Közösség

Taxisok

1718

Volt szerencsém tegnap éjjel Diósdról Budapest belvárosába taxizni, mely út során annyira féltem, mint még soha. Időre érkezett, ami plusz pont, és még be is pakolta a csomagjainkat a kocsijába. Aztán elindultunk, és innentől kezdve végig 120 km/h sebességgel nyomta a gézpedált, még a Hegyalja úton is, ahol 50-nel lehetett volna menni. Állati boldog voltam, amikor végre kiszálltunk, miközben persze elképesztő összeget fizettünk - otthon meg felelevenítettük a pár nappal ezelőtti élményünket egy balatoni taxissal.

A Balaton Soundról hajnali távozáskor egy kisbusz állt meg előttünk, amiben már ültek, majd rövid egyeztetés után kiderült, hazavisznek minket. Útközben százzal repesztettünk, és hátul ülve elég vicces volt, ahogy mindegyikünk feje a kocsi plafonját érte egy-egy bukkanónál, majd egyszercsak lehúzódtunk az útról, mert a sofőr azt hitte, defektet kapott. Némi kerülővel a szálláshoz értünk, és egy vagyont fizettünk, dehát ez van. A taxis bácsi a jófejek közt volt.

A büdös

Van az, amikor valaki annyi időt tölt a kocsijában, hogy átveszik az autójával egymás szagát. Ezen még az ötven darab wunderbaum sem segít, maximum a torkunkat kaparja, és ehhez párosulhat a dohányos szag, ami szintén évek sokasága alatt gyűlt össze. Ez a taxisofőr típus egyre ritkább, kisebb társaságoknál fellelhető, és kevésbé kellemetlen, ha lehúzzuk az ablakot és kifele szaglászunk, vagy eleve nemdohányzó autót kérünk.

A pofázós

A taxisetikett szerint a taxisoknak érezniük kell utasaikat, és ettől függően kell velük viselkedniük. Azaz, ha valaki éppen ultraszomorú vagy épp csak csendben ülne, akkor nem illene megszólalni. A lehető legkevésbé kellene mobilon csacsogniuk az asszonnyal, amúgy egyáltalán ne beszéljenek mobilon. Az a legrosszabb, amikor a maximum negyedórás út során kifejtik politikai, vallási nézeteiket és ehhez bólogatni kell, még ha nem is értünk egyet, hiszen az idő rövidsége miatt a legkevésbé sem akarunk vitázni. Amúgyis, vigyen el oda ahova kérem, és ne akarjon mindent megosztani magáról.

A másik a faggatós, sosem tudom eldönteni, hogy jobb-e mintha magától beszélne, előnyük az, hogy a válaszokból levehetik, mennyire vagyunk nyitottak éppen. Hátránya, hogyha nem hagyja abba a kérdezést vagy épp ő is hozzáfűzi mondandóját anélkül, hogy mi ezt akarnánk. A legkeményebb élmény az volt, mikor tíz perce a ház előtt álltunk már, és még mindig a legújabb Star Wars PC játékról hadovált az ember, de olyan is volt, aki sírt, mert az asszony elhagyta. Ilyenkor mi van?

A jófej

A jófej taxis jófej. Megkérdezi merre menjünk, nem üvöltet idióta zenét, figyelmes, és felveszi a szemkontaktust a visszapillantó tükörben, szemmel fürkészve mire is vagyunk éppen nyitottak. Megkérdezi zavar-e a letekert ablak vagy a zene nem hangos-e, mosolyog és kedves. Ők azok, akikkel aztán baromi jó beszélgetésbe folyhatunk anélkül, hogy érintenénk a politika vagy vallás témakörét. E kettő egyébként is magánügy addig, amíg a nem vagyunk érettek arra, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. (Mi nagyon szeretjük a taxis nénit, a cukorkaosztogatóst, akinél még papírzsepi is van, s csokival köszöni meg, hogy vele utazol. Ő is jófej.) Olykor ők is tévedhetnek, egy kedvenc taxisunk elfelejtette, hogy a hátsó ülésen utast szállít, mert annyira alacsony volt a nő, hogy nem vette észre, hogy ott ül. Kis kerülővel azért hazavitte.

A navigátor

Kedvenc sofőreim azok, akik nem tudják hova megyünk. Sok utca van, nem is kell ezeket fejből tudni, de volt már olyan, aki megkérdezte, merre megyünk, Budára - volt a válasz, mellé téve a Lánchídat mint tökéletes támpontot. Az melyik? - jött a kérdés a taxistól. Érthető, hogy akik más városokból Budapestre állnak be taxizni, nehezen találják meg a helyet, ám mindennek van határa és ott a jól kitalált GPS is.

A bizarr

Rengeteg példát tudnánk hozni, de a legkedvesebb emlékünk, mikor a kolléga annyira készen volt a lelkem, hogy egyszerűen elaludt a piros lámpánál. Kisebb köhhintéssel eszméletére térítettük, ám láss csodát, három méter elteltével ismét elaludt - a kereszteződés legkellősebb közepén! Na ekkor volt, hogy szóltunk, talán küldjék haza aludni.

A taxis kisasszonyok is megérik a pénzüket, olykor a telefonvonal másik végén úgy drágámozzák, szívemezik az embert, hogy annak a haja égnek áll, de ha már egy taxis cég a szívünkhöz nőtt, elnézzük nekik, és még törzskátyát is kapunk. Mellesleg a taxisok azok, akik karácsony napján segítenek akkumulátort cserélni az autóban és bármikor lehet rájuk számítani egy bebikázásra, s ők az egyetlen sofőrök, akik képesek elmenni egy bringás mellett úgy, hogy ne centizzenek le, és ne érezd úgy, hogy egy személyben elfoglalod a húsz méter széles úttestet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások