sok alkalommal el kellett mesélnie, hogy a huszonkettedik hétben van, fiút szeretne és Dávidnak fogják hívni a bébit, aki apás szüléssel fog a világra jönni. A harmincvalahány fős társaságban senki nem kérdezett tőle mást és senki nem beszélgetett vele másról. Azt hiszem, köze lehet ennek ahhoz, hogy sok-sok kismama izolálódik és igen sokszor esnek deprimált állapotba. Csak egy pillanatra gondoljunk bele, hogy milyen lehet az, ha mindig ugyanarról kérdeznek minket és nekünk mindig ugyazt el kellene mesélnünk. 

És végül az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a másik oldal is ugyanilyen nehezen élheti meg mindezt. Sok kisgyermekes ismerős panaszkodik arról, hogy amint teherbe estek, a baráti társaság szinte kivetette magából őket, hirtelen nem hívták szórakozni őket, nem voltak hivatalosak bizonyos összejövetelekre, hisz az illető átkerült egy másik dobozba, s valahogy senkinek nem akaródzott ehhez illő programot szervezni vele. Ugyanakkor azt is kevesen értik meg, egy új családot alapítani valóban átrendezi a fontossági sorrendet, és nem biztos, hogy a barátnők ugyanolyan helyet foglalnak ebben el, mint annak előtte, bár lehetnek ugyanolyan fontosak. Sok baráti kapcsolat megy tönkre vagy az egyik fél teljes bezárkózása, vagy a másik fél változatlan elvárásai miatt. Talán ezekről is beszélgetnünk kéne, ha már olyan jóban vagyunk...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások