Étel+Ital

Alkoholfogyasztási kultúránk

1777

Alkoholfogyasztási kultúra - ez összeegyeztethetetlen egyesek számára, de azért mi szeretnénk, ha lenne ilyen. Van - igaz, lányok? Ugye nem csak részegség, sztondulás és fekve hányás lehet az alkoholizálás vége? Vannak olyan alkoholfajták, amik kifejezetten kulturált fogyasztásra ajánlottak, ilyenek a jóféle borok, vagy a gyomorkeserűk, a pálinkák, és a koktélok.

Valószínűsíthetjük, hogy az alkoholfogyasztás minősége és mennyisége is gyerekkorra datálható. Mit látunk otthon? Zugivó, nyíltan alkoholista szülőt, esetleg alkalmanként alkoholt fogyasztókat vagy teljesen absztinenseket, de az biztos, hogy mindenképpen a gyerekek felé teljesen tiltó viselkedést. Egyik sem jó. Egy angol nő a mellett érvel, hogy a gyerekek az első pohár alkoholos italukat a szülőkkel fogyasszák el. A tiltás és a szembefordulás kíváncsiságot gerjeszt a gyermekekben, és később titokban, mértéktelenül isznak inkább. Ennek ellenkezője érhető el, ha akár már tizenévesen a családi ünnepek alatt megengedik és megtanítják a mértékletes, kulturált alkoholfogyasztást a gyerekeknek, és nem tabuként, tiltott élvezetként tüntetik azt fel. A mértékletességre való nevelés, mint az élet más területein, a alkoholizálás esetében is nagyon fontos. Az ivás legyen élvezet, és ne valami mértéktelen, fékevesztett cselekedet, ami akár tragédiákhoz is vezethet.

Dobj be egy felest, és megnyugszol!

De mégis, hogyan lehet mértéket tartani, mikor olyan finom az a szamorodni, mikor olyan jól esik a sör és a koktélok, és a rövidek is olyan jól csúsznak, szinte érezni sem lehet, csak mikor már kifordul a világ. Ráadásul mindenre inni kell, ha jó, ha rossz, italozunk, ez amolyan magyar módi. Pezsgőt bontunk az ünepekkor, letolunk egy felest, hogy étvágyunk legyen, ha reszketünk az idegességtől, és máris elmúlik a szigorlat előtti gyomorremegés, vagy ha nincs semmi extra, beülünk egy sörre, mert megérdemeljük, mert nehéz napunk volt, hétvégén meg koktélozunk a csajokkal. A szeszes ital oldja a feszültséget és a szorongást, mellesleg pedig jó kedvre derít, sokszor csökkenti a fájdalmat, megszünteti a gátlásokat, azaz a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat idéz elő - bár ez csak a látszat, az alkohol addiktológialag a depresszánsok családjába tartozik, azaz a hangulatot negatív irányba löki.

Kiből lesz az alkoholista?

Ha minden hétvégén buli van, és minden hétvégén legalább egyszer jól berúgunk, akkor az mi? És, ha csak bizonyos alkalmakkor iszunk? Vagy, ha hónapokig semmit, aztán néhány hétig intenzíven? Van olyan is, aki néha az alkohollal "kétszemélyes házibulit" rendez, az alkohol problémának sok variációja létezik. A WHO szerint szociális minta alapján lehet besorolni az alkohol fogyasztókat: vannak az absztinensek, akik nem is alkohol fogyasztók, hiszen soha nem isznak semmit. Aztán a szociális ivók - azt hiszem a legtöbbünk ide sorolható - , akik elsősorban társaságban isznak, az ivás célja ilyenkor nem a részegség, bár időnként az is előfordul. A nagyivók rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek. Ide sorolhatóak a problémaivók, akik ugyan nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, ha úgy érzik, gondjaik vannak. Végül vannak az alkoholbetegek, akiket korában már definiáltunk.

Mi a mérték?

A mértéktartás elég nehezen meghatározható sorompó, hiszen mindenki másként működik, és minden alkalommal más mennyiséget bírunk. Nekem rendszeresen változik az az adag, ami elég. Múltkor két üveg sörtől lerészegedtem, előtte, meg keverhettem, kavarhattam, rövidet a longgal, bármit bármivel, még akkor sem volt semmi baj. Valószínűleg a hormonok miatt van ez is, erre jön a hangulat, hogy mit ettünk, mennyire vagyunk erősek, stb. A lényeg, hogy az italozás ne vezessen kontrollvesztett részegséghez, alkalomhoz kötődjön, de ezen alkalmakkor se menjünk le kutyába, és mindig gondoljunk a másnapra. Álljunk meg, ha már becsíptünk, és csak jó minőségű, ismert márkájú alkoholokat fogyasszunk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások