Lélek

Barátság? Szerelem? Mindkettő? Egyik sem?

1677

Barátság vagy szerelem? Netán mindkettő? Férfi és nő közt létezik barátság? Illetve, mikor létezhet? Ha létezhet… Ezen témában két oldalra szakad kis társadalmunk. Egy egyik hangoztatja, hogy nem lehet, a másik épp az ellenkezőjét. Egyáltalán: megélt már valaki ilyet? A környezetemben csupa olyan férfi-női barátságok adódnak, amelyek nem igazi barátságok. Inkább csak amolyan haverságok. Mégis, ha létezhet, úgy milyen kontextusban?

Maradjunk inkább barátok

No igen, ismerős szöveg. Az exek. Ha épp őrülten szerelmesek vagyunk, amikor ezt halljuk, két dolgot tehetünk. Hogyne, rendben, maradjunk barátok, közben a szívünk szépen, lassan és fájdalmasan kettészakad, megreped, majd pedig kicsit talán meg is hal minden egyes nap. A másik, ha kerek-perec kijelentjük, hogy már pedig nem. Ezután már nincs is más dolgunk, mint ellenállni a szív rohamának, mikor is azt suttogja, hogy hiányzik, hívd fel, rosszul döntöttél. Na, ilyenkor kell nő létünkre legénynek lenni a talpunkon. Ha nem vagyunk szerelmesek, akkor talán még működhet is ez a maradjunk barátok téma, de ez csak akkor fog kiderülni, ha mindketten szívből és őszintén tudunk örülni annak, ha a másik párra talál. Az az igazi vízválasztó. 

Fiatalkori barátságok

Igen, a kis duci srác, akivel az általánosban, vagy a gimiben jókat lehetett a folyosón kuncogni. Közben pedig telik az idő, mi lépten-nyomon összefutunk, mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, közös röhögés, programok, lelkizés. Közben szépen felcseperedünk, kikupálódunk, lefogyunk és akarva-akaratlanul is működnek hormonjaink. Megmarad őszintének a barátság? Netán megfordul néha-néha valamelyikünk fejében, hogy mi lenne, ha…? És ha megfordul és az a bizonyos érzés nem múlik, mit tehetünk? Megbeszéljük? Vagy lerohanjuk a másikat, mindent rázúdítva? És ha már megtörtént, jön a szívzűr. Olyan jól megértjük egymást, miért ne? Bárhol is látnak minket, mindenhol azt hiszik, egy pár vagyunk. Akkor miért ne? Vonzódom hozzá. Akkor miért ne? Majd a szokásos tépelődés: nem hív, miért nem hív, nem reagál az SMS-re, miért nem válaszol? Közben pedig a repkedő pillangók a hasunkban, szépen lassan meghalnak. Na ilyenkor kell megbeszélni. És ilyenkor szokott vége lenni, ha az egyik fél mégsem úgy gondolta, a másik pedig igen. Akkor már nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk. Akkor vége mindennek és elvesztettünk egy barátot. 

Érdemes ezért kockáztatni? Érdemes ezért minden addigi jól működő dolgot felrúgni? Vissza lehet még állítani a régi állapotokat? Egyáltalán: van férfi-női barátság? Amolyan igazi. Ahol nem játszanak szerepet a hormonok, nincs szerepjáték, nincs kérdés, csak van és kész.

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások