Test

Parák a bugyiban

1762

Az ösztön, motiváltság és vágy azok, amik együttesen a szexre serkentenek, ám a szorongások, a stressz és az önmagunknak való nem megfelelés furcsa parákat okozhatnak bennünk. A nemi szervünkkel kapcsolatos félelmeink, azok szépsége, formája, típusa és ezek összehasonlítása a tévében látottakkal,  vagy másokéval látottakkal zavart okozhatnak, és ez vicc. Ennél komolyabb dolog, ha gyerekként valami máshogy alakult, mint kellett volna...

Ovis maszturbálástól az elsőszexes frusztrációig

Az oviban sok kisgyerek a délutáni alvását nemi szervének piszkálásával kezdi, legyen az fiú vagy lány. A dajkák és óvónénik ezzel nem tudnak mit kezdeni, pusztán a szülőknek szólnak csendben a kínos esetről, akik pedig igyekeznek otthon is rászólni a gyerekre, akik hetekig, hónapokig rajta vannak magukon. Hallottunk olyan esetről is, ahol orvoshoz vitték az illetőt, aki azt mondta neki, hogyha ezt sokáig csinálja, úgy marad. Hozzáértők szerint ez az, amit messziről kerülni kell, mert a 3-6 éves kor közötti öningerlés a természetes pszichoszexuális fejlődés része. Azt persze meg kell értetni a gyerekkel, hogy illetlen dolog mások előtt csinálni, de az, hogy simogatja, az teljesen normális. Ez főleg a lányoknál fontos, hiszen ha itt nem alakul ki a saját testtel való játszadozás, akkor a későbbi szexuális életében a tanult orgazmus mint olyan, elmarad. Szó szerint rástresszelhetnek az orgazmusra.

Az oviban elkezdünk masztizni, mely folytatódik a serdülőkorig, itt már az első komolyabb érintkezések megtörténnek, és testünk, nemi szerveink megváltoznak. Szőrösödünk, a kisgyerekkori Barbi punci más formát ölt, a fiúk pedig elkezdenek egymással versengeni, kinek nagyobb, kinek milyen. Általánosságban 15-17 évesen veszítjük el szüzességünket, és az a bénázás és egymás testéhez nem értés kialakíthatja azt, mit szeretünk és mit nem. Gondolok arra, hogyha valakit ekkor nem elégítenek ki orálisan, vagy bénán teszik, akkor inkább eljátsszuk, hogy jó, mintsem megmutatjuk, hogyan is jó pontosan. Ez a taktika sajnos olykor életünk végéig megmarad. Az ebben a korban ért sérelmek mély nyomokat hagyhatnak bennünk, holott ma már tudjuk, nincs két egyforma nemi szerv és nincs két egyforma szeretkezés.

Férfi pénisz frusztráció

A filmekben már láthattuk párszor, hogy a vagány nők tudják, azoknak a pasiknak, akiknek szép autójuk van és komoly egzisztenciájuk, kicsi a péniszük. Mindennel, amit felhalmoznak, pusztán kompenzálnak, mégpedig farkuk méretét. Sokszor azt gondolom, hogy ha a pasiknak 30 cm-es lenne és vagy 15 cm széles, az lenne a legjobb, s bár ezzel nemhogy megtermékenyíteni nem tudnának, és sok örömöt sem szereznének a nőknek, de legalább nem akarnának folyton agresszíven kompenzálni. A srácokban a nők állásfoglalásának dacára valahogy mégis az alakul ki, hogy minél nagyobb nekik, ők annál jobb csávók, pedig a legtökéletesebb pénisz a teljesen normális méretű, arányos darab, fitymával vagy anélkül, ez is tulajdonképpen mindegy a nőknek.

Tudni kell, hogy a hüvelyünk bár tágul, képtelen egy bizonyos centihosszon felül a befogadásra, ugyanis ott már további belső szervek kezdődnek, melyek érintése fájdalmakkal jár. Másrészt nem attól jani valaki az ágyban, hogy nagy a pénisze, ott a nyelv, az ujjak melyekkel mind jól kell tudni bánni, sőt olykor simán kompenzálható ezekkel a kellemetlenebb érintés. Mondhatnánk úgy is, szinte mindegy mekkora, csak legyen kemény, és az illető tudja használni. Vannak persze olyan péniszek, amik eltérnek az átlagostól, lehet, hogy oldalra hajlik vagy éppen a makk része áll furán, s ez legalább olyan természetes, minthogy sok lánynak sem úgy néz ki a punija, mint ahogy a biológia atlaszban megrajzolták.

A méret és kinézet parák mellett erőteljesen jelen vannak olyan kétségek is a fiúk részéről egy-egy összebújás előtt, hogy nem büdös-e, azaz elég ápolt-e a partnernek, főleg orális szex előtt. Ez bármikor felvetődhet, amikor a pasik nem érzik tisztának magukat, tehát a kapcsolat mélységétől és milyenségétől független para. Ez egyébként áthidalható probléma egy gyors mosdással.

Csajok frusztrációi

A mellünk formáját, alakját génjeinkben hordozzuk. Vannak olyan kirívó esetek, amikor deformitását szabályozni kell, ám a mellek többsége úgy szép, ahogy van. Sajnos a média által közvetített női kép eltér a valóságtól, így elvileg a mellek minél nagyobbak, annál jobb csajok vagyunk, ezért lehet, hogy sokan már 20 évesen is kés alá fekszenek, holott ez alakítható sporttal, kajálással, szeretkezésekkel, és lássuk be, ez az a testrészünk ami folyton változik. Alakváltozásai hízástól, szüléstől, szoptatástól, fogyástól is lehetnek, tény, hogy edzéssel tehetünk ezért. A pasik számára azért fontos a mell, mert ez ösztönösen serkenti őket a megtermékenyítésre, azaz minél nagyobb egy nő melle, annál termékenyebbnek tűnik, tehát alkalmas arra, hogy utódokat hordjon ki. A hamis képekkel, azaz a műcicikkel a megtermékenyítés mennyiségét növelhetjük. Sok lány a kis melle miatt aggódik és ez a para végigkíséri őket életükben, pedig nem a részletek érdeklik a másikat, hanem az egész. Nem attól nő valaki, mert nagy a melle, hanem attól, ahogy viselkedik és ahogy egészben van magával. Mindezek ellenére persze vannak olyan esetek, amikor érthető, hogy valaki a késhez folyamodik.

Elsődleges női nemi jellegünkből sincs két ugyanolyan az univerzumban, ami a külsőségeket illeti,  ám mindegyiknek vannak közös vonásai, azaz mindegyik punci ugyanolyan részekből áll. A kisajkak, nagyajkak, csikló, hüvelybemenet és gát azok, melyek mindenkinél megtalálhatóak, ám nem ugyanolyan formájúak, méretűek, azaz van akinél ez az kilóg vagy éppen kevesebb van, mint az atlaszban. A puni alapvetően olyan amilyen, ezzel születtünk, bár társaságban ülve terelődött már arra a szó, kinek milyenje van és kinek milyen tetszik. Azt azért a pornórobbanás óta mindenki tudja sajnos, milyen az a punci, amit szégyellni és takargatni kellene, és milyen az, ami sokak számára vonzó lehet - legalábbis újabban erősen megjelent a puncinácizmus, sok fiú előszeretettel hangoztatja, mi az, ami olyan ronda, hogy hozzá se érne. Olykor külön kategória nevek is szóba kerülnek, mint a hamburgerpunci, denevérpunci, kisbabapunci és ki tudja még mi minden. Az ideális punci mindenki számára másmilyen, leginkább az az, ami tettre készen előttünk hever. Barátnők között gyakran hangzik el az, hogy "megnéztem tükörben, és nagyon ronda", - holott ez a fajta megfelelési kényszer elképesztő szorongásokat és gátakat tehet a szexuális életünkbe és a félsz, hogy a partner számára ez ocsmány, akár punciplasztikáig is vezethet. 

Az általános frusztráció a csajoknál ugyanaz, mint a pasiknál, azaz elég ápolt-e nemi szervük ahhoz, hogy valaki mást magába engedjen, főleg orális szexnél. A büdösség kérdése fontos, hiszen míg a férfiaknál külső szervről van szó, nálunk ez befelé tágul, és olykor egy kisebb gombafertőzés is járhat kellemetlen szagú folyással. Ám jegyezzük meg, hogy a túlkencézett, túlkrémezett nemi szerv elveszítheti azt a természetesen gerjesztő illatát, melyre a másik fél hormonjai beindulnak. A szőrös, nem szőrös, kicsit szőrös, csíknyi szőrös témát már sokan megírták, az tény, hogy ápoltságunkhoz hozzátartozik, hogy megválunk Vénusz-dombunkat borító szőrzettől, még ha nem is az egésztől. A kinövő szőrszálak, begyulladt szörtüszők sem szép látványok, ezt megfelelő kezeléssel el lehet tüntetni, a lényeg az, hogyha arra törekszünk, hogy olyanok legyünk lent, amivel mi magunk is elégedettek vagyunk, a paráknak helyük sem lesz életünkben. 

De alapvetően nem agyrém, hogy a sok frusztrációnk mellé már a nemi szervek születéstől adott kinézetét is fölvettük?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások